Me and you(Jj Maybank ff.)

5. fejezet

                          Szeretlek!

Jó napot Miss. Carrera! Kérem fáradjon be! - mosolygott rám a dokinő, majd bementem. Igen, mert már nem fáj annyira a lábam, és mankó nélkül mentem be.

-Látom fejlődött. Mi változott a törés óta? - kérdezte mosolyogva.

-Pár napig fájt, nem tudtam ráálni, de mostmár mankó nélkül is tudok menni, és már futni is tudok. Lehetne egy ujabb röngent csinálni hogy mi van a lábam al? - hadartam el.

-Értem. Ez esetben csináljuk is a röngent! - mosolygott, majd átmentunk egy másik terembe, és csinálta is.

-Van egy jó hírem, és egy rossz hírem is. A jó hír az hogy beforrt. Nem bolt nagy törés amúgy sem, repedés volt, csak a doktor úr azt hitte törés. Ezért levesszük a gipszet, és már csak pihentetnie kell. - mondta a dokinő...

[...]

-Szia JB.. El tudsz jönni értem a kórház hoz? - hívtam fel John B-t.

-Persze! Már megyünk is! - mondta, majd lerakott.

10 perc elteltével már ott is voltak, és elesett az állunk hogy mankó és gipsz nélkül bicegek feléjük. Jj gyors kiszállt, és segített is oda menni a kisbuszhoz.

-Na de joo! Végre levették! De nem úgy volt hogy 6 hét? - kérdezte Kie.

-Dee úgy volt. De repedés volt, nem törés, és tudod hogy nekem írtó gyorsan forr össze a csontom. Mintha vérfarkas lennék. - nevettem kínosan.

-Ki tudsz készíteni a teen wolf-al és a Vámpírnaplók-al hugi. Na de nyomás! - mondta boldogan, majd elindultunk. Az út nyugis volt, és sokat nevettünk. Olyan jó hogy szabad a lábam.

-Rá tudsz állni? - kérdezte Jj.

-Ja.. - mondtam óvatosan, majd kiszalltam a kisbuszból, és bebotorkáltam a házba.

[...]

-Jj... - vettem egy mély levegőt.

-Hmm? - fordult felém az ágyban.

-Sz.... Huh... Szeretlek! - mosolyogtam rá, majd közelebb hajoltam, és megcsókóltam.

-Mi? - szakadt el tőlem. - Biztos csak az alkohol Lola. - mondta.

-Nem... Rég elekartam mondani bassza meg! Szeretlek! - nevettem, majd újra megcsókóltam, és viszonozta is.

-Akkor mi.... - kérdezte miután elváltunk.

-Igen.. - mosolyogtam rá, majd megöleltem, és nehezen de elaludtunk.

-Jó reggelt! - mentem ki a nappaliba, ahol John B és Pope beszélgettek.

-Szép jó reggelt.- köszönt John B. - Hogy aludtál? - kérdezte.

-Nagyon jól. - mosolyogtam el,majd meghallottam Jj hangját.

-Jó reggelt! - köszönt a reggeli álmos hangján.

-Szia.. - jött a hátam mögé, átölelte a derekam, és megpuszilta az arcom.

-Jó reggelt. - pusziltam vissza, majd leültem a kanapéra.

-Együtt vagytok? - kérdezte egyszerre a két fiú.

-Igen. - mosolyogogtam, majd mellém ült Jj, és megölelt.

-Sokáig! - ölelt meg JB, majd Jj-vel lepacsizott.

-De Kie-nek egy szót sem! Én akarom elmondani! - mosolyogtam szüntelenül.

-Mit akarsz elmondani?-jött be Kie.