Sötétség

-9-

Őszintén nem tudom mit gondoltam, de nem pofoztam fel. Nem szóltam semmit, csak beleolvadtam az ölelésébe. Éreztem szaporább szívverését, ami igazából keveredett szerintem az enyémmel. Teljesen egy nagy masszává formálódtam belülről, órákig tudtam volna így lenni, de sajna a fentiek nem így vélekedtek.

-Na jól van gyerekek ideje menni, mert szerintem lebuktunk-rontott be Agatha a szobába

-Basszus-szólt az előttem álló személy, majd csettintett és egy fénnyel teli sávba kerültünk. A hasam kavargott, szédültem, de hirtelen vége lett és egy aluljáróba érkeztünk meg. Én már meg sem lepődök ezek után ami történt, de érzem, hogy nem ez volt az utolsó ilyen. Még mindig öleltük egymást, vagyis inkább én kapaszkodtam bele.

-Figyelj kicsi, most tényleg muszáj azt csinálnod amit mondok, mert az életünk múlik rajta-két kezével közrefogta a fejemet és belepuszilt a hajamba. Néha olyan aranyos tud lenni és lelkemig hatol azokkal a kék szemekkel. Szinte belelát a lelkembe. Nem tagadom gyönyörű egy férfi, fogalmam sincs lehet rájuk egyáltalán ilyet mondani? Felocsúdtam, mert mellettünk egy metró állt meg.

-King Drive. Az ajtók nyílnak, kérjük vigyázzanak!-szólalt meg a hangszórón lejátszódó hang. Sajna ennyiből nem tudom, hogy hol lehetünk.

-Lehet mennünk kellene, nem gondolod?-szólaltam meg, mert rengeteg ember özönlött ki a szerelvényből szó szerint fellökve egymást és éhes is vagyok, jó lenne valamit kajálni. Korgott a hasam, de nem hiszem hogy hallotta volna ebben a nagy zajban.

-Először elmegyünk enni, utána belevágunk a keményfába. Sok dolgunk van-magyarázott. Még a végén tényleg azt hiszem, hogy gondolatolvasó.

Hátrébb lépett, megfogta a kezemet és húzott maga után. Körbevettek a gondolataim. Engem egész életembe megvezettek és  nem is tudom már, hogy kiben bízhatok, kiben nem vagy valaki tényleg annak adja ki magát, amit mond. Belecsöppenni egy ismeretlen világba, semmi lelki felkészültség nélkül merész egy dolog, főleg hogy pont egy prófécia teljesítését idézed elő. Szüleim sem azok voltak, akikként én ismertem. Hazugság, hazugság hátán és én addig nem nyugszom, amíg nem tudom meg a teljes igazságot. Azt sem tudom biztosra, hogy Ezekielben bízhatok-e, de a lelkem mélyén a megérzésem elfogadja a jelenlétét. Elkalandoztam, éppen ekkor fordulunk be az utolsó sarokra, mert látok már egy kávézónak tűnő helységet és annak hirdetőtábláját. Ahogy közelebb érkezünk, látom meg a csodálatos betűkkel felírt nevet. Angels. Belépésünkkor az ajtó feletti csengő megszólalt, és kellemes meleg színek fogadtak. Világos-és sötétbarna, beige és fekete dominált a legjobban. Pár box helyezkedett el a hatalmas ablakok mentén, középen pedig asztalok sorakoztak, igazán mesebeli hely. Bentebb érve, egy aranyos felszolgálóval találkoztunk. Sötétbarna haja, nagy bambiszemei különleges külsőt varázsoltak neki.

-Mit kérsz inni?-fordult felém a kékszemű-nézd van péksütemény is, válassz nyugodtan-szólt hozzám. Annyira nagy a választék, hogy nem fogok egyhamar dönteni. Elidőztem a végleges rendelésemen, de közben megfigyeltem Ezekielt ahogy a lányt szuggerálja. Vajon engem is így szokott nézni?  Biztosan nem most találkoztak először! Légből kapott ötlettől vezérelve célba vettem a férfit. Odamentem, majd átkaroltam és belesuttogtam a fülébe, hogy szeretnék kérni egy kávét és kettő csokis csigát. Amint hozzáértem az izmai összerándultak és befeszült az egész teste. Nicsak! Mit csinálok, ez nem is én vagyok. Soha nem viselkednék így, mit vált ki belőlem ez az ember?

-Kérnénk kettő kávét, feketén és négy kakaós csigát. Készpénzzel fizetnék-szólalt meg kicsit indulatosabban, mint vártam

-Gyere Glo, üljünk le-ment el előttem és vezetett oda egy eldugottabb helyhez. Elfoglalta a helyét és én is, vele szembe. Szüntelenül bámult rám, markáns arcán lehetett látni, hogy valamin nagyon gondolkodik. Kezével dobolt az asztalon, én csak ültem csendben vártam, hogy mit fog mondani.

-Mit képzeltél? Őszintén, mi a faszom ütött beléd? Felfogtad, hogy kurvára ránk fognak szállni mostmár nem csak a déménsek és az összes alvilági lény, hanem az angyalok is?-korholt le. Annyira nem tűnt idegesnek, de kaptam az ívet rendesen. Nem szerettem volna rosszat, sőt nem is tudom mit gondoltam amikor odamentem-Pont a legpletykásabb hárpia előtt kellett féltékenykedned-kuncogott.

-Mi? Nem...nem is voltam féltékeny, képzelődsz csak. Meg amúgy is látszik, hogy ő jobb nálam-ejtettem ki a szavakat, de erre kaptam egy nagyon csúnya nézést.

-Meg ne halljak mégegyszer ilyet a csinos kis szádból! Mea dea, ne alacsonyítsd le magad a jelentéktelenek szintjére-amint kimondta, a lány hozta a rendelésünket. Valószínűleg hallotta, mert úgy nézett rám, mint akit megakar ölni. Vadság csillogott a szemében, ha akarná két percen belül a földön hevernék holtan. De nagyon szorítok, hogy nem akarja azt annyira!

Amint átvezette a pillantását a velem szembe ülőre, eltűnt belőle a halálvágy és átvette a szenvedély. Felfalta a szemeivel, végigjáratta minden porcikáján Ezekielnek, legszívesebben kiszúrnám őket, mit nézegeti őt. Mostmár nem is tűnik olyan kedvesnek és aranyosnak, mint megérkezésünkkor. Megelégelve megköszörültem a torkom és hirtelen rámvezette íriszeit, majd vissza a kékszemű férfira.

-Köszönjük szépen a remek kiszolgálást-csak tűnj már innen, gondoltam magamban. O-ó felkaphatta a vizet, mert nagysebességgel elhagyta az asztalunkat.

-Tényleg Mea dea, szeretem amikor féltékenykedsz, még a végén azt hiszem, hogy tetszem neked-mosolygott, kemény arca fellágyult és igazán kisfiús vonások jelentek meg rajta.

-Hogyne, mindjárt ásó, kapa, nagyharang nem?

-Eljön majd a pillanat-és nem tudta befejezni, mert ekkorra egy hatalmas nagy csattanásra lettünk figyelmesek és az ablakok ripityára törtek. Ezekiel felpattant, majd kettő óriási lény jött be rajtuk. Úristen, megfogok halni. Ha nem a csaj nyiffant ki, akkor ők fognak. Ekkor repült felém egy nagy gombóc és a fejem mellett csapódott bele a falba. Körbenéztem, a férfi épp most védett ki egy ugyan ilyen gombócot, mint ami az előbb felém közlekedett. Lehet segítenem kellene, de mellém csap az egyik és sírva borulok össze. Hehe, kicsit sem vagyok félős, majd innen szurkolok neki.