"Vámpír küldötte földből először
Holttested a sírból kiszakad:
Rémségesen kísértsd honod
s szívd fajod vérét;
Lányodból, húgodból, nődből,
Öntsd ki életük vizét
Irtózva a lakomától, mellyel
Rothadó, eleven tested táplálod
Áldozataid haláluk előtt
Lá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Calebnek rengeteg terve volt, mit fog csinálni, amikor hazaér. Például kertészkedik, megeteti a galambokat akik az udvaron lebzseltek, ehelyett időérzékét elveszve ült a kis sámlin, és csak falta a betűket. Most egy tetemes, ókori szöveggyűjteményt olvasott, amit a nagy tudású ógörög mágus, Demeter írt, a mágia alapjait lefektetve.
„Tisztességes mágusként nagyon fontos, hogy folyamatosan bővítsük tudásunkat. Nem szabad lehorgonyoznunk az okkult művészetek mellett, foglalkozzunk a költészettel, számtannal, természettudománnyal, zenével, saját testünk nevelésével. Az utóbbi különösen fontos. Ép testünkben lelkünk is ép, ezért a haragra a legjobb gyógyszer egy séta."
Demeter tanításai ezúttal untatták - benne volt a pakliban, hogy körülbelül tizenkettedjére olvasta el a „A Mágusok Útja" című kötetet, de úgy gondolta, egy kis ismétlés sosem árthat. Caleb egyik hosszú távú terve volt, hogy feltámaszt egy halottat - semmi sötét célja nem volt ezzel, csak szeretett volna segíteni valakin. Egy remek módszert dolgozott rá ki, csak a kérdés számára az volt, hogyan oldja meg varázslóként - nem tudott mágiát gyakorolni. A kísértetek tárgyakhoz kötése hosszú ideje bevett gyakorlat volt fekete mágusok között, Caleb tudta szerint senki nem gondolt arra, hogy a kísértetet néhai testéhez kössék hozzá. Mivel a tárgyakat így a szellem tudta mozgatni, valószínűleg a test mozgatására is képessé vált volna.
Azonban hol tudna holttestet szerezni? Ravatalozókba betörni nem akart. Másfél évvel ezelőtt ellátogatott pár temetkezési vállalkozóhoz (megpróbált kikérni egy testet) de papírok és igazolvány híján nem adtak neki egyet sem, nevettek egy jót és elhajtották.
Ez volt az a projekt, amin akkor dolgozott, amikor éppen semmihez sem volt kedve. Megragadta zsebméretű bőrborítású kis füzetét, ami tele volt korábbi jegyzeteivel a témával kapcsolatban, illetve kivett egy ceruzát az egyik fiókból, majd szorgosan körmölni kezdett.
- Egy sötét mágus biztosan tudja, hogyan kell lelkeket kötni - gondolkodott hangosan, szavait szorgosan körmölte a sárgás lapra -, de hol találok ilyet?
Elméjében listázni kezdte a máguskocsmák, antikváriumok, fogadók neveit. Nem járt ilyen helyekre (párat ismert), így a nevek alapján próbált következtetni. Mik lehetnek azok a szórakozóhelyek ahová baljós alakok járnak?
Némi elmélkedés után arra jutott, hogy egy „Denevérszárny" nevű, Whitechapeli máguslebuj megfelelő lesz. Addig sem az apján jár az esze. Csak a képet látta maga előtt, ahogy a férfit megölik. Földi maradványait pedig hamarosan hazaszállítják, és neki kell megszervezni a temetést. Nem állt készen arra, hogy ismét lássa a rokonait, akik elől idemenekült a mostani otthonába.
Zsebre vágott pár shillinget, és felvette csizmáját, vállára kapta oldaltáskáját. Kilépett az ajtón, a vonat felé - ezt az utat ma már egyszer megtette. Fogalma sem volt, hogy még mindig érdekli-e a halottidézés, vagy csak azért utazik Whitechapelbe, hogy tudjon valamit kezdeni magával.
