Hobbit OneShots

Elveszett Szerelem [Thrandulin Fanfiction]

Első rész:

-Élt egyszer egy egyszerű tünde lány. Az erdő tündék közé tartozott, de mindig különcnek bizonyult. Mirtillt mindig is érdekelték a törpök maga se tudta miért. Tetszett neki, hogy hatalmas hegyekben élnek és megannyi különleges ékkő van bennük, de mindegy is. A királyságban, amiben Mirtill lakott ezt nem igen díjazták. Azonban hatalmas szerencséjére jóban volt a herceggel Thrandulinnal. A szőke hajú és kék szemű fiú egyszer megmentette barátját mivel majdnem száműzték, azóta óvatosabban lóg ki és Thrandulin ügyesebben falaz. Az idő múlása viszont nem maradt el. Teltek az évek, évtizedek és az évszázadok. Ez idő közben Thrandulin és Mirtill is felnőtt. Thrandulinnak családja lett. Mirtill pedig határőr lett. Bár a két tünde továbbra is barátok maradtak Mirtill úgy érezte Thrandulin kezdi őt elfelejteni. Az idő viszont itt sem ált meg. Legolas felnőtt. A törpökkel való szövetség megszakadt, amit még Thrandulin ajánlott fel és hajtott végre. Egyszer azonban történt, hogy Legolas sétálni indult. Tehát Legolas az immár Bakacsinerdőben sétálgatott. Fogalma sem volt, hogy merre lehet. Mikor meglátott egy faházikót és felé kezdett rohanni mikor egyszer csak megtorpant. Valaki van a közelben. Gondolta. Mikor megfordult volna egy hideg dolgot érzett a nyakánál.
-Ki vagy? Kérdezte keményen egy női hang. Legolas szembe fordul vele. A hang tulajdonosa kardját azonnal leeresztette.
-Elnézést kérek! Szabadkozott a nő. Mivel már látta kivel van dolga.
-Lényegtelen. Morogta a fiú.
-Mirtill vagyok határőr. Mutatkozott be.
-Zöldlomb Legolas. Fogadta el a nő kezét.
-Mirtill?
-Hm?
-Esetleg megtudnád mutatni merre van a kastély?
-Persze.
-Várj... Mit keres a herceg ide kint? Kérdezte és közben halkan kuncogott.
-Ez még a birodalom ide bárki jöhet (szerk.: Tündékre gondol)
-Nem ez már nem tartozik hozzá. Látod azt a faházat? Mutatott a közelben lévő őrházra.
-Persze.
-Na ott van a határ. Ezért is támadtam rád.
-Mert azt hitted, hogy valami ellenség vagyok?
-Igen pontosan.
-Na mindegy is menjünk vissza. Így történ, hogy Mirtill évek óta először ment a kastély közelébe.
Legolas elvált Mirtilltől és a trón terem felé vette az irányt. Amikor oda ért megtorpant az ajtó előtt. Nem félt csak semmi kedve nem volt ehhez az egészhez. Pár másodpercig még az ajtó előtt ált és kezét a kilincsen pihentette. Majd lenyomta a kilincset és bement.
-Merre jártál? Kérdezte csevegő hangon appja.
-Sétáltam. Morogta Legolas.
-És mi tartott eddig?
-Nem figyeltem és túl mentem a határon és nem találtam vissza.
-Akkor, hogy vagy itt? Kérdezte Thrandulin.
-Mirtill segített vissza találni.
-Mirtill? Kérdezte olyan hangon, mint aki nem hiszi el mit hallott.
-Igen.

Mirtill szemszöge;:
(E/2)

Mirtill szomorúan ballagott vissza az őrházába. Magányos volt. Szerette volna újra belűről látni a kastélyt. Mi több Thrandulint is látni szerette volna látni. Ugyan tudta, hogy ez lehetetlen, de ő még is reménykedett benne, hogy lehetséges. Mikor haza ért levett egy könyvet a polcról és olvasgatni kezdte. Mikor letette a könyvét (Ezt is csak azért, mert befejezte) már késő este volt odakinn és zuhogott is az eső, de úgy mintha dézsából öntenék. Nem volt mára különösebb dolga így vacsorázott majd lefeküdt aludni.
Hajnal három lehetett mikor valaki kopogott. Mirtill elmorgott egy mindjártot. Az illető ezt feltehetőleg nem hallotta mivel verni kezdte az ajtót. Mirtill erre már felriadt és ki mászott az ágyából. Kardot fogott a kezében és úgy nyitotta ki az ajtót. A lánynak kidülledtek a szemei megfagyott. Törpök álltak az ajtaja ellőt.
-M...Miben segíthetek? Kérdezte még mindig sokkosan.
-Szállást szeretnénk kérni. Mondta valaki.
-Előbb szeretném megtudni, hogy kivel van dolgom.
-Tölgypajzsos Thorin és barátai. Jött meg a válasz.
-Tö...Tö...Törpök! Kiáltott fel Mirtill.
-Azok bizony. Mosolyodott el az egyik. Valószínűleg nem tudják, hogy tünde vagyok. Gondolta magában.
-Kerüljetek beljebb. Invitálta be az érkezőket. Mirtill bármennyire is tudta, hogy hatalmas hülyeséget csinált, de nem foglalkozott vele. Mikor már mind a 14-en be jöttek a lány becsukta az ajtót.
-Zsákos Bilbó. Mutatkozott be az aprócska szerzett
-Mirtill.
-Ő itt Balin, Dwalin, Bifur, Bofur, Bombur, Ori, Nori, Dori, Óin, Glóin, Fili, Kili és végül Tölgypajzsos Thorin. Mutatott be mindenkit a hobbit.
-Bilbó. Morogta Thorin. -Komolyan elmondtad a nevünket egy tündének?!
-Ohh... Sajnálom én nem tudtam. Mondta szomorkás hangon Bilbó.
-Nem ez a lényeg Thorin rakd félre az ellenszenvedet és viselkedj normálisan mivel ő volt olyan kedves és meg engedte, hogy beköltözzünk. Mondta ellentmondást nem tűrő hangon Balin.
-Köszönöm. Mosolyodott el hálásan.
-Igazán nincs mit. Ez után kínos csend következett.
-Esetleg szolgálhatok egy kevés vacsorát a törp uraknak és a hobbit úrnak? Kérdezte a tünde gúnnyal a hangjában.
-Ha...ha...ha és igen. Mondta Thorin mogorván.
-Rendben. Majd Mirtill át sétált a konyhába és főzni kezdett. A végeredmény saláta és pörkölt lett.
-Itt van. A törpök és Bilbó neki láttak.
-Én kevéslem a húst. Mondta Bombur.
-Törődj bele. Morogta oda neki Mirtill.
-Szerintem finom. Mondta Bilbó mire a tünde mosolygott egyet. A többiek azonban morgolódtak.
-Megyek és szerzek nektek, de csakis azért, mert idegesítőek vagytok. Mondta majd felált és kisétált. Mirtill végig morogta az utat és imádkozott, hogy senki ne jöjjön vele szembe. szerencséjére ez így is lett. Belopakodott a kastélyba és onnan lopott. Nem csak húst hozott, hanem különféle gyümölcsöt és vörös bort.
Még egy sor morgás és séta után Mirtill haza ért.
-Itt vag...TI MEG MI A JÓ ÉDES MÉNYKÜT CSINÁLTOK?!?! Üvöltött Mirtill kikelve magából.
-Mi izéé sütögetünk. Mondta Fili, akit megbíztak a magyarázkodással.
-És ha felgyújtottátok volna?!
-Haragszol?
-Nem. Sóhajtott Mirtill. -Hoztam minden félét, ne sütögessetek tovább. Mordult rá a társaságra a tünde. Erre a kijelentésre mind bólintottak majd ki oltották a tüzet és neki álltak enni. Miután a társaság végzett az evéssel Mirtill mindenkinek alakított egy ágyat vagy egy ahhoz hasonlót. Mirtill a földön aludt ahogy Fili és Nori ----------------------------------------------------
Mirtill arra ébredt, hogy valaki a nevén szólítja.
-Mirtill. A tünde megremegett az ismerős hang és az érintés miatt. Mikor ki nyitotta a szemét egy fiatal Thrandulinnal találta magát szembe. El mosolyodott.
-Hé! Ébresztő! Mondta majd a lány fölé hajolt és megrázta a vállam.
-És mivan akkor, ha nem? Kérdezte a tünde lány.
-Hát akkor nem lesz jó vége.
-Hát én ki nem szállok innen. Ahogy ezt ki mondta úgy is bánta meg. Thrandulin lehúzta róla a takarót és ki kapta az ágyból majd pörgetni kezdte.
-Elég! Kiabálta nevetve. - Szédülök! Erre a fiú lerakta a lányt, akit tartani kellet mert ha nem akkor elvágódott volna. Mirtill csak mosolygott és szerelmét nézte...
Mirtill ténylegesen felkelt. Ugyan abban az őrházban feküdt. A tünde lány szemeit szúrni kezdték a könnyek. Némán sírt. Hiányzott neki Thrandulin. Mirtill ezen az éjszakán döbbent rá, hogy még mindig szerelmes.