Sötétség

-8-

Lehetetlen, hogy mi találkoztunk volna. A boltba jött be, de ott sem beszélt ilyenekről. Lehet tényleg őrült és össze vissza hadovál hülyeségekről.

-Nem is mondtál nekem ilyeneket, hogy védelmezned kell! Nem is találkoztunk, csak amikor bejöttél a boltba. Egyáltalán mikor volt ez?- kérdeztem. Forog velem a föld, a levegőt kapkodom és hányingerem lett, majd hirtelen teljes sötétség.

Hallom, hogy valakik beszélgetnek, de nem tudok rájönni kik azok. Kinyitom a szemem és rájövök, hogy nem a szobámba vagyok, hanem a nagynénémnél.

-Agatha- remegett meg egy kicsit a hangom, de szerintem hallotta valaki, mert lépteket hallottam. Ekkor belépett a nyitott ajtón Ezekiel. De jó, mindig mindenhol ott van.

-Naa Mea dea ilyeneket gondolni, nem örülsz nekem?- kérdezte. Mi. A. Picsa. Eszem megáll, inkább nem gondolok semmire.

-Agatha hol van?- kérdeztem.

-Nyugi kicsi lány mindjárt idehívom, ha már ennyire nem viseled jól a társaságom- magyarázta- de tudd, hogy haragszom rád, amiért nem emlékszel rám.

-Menj már a picsába! Ne szórakozz velem- kezdtem már dühös lenni. Elegem van ebből a csávóból, csak a bajt hozza rám.

-Szia Kicsim, látom jobban vagy- jött be nagynéném, Ezekiel pedig eltűnt. Leült mellém Agatha és belekezdett a mondandójába.

-Kezdem az elején, hogy mindent megérts. Tudod kiskorod óta én nevellek- bólintottam, mert ezt az információt tudom- azért én, mivel a szüleidet megölték- lesokkolódtam.

-E...ez hogy lehetséges? Mégis kicsoda?- jöttek a kérdések ezreivel. Ezt nem hiszem el, huszonöt évig nem tudtam semmit a szüleimről, most meg benyögik, hogy megölték őket. Az is lehet, hogy a gyilkosuk még itt járkál az emberek között és bárkire lecsaphat bármikor.

-Hallgass meg először és utána válaszolok az összes kérdésre. A rendőrség nem tud róla, akárhogy próbálkoznál nem sikerülne mivel nem ember ölte meg őket, hanem egy Déméns. Nagyon gonosz lények, az emberek gonoszságából táplálkoznak- ez nekem túl sok. Miért kellett ebbe belecsöppennem?

-Azért ölték meg a szüleidet, mivel anyukád bukott volt, apád pedig angyal. Így lettél te, ahogy a prófécia megírta. Üldöznek téged Gloria, azért mondtam, hogy vigyázz. Féltelek- fejezte be a mondandóját és kiment. Komolyan? Csak így itt hagyni egy ilyen vallomás után?

-Látom elvagy gondolkozva- odanézek és Ezekielt pillantom meg az ajtónál támaszkodva.

-Szerinted egy ilyen után, hogy lehetnék? Most mondták el, hogy amúgy kurvára nem ember vagyok. A barátom egy Déméns vagy mi a faszom és itt vagy te-magyaráztam neki.

-Én?- jött közelebb. Felálltam és úgy hallgattam tovább a mondandóját- Én vagyok szerinted jelen pillanatban a legnagyobb problémád?- teljesen elém jött- Mea dea kezelésbe kell, hogy vegyelek amiért ilyeneket mondasz- suttogta a fülembe. Derekamra rakta a kezét és magához rántott. Uram atyám milyen kemény mellkas. Éreztem, hogy elpirultam, Ezekiel arcára pedig egy kaján vigyor került. Szemembe nézett, majd az ajkaimra pillantott és elkezdett közeledni.

-Ezekiel én nem szeretném- mondtam.

-Ó dehogynem szeretnéd, érzem rajtad- suttogta- de mivel tiszteletben tartom, ezért hagylak- ekkor fejét a vállamra rakta és átölelt. Szerintem erre volt szükségem egész nap, egy jó nagy ölelésre.