A detektív párja🔍 Sherlock Holmes ff.

Második rész

Már el telt egy hónap de még nem jelentkezett Enola, ami egy kicsit aggasztó. Viszont azóta elég jóban lettünk Sherlockkal. Már a maga módján.
-Sherlock, van valami hír Enoláról?
-Nem tudok semmit
-Vajon jól bánnak vele?
Tettem fel a kérdést magamnak csak hangosan sikerült
-Nincs baja, jó helyen van a neveldében.
-Meglátogatom
Mondta hirtelen.
-Komolyan?!
-Holnap megyek
-Esetleg én nem mehetek veled?
Kérdeztem meg.
-Meglátjuk
-Köszönöm, köszönöm
Ugrottam a nyakába. A majdnem az már nála egy igennek számít.

Eszméletlenül boldog voltam hogy láthatom Enolát.

Bent voltunk az igazgató irodájában és vártuk hogy jöjjön Enola. Nyitódott az ajtó.
-Üdvözlöm önöket! Áh öröm magát újra látni Miss Evans
-Én is örülök a találkozásnak Miss Harrison!
Biccentettem
Meg köszörülte a torkát mellettem Sherlock mire az Igazgatónő ki fáradt.
-Enola! Úgy hiányoztál!
Ugrottam a nyakába
-Ugye jól bánnak veled?
-Igen persze

Még Sherlock beszélt Enolával amit én csak hallgattam majd elköszöntünk és vissza utaztunk.

-Köszönöm hogy elmehettem.
Hálásan néztem Sherlockra
-Nincs mit köszönnöd
Húzta egy kicsi mosolyra a száját.

Nos már eltelt egy jó pár hónap.
Segítettem Enolának megoldania az első ügyét és meg ismerkedtem Tewkesbury-val. Aranyos gyerek, illik Enolához. Nos de nem is az a lényeg, itt a lényeg most az hogy Enola készen áll fogadni a következő ügyeit. Én a segítője vagyok, de emellett az újságírást is csinálom. Sherlockal nem találkoztam már, nem is tudom mióta. Minden esetre nem fókuszálok az ilyen dolgokra.
-Szia Enola!
Léptem be az irodájába.
-Szia Lily!
-Na volt már azóta valaki?
-Igen de mind csak azt mondták, hogy esetleg a bátyjám nem ér-e rá.
-Igen láttam az újságban, el van halmozva ügyekkel.

Már javában este volt és Enola úgylátszott csődbe ment. Pakoltunk össze a dobozokba mikor nyitódott az ajtó.
-Jó estét, ön Enola Holmes?
Kérdezte egy kislány.
-Nem, nem én vagyok de mindjárt ide hívom.
-Enolaaa, gyere!
-Igeen?
Intettem a fejemmel a kislány felé.
-Szia
Mosolygott rá.
-Te tényleg megtalálod az elveszetteket?
Kérdezte és egy több hónapos újság darabot nyújtott felé.
-Kit keresel?
-A nővérem, egy héttel ezelőtt tűnt el. Azt mondják az emberek hogy elszökött de én nem hiszem, nem tenne ilyet.. Velem nem.
-Hogy hívják?
-Sarah Chapman, a gyufa gyárban dolgozik.
-Akkor menjünk oda máris! Jössz te is Lily?
-Még szép!

Meg néztük a dolgokat és Enola úgy döntött hogy marad és úgy tesz mintha új dolgozó lenne a gyufa gyárban. Én csak látogatni fogom minden nap.

-Követnünk kell Mae-t! Nagyon gyanusan viselkedik.
-Akkor induljunk mert most ment ki a szobájából.

Amíg Enola bement az öltözőbe Mae-t keresni addig én kint maradtam. Hát mit ne mondjak kicsit se volt kellemes a sok férfineműekkel körülvéve.

Vissza indultunk de valaki követett minket ezert kicsit gyorsabb tempóra kapcsoltunk. Egy kocsma közelébe értünk ahol pont elöttünk dobtak ki egy embert és ki volt az az ember persze hogy Enola drága bátyja Sherlock.
-Sherlock?!
Teljesen egyszerre mondtuk meglepődve Enolával.
-Lily? Enola.. ez egy veszélyes környék nem kéne egyedül járkálnod itt.
-Már meg bocsáss drága Sherlock de tudtommal én is itt vagyok Enolával.
-Mi történt Sherlock?
Kérdezte meg Enola.
-Hát.. egy pohár bór miatt elfajult egy veszekedés éés.. igen.
-Haza kísérünk.
Jelentettem ki

Már be értünk az épületbe és Enola indult volna a lakásba csak hogy drága Sherlock a Baker Street 221 B-ben lakik ami az emeleten van.
-Miért lépcsők?
-Azért jók a léocsők mert akkor arra lépnek helyetted az emberek. Ezt fel irhatnád hasznos lehet.
Mondta Sherlock Enolának.
-Persze, fel írom
Forgatta meg a szemmét.