A detektív párja🔍 Sherlock Holmes ff.

Tizenhatodik rész

Már egy jó órája kint ülhettem az egyik padon amikor valaki meg állt mellettem.

Meglepődtem hiszen nem számítottam senkire de mikor rá pillantottak az arcára egyből meg ismertem. Tewkesbury volt.
-Szia Lily!
Köszöntött
-Szia Tewkesbury! Mi járatban erre?
-Tudod nekem erre van az útvonalam a Lordok házába
-Oh, igaz tényleg...
-Na és te miért ülsz egyedül a padon?
-Tudod Enola és Sherlock össze vesztek vagy nem is tudom... valami olyasmi, a lényeg hogy nem beszélnek és én bármennyire is próbálkozom nem tudom kibékíteni őket l, de persze ha nagyon erősen próbálkozom akkor meg én vagyok a rossz.
Mondtam felháborodva bár a hangomból csak a szomorúság volt kiszűrhető.
-Nem tudom hogy elfogadsz-e tanácsokat de ha adhatok egyet akkor szívesen adnám.
Nézett rám várva hogy mit válaszolok.
Természetesen azt mondtam hogy:
-Igen, persze elfogadom a tamácsod
Mert most őszintén egy tanáccsal több vagy kevesebb, mit sem számít az.
-Talán meg kéne próbálnod hagyni őket, hadd oldják meg majd ketten.
-De abból nem lesz semmi, ismerem őket Sherlock túl büszke ahhoz hogy magától elmenjen és megbeyzélje Enolával a gondjaikat. En meg... úgyszintén.
-Azért próbáld meg!
-Igyekszem és köszönöm
Mosolyogtam rá.
-Nos akkor én megyek is. Majd még találkozunk, szia Lily!
-Igen. Szia Tewky!

Már javában szürkült sőt már inkább sötétnek mondanám. Nem tudom mi vezérelt arra hogy hamarabb megállítsam a kocsit és kiszálljak mint a Baker Street. Hát nem kellett volna kiszálnom hamarabb. Én buta mit is gondoltam.
Miután a kocsis elhajtott úgy éreztem mintha valaki követne. Hátra fordúltam jó oárszor de senkit se láttam, majd egyszer csak valaki megfogta a karom és elkezdett ráncugálni.
-Eresszen el!
Mondtam higgadtan de erőteljesen.
Nem szólalt meg az emberen csak még jobban elkezdett húzni.
-Maga nem hallotta amit mondtam vagy mi?!
Kezdtem ideges lenni. Természetesen erre sem válaszolt.
-Na jolvan ebből elég!
Fogtam és kirántottam a karom a szorításából és ezzel a lendülettel a másik kezemmel adtam egy jó kis öklöst a gyomor szájába. Majd szaladtam ahogy csak bírtam.
Nem hallottam hogy utánnam iramodott volna ezért egy kicsit visszább vettem a tembómon, s majd mikor már a Baker Street 221-től csak pár ház választott el gyors sétát vettem fel.
Feldúltan léptem be a lakásba.
-Te jóságos ég! Kisasszony, minden rendben van?
Kérdezte aggódva Mrs Hudson.
-Semmi bajom
Egy kicsit ingerülten válaszoltam amit meg is bántam egyből.
-Sajnálom, nem akartam így válaszolni csak tudja Mrs. Hudson az előbb pár utcányival arrébb majdnem elraboltak.
Mrs. Hudson csak a szája elé kapta a kezét a meglepetségtől.
-Hogy micsoda?
Állt fel Sherlock az íróasztalától akit eddig észre sem vettem.
-Szia Sherlock!
Köszöntem neki lehangolódva.
-Miért voltál te pár utcányival arrébb miért nem itt szálltál ki a ház előtt a kocsiból?!
Vont kérdőre amit nem igazán csipáztam.
-Nem tudom de képzeld ha te meg Enola nem lennétek ilyen gyermekesek de főleg te mert Enola még csak egy gyerek akkor már rég itthon lettem volna.
-Oh persze fogd csak rám amiért hamarabb kiszálltál a kocsiból.
Kiabáltunk mind ketten. Mrs. Hudson jobbnak látta ha inkább vissza tér a konyhába.
-Igen képzeld a te hibád is mert nem vagytok hajlandóak beszélni egymással Enolával én pedig mindent de tényleg mindent meg teszek azért hogy béküljetek ki de akárhányszor próbálkozom csak én leszek a rossz mert ti mindketten túl büszkék vagytok. Elegem van Sherlock, érted elegem van!...
Halkultam el a végére és elsírtam magam. Túl sok feszültség volt már bennem amit ki kellet adnom magamból.
Sherlock oda lépett hozzám át ölelte a derekam majd megfogta az állam és óvatosan felemelte a fejem.
-Figyelj! Sajnálom Lily hogy miattunk hajtasz, de érts meg minket. Mi nem akarunk most beszélni idő kell nekünk aztán majd egyszer kibékülünk, de csak ha ő akar.
-Nem hiszem el Sherlock még most is.. csak egyszer az életben tennétek félre a büszkeségeteket.
Elhúzódtam tőle majd inkább leültem az íróasztalomhoz hogy meg írják egy levelet Enolának

Kedves En!
   
   Szeretném ha minél előbb vissza jeleznél hogy mit derítettél ki hogy tudjak segíteni!
  
                                                   Barátnőd Lily

Beraktam a levelet egy borítékba majd az asztalon szélére toltam.
Éreztem hogy hátulról megérinti a vállam valaki. Nyílván tudtam hogy Sherlock az.
-Sajnálom hogy leálltam veszekedni... csak tudod... féletelek.
Nyögte ki végre.
-Semmi baj, sőt inkább én sajnálom hogy rád fogtam. Tudod azért fogtam rád mert mondhatni kicsit összekaptam Enolával és kiültem kiszellőztetni a fejem a parkba. Ott össze futottam Tewkesbury-val akivel pár szót váltottunk, majd én ott maradtam és már sötét volt mikor haza indultam. Nem tudom miért szálltam hamarabb ki a kocsiból.
-Bocsánat a kérdésért, de nem emlékszel ki volt az aki elakadt rabolni?
-Nem, nem láttam az arcát sajnos de azt tudom hogy nő volt. Nem túlságosan fiatal.
-Értem, nos ha meg kérhetlek ne járkálj a sötétben egyedül. Nem szeretném ha úgy járnál mint Lady Blanchefleur!
-Nem fogok úgy járni, vigyázok.
Megpusziltam száját hogy megnyugtassam tényleg vigyázni fogok ezután jobban.
-Na várj! Te honnan tudod mi történt Lady Blanchefleur-al? Felkértek az ügy megoldására?
-Ami azt illeti igen.
Bár tudtam Enolától de azért rákérdeztem. Kiváncsi voltam hogy hogyan áll az ügyhöz. Igazából nagyon sok mindent nem tudtam leolvasni arcáról. Talán érdekli az ügy de nem az a hű de izgalmas ügy.

Sziasztook!
Igyekeztem ma több részt is kirakni.
És igyekszem most a napokban sűrűbben kirakni részeket. Remélem tetszik nektek ez a rész is! Jóéjt mindenkinek!😚🤍