Sötétség

-4-

Ezekiel meglökött észhezkaptam és rohantam vele kifele egy hátsó ajtón át, ahonnan kiértünk a parkolóba. Ott bepattantunk a fekete szépségbe és útnak indultunk, csendesen telt az egész, gondolatainkba voltunk merülve. Még mindig a sokk hatása alatt voltam, mi lesz ha elkapnak a rendőrök? Ha egyedül maradok? Kész katasztrófa, milyen jó az életem! Nagyon féltem és rosszul éreztem magam.

-Nyugodj meg, találunk a városon kívűl egy szállót és ott meghúzzuk magunkat reggelig- nézett rám, majd vissza az útra.

Bólintottam és megint elmerülten gondolkodtam, de még mindig nem tudom, hogy a picsába lassította le az időt. Vagy lehet beképzeltem? Áhh nem vagyok annyira hülye, de még mindig nincs normális magyarázat, hogy hogyan történt. Hirtelen álmos lettem, szerintem az adrenalin kiment a szervezetemből így kettőt pislantottam és már rég az igazak álmát aludtam.

Reggel arra keltem, hogy egy ágyban voltam és valaki átölel, nem mertem moccanni, nagyon bepánikoltam.
-Mmm, jó reggelt-mormogta az illető.
Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam a helyemről. Amikor megláttam, hogy ki az meghűlt bennem a vér. Most komolyan vele aludtam? Hirtelen magamra néztem, hogy nem-e álmomban megerőszakolt. Fő a biztonság! Azonnal próbáltam felébreszteni, rázni kezdtem, de nem kelt fel.
-Ezekiel! Azonnal kelj fel! Most! Rögtön! Azonnal!-kiabáltam neki.
Még tovább ráztam és csodával határos módon felkelt. Agyon verem, komolyan mondom addig ütöm ameddig mozog!

-Hercegnő! Miért kellett felébreszteni?-mondta álmos hangon.

-Hogy miért? Most komolyan megkérdezed? Eszem megáll!! Miért kellett egy ágyban aludnunk? Hmm?!
-Azért, mert azt mondták, hogy védelmem alatt állsz-micsoda? Jó mostmár tényleg képzelődöm.
-Engem nem kell védeni. Egyáltalán kitől kellene? Akkor sem megoldás, hogy együtt aludtunk- nem is értem, hogy képzelte. Egy szinte idegen emberrel aludtam együtt. Aki nagy valószínűséggel megölte az elnököt. Engem is megfog? Habár akkor rég megtette volna. Vajon mi lehet Agathaval? A mai nap folyamán felhívom, remélem nem esett bántódása.

-Gyere már vissza Gloria!- szólt nekem.

-Dehogy megyek! Megvagy húzatva?

-Ha nem jössz, megyek én- mondta sejtelmesen.

Elszeretnék innen minél hamarabb tűnni.  A falak penészesek voltak, a lámpa csak haloványan világított. Egyszóval undorító. Ahogy becsuktam az ajtót, egyből elindultam a konyhának se nevezhető helységbe. Volt egy kisebb szekrény, abba találtam egy lábost, feltettem vizet forrni és elkezdtem keresni valami tea filtert vagy gyorskávét. Találtam is a legfelső polcon, de akárhogy nyújtózkodtam nem értem fel. Épp szólni akartam Ezekielnek, mikor hirtelen valaki hozzám préselődött. Az ösztöneim azt súgták, hogy védjem meg magam...na jó, csak hülyéskedek. Nem vagyok annyira felkészült ilyen helyzetekben, hogy cselekedni tudjak. Csak álltam ott teljesen üres fejjel, hófehéren, de az hogy megmozduljak teljesen eszement ötletnek tartottam. Majd miután megéreztem a forró leheletét nyakamon az illetőnek, majd csak úgy fogta magát és elkezdett puszilgatni. Hát ki engedte meg? Mert én biztos nem! Megfordultam a karjaiban és elkezdtem ütlegelni.
-Te istenbarma! Hogy képzelted? Ki engedte meg egyáltalán ezt az egészet? A bál, az együttalvás, most meg ez? Nagyon gyorsan állítsd le magad, mert nem teszek jót magamért!-elegem volt.

Nem vagyok valami tárgy, hogy amikor kedve tart játszadozik velem. Lefogta a kezeimet és a pultnak nyomott úgy, hogy nem bírtam mozogni, bevallom féltem egy kicsikét.

-Ha mégegyszer így beszélsz velem, megbánod. És garantálom, hogy nem kíméllek semmilyen szempontból-mért végig.
Ezt hogy képzelte? Jól láttam, hogy végig mért? Egy barom állat, próbáltam magam kiszabadítani a kezei közül, kisebb nagyobb sikerrel. Ott ütöttem ahol értem, hát nehogy már ennyi mindent elviseljek tőle. Próbált védekezni, visszaütni nem akart, mert igen ott ütöttem volna agyon. Hirtelen megfogta a kezemet és megnyomott egy pontot, majd a karjaiba rogytam össze és innentől kezdve nem emlékeztem semmire sem, teljes sötétség.