Me and you(Jj Maybank ff.)

✓2.fejezet ✓

                 Legjobb barátom

-Mikor ébred már fel?? - kérdezte egy hang.

-Nem tudom.. Be vigyük a kórházba? - kérdezte egy másik hang, de a kórház szóra kipattantak a szemeim.

-Hát fent vagy? - jött oda hozzám..... Jj?

-Nem tudom.. Álmodok? - kezdtem el kapálozni, és szegény Jj-t pofán vágtam. - Uhh.... Ez nem álom.. Bocsánat.-néztem rá bociszemekkel.

-Jaj dehogy baj... - mondta kedvesen.

-Remélem nem tudja senki hogy itt vagyok, mert megszöktem. - mondtam nyöszörögve. Miért fáj ennyire a lábam?

-Mi a baj?? - kérdezte gyorsan John B.

-Kurvára fáj a lábam.. - könnyeztem be.

-Tuti biztos hogy eltört.. Egy nagyobb kőben buktál fel! - idegeskedett Pope.

-Akkor nyomás a kórház. - mondta Jj. Én szépen lassan felültem, Jj és John B segítettem elbicegni a kisbuszhoz, befektettek hátra, úgy hogy Jj-re kell ráfeküdnöm. Igen, rá, mert amúgy nem tudok normálisan befekudni...

-Hol fáj? - kérdezte Jj.

-Itt.... De nagyon.. - mutattam a bokámra.

-Megnyomkodhatom? Mármint hogy pontosan hol fáj. - nevetett kínosan.

-Csak tessék. - mondtam neki, majd elkezdtem piszkálni a lábam.

-Szólj ha fáj. - mondta, majd erősebben kezdte nyomkodni, én meg felordítottam.

-Fáj! - mondtam neki. - Nincs itt hideg sör vagy valami? - kérdeztem.

-Komolyan inni akarsz? - kérdezte Jj.

-Csak adjál hideget! - utasítottam, majd Jj hátra nyúlt, és ide adta a sört.

-Köszi! - mosolyogtam rá, majd a bokámra raktam a hideg alkoholt.

-Jaaa... Én idióta. - nevetett fel Jj.

10 perces út volt Kb. Nem volt túl sok, de egyre jobban fáj. A nővérek jöttek is, és segítettek nekem bemenni, és már vittek is röngenre.

Megcsinálták meg minden, majd kiküldtek, és felhívtam Kie-t.

-Szia Kie.. - köszöntem bele a telóba.

-Szia Coco... Hol a francba vagy?! - kérdezte idegesen...

-Korházban...a fiúk behoztak mert lehet eltört a lábam. - mondtam teljesen nyugodtan.

-Hogy te mekkora egy idióta vagy... Na.. Megyek oda. Szia! - nyomott ki. De jó.

-Jj... Amíg nem jönnek hogy bemenetek, aludhatok rajtad? -kérdeztem teljesen nyugodtan.

-Persze..-mosolygott,majd én a vállára hajtottam a fejem, és ő meg a fejemre dőlt.

-Coral Carrera! - mondta a doki a nevem, én meg oda bicegtem Jj segítségével.

-megrepedt a csontja, és be kell gipszelni a lábát! -mondta a doki. Kurva élet.

-Oh... És meddig lesz rajta a lábamon? - kérdeztem.

-minimum 3 hét, maximum 6 hét. Attól függ milyen gyorsan forr össze.. Itt van egy fájdalom csillapító. Kérem most feküdjön le, begipszeljük a lábát.

[...]

Fel óra alatt végzett a doki, kaptam mankót, és azt mondta most egy ideig pihentessem a lábamat, ezért haza kell mennem. Kie jött ugye értem, de nem mondott semmit anyáéknak.