Skz One Shot?

2chan -- 2

/Changbin szemszöge/

Mire másnap felkeltem Chan már nem volt mellettem. Én még mindig ott feküdtem meztelen a rászáradt élvezetemmel a hasamon ami mondanom sem kell nem egy kellemes dolog. Úgy éreztem magam mint egy kurva.
Annyira vágytam már arra hogy Chan észrevegye hogy tetszik nekem de semmi. Folyamatosan el van havazva munkával és magával egyáltalán nem törődik. Sajnos ez az új album mindenkinek megterhelőbb volt mint szokott. Rajtam sajnos így jött ki a stressz az alkoholnak köszönhetően.
Baszki az egész közben azt mondogatta hogy meg fogom bánni. Mert hogy ő biztos. De én egy cseppet sem bánom. Már pár hónapja éreztem hogy más ha Channie hozzám ér vagy valami kedveset mond. Nem úgy reagáltam rá mint a többiekre. Aztán felfogtam végre hogy ez a totál közhelyes és elcsépelt szerelemnek csúfolt érzés. Én nem akartam szerelmes lenni. Főleg nem a bandánk egyik tagjába ráadásul a leaderbe. Ez csak jött és szétbaszott mindent. De mint mondtam nem bántam meg. Nagyon élveztem az estét és ha lehet még jobban beleszerettem Chrisbe. Annyira figyelmes volt és gyengéd. Még el is pittyent amikor látta hogy fáj nekem.
De akkor...... miért lépett le? Nem értem. Nem élvezte? Én mindent megtettem pedig. Vagycsak ő nem meleg? De bevallotta hogy biszex. Akkor mi lehet a baj velem? Én tényleg csak boldog akarok lenni és azt akarom hogy Chan is az legyen. Nem is tudom megszámolni hányszor kellett már majdnem a korházba vinni kimerültség miatt. Olyankor mindig a szívem szakad meg. Elviselhetetlen érzés mikor a szerelmed tönkreteszi magát. Majdnem olyan mint amit most érzek csak most még az önmarcangolás és a kérdések is társulnak hozzá.

Erőt vettem magamon és elmentem zuhanyozni. Nagyon jól esett a kellemes víz a testemnek. A fenekem eszméletlenül fáj. Azt hittem jobban fogom bírni. Fürdés után gyorsan felkaptam egy melegítőt majd kibattyogtam a konyhába ahol nagy meglepetésemre tegnap esti partnerem sürgött forgott.

-Szia Binnie! Felkeltél?-mondta rám sem nézve. Na neeem. Nem szabadul meg ilyen könnyen tőlem.

-Jó reggelt Channie.-öleltem át hátulról derekát arcomat lapockái közé fúrva.

Mikor nem reagált semmit kicsit szorítottam ölelésemen. Enyhén simogatni kezdtem hasfalát majd mikor még erre sem reagált felsője alá vezettem tenyereimet.

-Bin mit csinálsz?

-Semmi különöset csak amit tegnap este.-erre eltolt magától és megfogta mindkét kezemet majd a szemebe nézett.

-Nézd! Én szívesen segítettem neked de barátok vagyunk és a tegnap este nem változtat ezen. Volt egy probléma amit megoldottunk.-eresztett el majd visszafordult a tűzhelyhez.

Nem hiszem el hogy ezt mondta. Geci ideges lettem és nem gondolhoztam. Közelebb lépve hozzá elzártam a sütőlapot majd szorosan Chris kezére fogva rángattam be a szobámba ahol az ágyra ültettem.

-Ide figyelj Chan! Én nem akarok a banda többi tagjához tartozni akiknek szívesen segítesz bármilyen baja legyen is. Én nem ezt szeretném hanem melletted állni és neked segíteni. Sajnálom ha neked a tegnap este csak egy megoldandó probléma volt de nekem nem. Én erre vártam már hosszú ideje és számomra csodálatos volt. Én...én..... bassza meg én szeretlek és nem akarok semmi mást csak téged. -mondandóm végére ismét kitört belőlem a sírás. Chan felállt az ágyról majd szoros biztonságot adó ölelésébe vont.

-Sssss. Nincsen semmi baj.-kezdte el simogatni a hátam.-Nyugodj meg kérlek. Minden rendben lesz. Egyáltalán nem azt akartam hogy azt érezd az érzéseid csak problémák számomra. Te igenis fontos vagy nekem és ha azt hiszed nem élveztem az estét akkor tévedsz. Ez volt egész életem legjobb élménye. És te nem olyan vagy mint a többiek. Velük nem feküdtem volna le.

Kezdtem megnyugodni és mostmár mindketten az ágyon ültünk egymás mellett.

-Tudod milyen szar volt úgy kelni hogy az akivel előző este lefeküdtem nem volt mellettem? Úgy éreztem magam mint valami olcsó ribanc.-szipogtam még egy kicsit Chris vállának döntve a fejem.

-Ne haragudj rám. Én nem tudtam hogy mit kellett volna csinálnom és gondoltam hogy részeg voltál és hogy ez neked nem számított semmit. Ezért inkább leléptem. Sajnálom.-puszilt homlokomra.

-De akkor. Eljönnél velem egy randira? Ha már így alakultak a dolgok azért még lehet normális párkapcsolatunk.

-Hát persze hogy igen.

The End