Majd én megvédelek!

Szeretlek ~epilógus~

-Itt maradhatok nyárra? -nézett könyörgő szemekkel kedvesére Harry-

-Nálam. -mosolyodott el a bájital mester-

-Komolyan Pers?

-A lehető legkomolyabban.

-Szeretlek. -csókolta meg Perselust a fiú-

-Én is téged, Harry. Ha megkérnélek, lennél a feles- úgy értem a férjem? -motyogta a végét vörös fejjel a bájital mester-

-A feleséged is akár. -puszilta meg ismét a professzora ajkait-

-Szoknyában? Olyan női fajta esküvői ruhában?

-Olyanban hát. Úgyse látna senki. Meg ha látna, akkor sem érdekelne. De... ez most?

-Igen. Harry James Potter, lennél a feleségem, mondjuk örökre?

-És még annál is tovább.

--- (20 évvel később)

-James!! -mormogta a bájital mester, miután meglátta párját és fiát, a bájital termében, ahogyan egy felrobbant bájital maradványait takarították fel-

-Nem én voltam! Apu volt! -mutatott Harryre-

-Potter!!

-James volt! -mutatott a fiú (már inkább férfi) a fiára-

-Harry... Esküszöm olyan vagy mint egy nagyra nőtt gyerek... -forgatta meg szemeit Piton-

-Egy: tegnap este nem ezt mondtad. -kacsintott rá a fiú vörös arcú párjára- Kettő: James is felnőtt már... -vonta meg vállait-

-Jó! Mindketten úgy viselkedtek, mint az óvodások.

-Drágáám.... -nézett aranyos és ártatlan tekintettel párjára az Aranyfiú-

-Igazából mindketten benne voltak. -vigyorodott el Ginny-

-Pontosan Perselus. Mint láthatod nem tőled örökölte a bájitalfőző képességét... -nevetett fel Mióne-

-Legközelebb engem kérj James, ha segítség kell. -kócolta össze fia haját a professzor-

-Nem találtalak. És apu vicces, ahogyan felrobbantja a főzetet...

-De te is felrobbantod! -nézett rá értetlenül Perselus-

-Tudjuk. -nevette el magukat egyszerre Harry és James-

'Gyorsan' elpakoltak, majd Harry és Perselus a lakrészükbe mentek.

-Valamit akartál mondani Harryke... Még mielőtt 'segítettél' a fiunknak. -mormogta a fiú ajkaira a bájital mester-

-Nemsokára a lányunknak is 'segíthetek'. -motyogta Harry-

-Istenem... -csókolta meg a fiút- Terhes vagy...

-Örülsz?

-Nagyon! Szeretlek Harry! -mosolyodott el a professzor-

-Én is Pers! Szeretném, ha Eileen-nek hívnák.

-Köszönöm!

Végül Eileen is megszületett és csodával határos módon nem Harryre és Jamesre hasonlított, hanem Perselusra. Már három évesen jobb volt bájitaltanból, mint az 'apu'-ja és mint a bátyja... A keresztszülei, úgy mint Jamesnek, Luna és Ginny lettek. Úgy élhettek, mint egy boldog, normális család, mindenki elfogadta őket.

'A legmegbízhatatlanabb dolog a világon az emberi szív. De egyben a legmakacsabb is. Akik összetartoznak, azok akár a világ végén is találkozni fognak. Az élet csupán egy szempillantás.'
(Idézet: ~The Eternal Love c. film~)

The end