A nap amit még megbánunk

1. Fejezet

-Nem, nem, nem... - kiáltottam fel. Azonnal a ruháimat kezdtem el keresni, és nem foglalkoztam a mellettem fekvő férfival - akit bizonyára felkeltettem a kiabálásommal. A cél az volt, hogy minél előbb az ajtón kívűl tudjam magam. Ahogy felpattantam meg is láttam egy lépésnyire az ágy mellett egy szürke gyűrött pólót. Habár nem az enyém volt a célnak megfelelt. Onnan két lépésre pedig megtaláltam a fehér shortomat. Villámsebesen kaptam magamra, és az sem zavart, hogy a fehérneműm hollétéről fogalmam se volt. Így készültem kislisszolni a folyosóra, de ahogy kinyitottam az ajtót, megjelent az ajtó érdes felületén egy kéz, és egy határozott mozdulattal csapta azt be.
Nagyot nyelve fordultam meg, és találkozott a tekintetem egy kék szempárral.
-Hova ilyen sietősen?-kérdezte enyhe szarkazmussal a hangjában.
Ezt nem akartam. Tegnap sokat ittunk a csapattal, és tudhattam volna, hogy ez lesz belőle. Ő meg én, és persze az ő ágya.
- Tudod, egy kis reggeli mozgás, futás, meg ilyesmi... - mondtam.
- Leila, ha mozgásra vágysz, most visszadoblak az ágyamba - lépett közelebb, én pedig hátráltam, de az ajtó már nem engedett tovább, így teljesen felkenődve néztem még mindig az arcába. - de te, meg a futás, nagyon távol álltok egymástól. Szóval miért menekülsz megint? - kérdezte, persze az utolsó szót megnyomva.
Lassan fújtam ki a levegőt. Már azt se tudtam, hogy mióta tartott ez a se veled, se nélküled kapcsolatunk, de nem mertem semmibe belekezdeni, véget vetni pedig miatta nem tudtam. Mindig ott volt, és valahogy mindig összegabalyodtunk, utána pedig én menekültem, ő pedig üldözött. Igen, túl régóta tartott már ez a macska-egér játék közöttünk, de az egyetlen titkom, amit még ő sem tudott, még mindig nyomta a mellkasom, de ezt sosem tudtam volna vele megosztani, se vele, se a többiekkel, ahhoz túl súlyos volt. Ez pedig beárnyékolta a kapcsolataimat.
- Steve engedj! - kértem, és próbáltam a kezét elhúzni az ajtóról.
- Nem, Leila, nem! - mondta, és közelebb lépet. - Ne menekülj előlem. Tegnap este még a nevemet sikítottad, most pedig szó nélkül lelépnél. - a hangja egyre erélyesebb lett, és most már olyan közel állt hozzám, hogy a mellkasunk is összeért.
- A sikítás talán egy kissé túlzás, inkább... - ekkor lehajolt hozzám, és ajka súrolta az enyémet.
- Annyiszor jutattalak a csúcsra, hogy egy idő után nem számoltam, és hidd el, ha te nem is emlékszel, nekem még mindig a fülembe cseng ahogy nyögsz alattam. - búgta az ajkamra, miközben egyre szaporábban vettem a levegőt, de már az ő mellkasa is sűrűn emelkedett.
Nem tudtam, hogy az idegesség miatt kapkodja a levegőt, vagy mind a ketten az este ellenére szexuálisan frusztráltak vagyunk. És hogyne emlékeztem volna az estére, nehéz lett volna elfelejteni, ezt még az alkohol se mossa ki az ember agyából.
- Most pedig vidd vissza a csinos feneked az ágyra, és beszéljünk. - intett a kezével az ágy felé, ahol még mindig gyűrött volt a lepedő a tegnap estétől. Nagyot nyeltem, majd újra felnéztem rá. Másfél fejjel volt magasabb, ami alapjáraton tetszett, de most rossz érzés volt, hogy ilyen törpe vagyok mellette.
- Rendben - emeltem fel a kezeimet megadóan, tudva, hogy úgy sem enged ki az ajtón, és közel harcban esélyem se lenne ellene.
Megadóan indultam el az ágyhoz, majd durcás fejjel vetettem le magam az ágyra. Mielőtt elindult volna felém, még hallottam, ahogy kattan az ajtó zárja, majd kényelmes léptekkel elindul felém.
Hirtelen megtorpant, és lenézett a lába elé. Figyelemmel kísértem minden mozdulatát. Fedetlen felsőtestén csak úgy hullámoztak az izmok, ahogy lehajolt. Ettől a mozdulattól pedig a szürke melegítő nadrág csak még lejjebb csúszott keskeny csípőjén. Nagyot nyelve figyeltem, ahogy felemeli a... BUGYIMAT.
- Azt hiszem édes ezt elhagytad. - villant rám a tekintete, majd tovább siklott az éjjeliszekrényre. Követtem a tekintetét, és észrevettem, hogy enyhén fátyolos tekintettel bámulja az éjjeliszekrényt, ahol viszont a melltartóm volt.
- Édes istenem, kegyelmezz! - hallottam halk suttogását, ahogy plafon felé fordította az arcát.
- Steve... - szóltam halkan, próbáltam oldani azt a feszültséget, ami betöltötte az egész szobát.
- Nem elég, hogy az én pólóm van rajtad - kapta rám a tekintetét - amit teszem hozzá rohadt jól mutat rajtad, de ezek sincsenek rajtad - emelte meg a bugyimat ami a kezébe volt, miközben a másikkal a melltartóm felé intett.
- Az őrületbe akarsz kergetni- indult el felém.
Egy gyors mozdulattal át másztam az ágy másik oldalára, és megtámaszkodtam a két kezemmel az említett bútor darabon. Bár az hogy 2 méter távolság volt csak köztünk a kapitánnyal, az nem egy áthidalhatatlan akadály volt, főleg nem neki.
- Leila! - szólt most már ő is az ágyra támaszkodva, baljában még mindig a fehér csipke csodát szorongatva. - Akarlak! - lehelte felém a szavakat, nekem meg végig futott a gerincemen a bizsergés.
- Steve, ne...- kértem halkan.
- Miért nem Leila? Miért? - csapot idegesen az ágyra. - Állandóan menekülsz, lassan egy éve ez folyik köztünk. Akarlak, akarlak mindenhogy.
Szólásra nyitottam a számat, de azonnal félbeszakított.
- Ne legyél bolond, nem csak az ágyamba! - förmedt rám, mint aki pontosan tudta, hogy mit akarok neki mondani. - Csak itt vagy az enyém - bökött az ágy felé - mit tegyek, hogy ezen kívűl is megkaphassalak?
A vágy ami nem rég ott feszült köztünk láthatatlanul elpárolgott, és helyette feszültséggel telet meg a levegő, és nem a kellemes fajtával.
Egy pillanat alatt történt az egész. Két lépéssel megkerülte az ágyat, majd a tarkómra csúsztatta a kezét, és enyhén belemarkolt a hajamba. Ösztönösen emeltem fel a fejem, hogy elkerüljem a fájdalmat, amit a hajam húzása okozott volna. Előttem állt, keze a hajamban, és épp csak annyira tartotta, hogy kénytelen legyek a szemébe nézni.
- Gyerünk szépségem, mi a baj? - nézett mélyen a szemembe.
- Steve
- Leila - rontott be Thor - itt van!
Hatalmasra tágult szemekkel néztem a berontott istenségre. Azt meg se kérdeztem, hogy miért pont Steve szobájába keresett, amikor a hülyének is egyértelmű volt, hogy mi folyik közöttünk az elmúlt majdnem egy évben.
Egy szempillantás alatt téptem ki magam a Kapitány karjai közül, azzal se foglalkozva, ha ezt pár szál hajam bánja.
Kiviharzottam Thor mellet, aki még egy futó pillantással végigmérte a Kapitányt, majd gyors léptekkel utánam indult, és mutatta az utat.

Nem érdekelt, hogy Steve szürke pólója és a fehér shortom volt egyedül csak rajtam. Ahogy Thor mellett siettem előre, meztelen talpam csattogott a márvány kövön. Átvágtunk a nappalin egyenesen a lift felé, hogy azzal egészen az alagsorig menjünk. A dohányzóasztalról felkaptam egy hajgumit, és egy gyors kontyot csináltam a tarkómra, így csak a frufrum volt szabadon. A lift elé érve idegesen csaptam rá az irányító panelre. Már vagy 10x nyomtam meg a lefelé mutató nyílat, amikor a szőke istenség finoman meglökött a vállával.
- Ha te nem tekered ki a nyakát, akkor én fogom - néztem fel rá.
- Nem kevésbé vagyok kiakadva mint te. - válaszolt rá nyugodt hangon.
A lift egy csilingeléssel megérkezett. Beszálltunk, és oldalra nyúlva benyomtam az alagsort jelző kis négyzetet. Mielőtt bezárult volna az ajtó még láttam feltűnni Steve alakját, most már a szürke melegítőt kiegészítette egy fehér póló, ami tökéletesen simult felsőtestére.
- Akarom tudni, hogy mi is történik köztetek? - tette fel a költői kérdést.
Csak egy morcos hümmögést kapott válaszul.
- Sejtettem - vigyorodott el, de ahogy kinyílt az ajtó azonnal lehervadt a vigyor az arcáról, és megterhelve nézett le rám.
- Menjünk - sóhajtott nagyot, és pördített egyet a pörölyén, és megindult előre.
A liftből kilépve egy keskeny folyóson indultunk el, ami egészen egy kétszárnyú üvegajtóhoz vezetett. Thor az ajtó melletti kis panelhez lépett, hogy a kód beütésével kinyissa azt.
A csapat többi tagja már ott volt a szoba bal szélén. Natasha éppen Clintel beszélgetett aki egy fekete ládán ücsörgött jobb lábát felhúzva, amin megtámasztotta a kezét. Bruce és Tony elmélyülve magyaráztak egymásnak a hologram rengeteg közepén. Érkezésünkre felnéztek, majd nyugtázva jelenlétünket, mindenki vissza fordult. Tonyval összeakadt a tekintetünk, egy aprót biccentett, majd szeme egy pillanatra oldalra sandított, én pedig követtem a tekintetét.
Néztem a cellát aminek a közepén egy nyúlánk alak álldogált. Pár lépéssel közelebb mentem, majd megtorpantam. Thor kissé jobbra tőlem mögöttem állt.
- Nocsak, nocsak - szinte éreztem, ahogy élvezetes mosolyra húzódik az előttünk lévő alaknak a szája.
- Mit akarsz itt? - szegeztem neki a kérdést. - Semmi keresni valód a Földön.
- Enyje, mi ez a vendégszeretet - vigyorgott még mindig. - Ennél melegebben is üdvözölhetnél. - nyalta meg finoman az alsó ajkát.
- Ajánlom, hogy fogd vissza magad! - szólalt meg egy mély bariton mögülem, és ezzel együtt megéreztem egy határozott kezet a csípőmön, és éreztem ahogy egy meleg test nekem simul hátulról.
- Micsoda védelmező ösztönök - nevetett fel gúnyosan.
- Loki - dörrent rá Thor - fogd be a szádat!
- Szerintem ha valaki így járkál körbe, akkor nem igazán lehet egy szava se, ha valaki elveszi amit fel kínál. - célzott az öltözetemre. - Jól mondom kapitány - villant rá Loki szeme.
Steve nem vette magára, amit a sötét hajú férfi mondott. Tudta, hogy csak olaj lenne a tűzre, ha bármit is mondana, így csak is az előtte álldogáló nőre koncentrált.
Leila ránézett Tonyra, és biccentett egyet a férfi felé. A férfi mintha csak erre várt volna, tapsolt egyet, majd intett Loki felé a kezével, mire az istenség kezére és lábára bilincs repült, ami egy falba erősített dobozból repült ki (Tipikus Stark féle kütyü). A cella ajtaja pedig ezzel együtt ki is nyílt. Clint és Natasha felpattantak, majd közre fogva a gúnyosan vigyorgó férfit, kivezették a cellából.
Én még mindig Thor és Steve előtt álltam - aki azóta is egyik kezével fogta a csípőm.
Amikor találkozott Lokival a tekintetem, előre léptem majd egy hatalmas pofont kevertem le neki.
- Ha mégegyszer lekurvázol, a másik oldalra is kapsz egyet - mondtam nyugodt hangon, majd vissza léptem a fiúkhoz. Loki természetesen csak vigyorgott tovább. Ahogy Steve keze vissza csúszott az oldalamra viszont megvillant a szeme, és a mosoly is eltűnt az arcáról, és csak érdeklődve szemlélt minket.
Ekkor már tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok. Gyors elléptem Steve mellől, és Tony felé indultam, amikor Loki megszólalt.
- És Amerika híres kapitánya, mióta dug egy ilyen lotyóval? - hasított ketté a csendet a férfi hangja.
Időm se volt reagálni, Steve olyan gyorsan lépett Lokihoz közelebb majd egy jól irányzott jobb horoggal bemosott neki.
Megfordult, megkeresett a szemével, majd szó nélkül karon ragadott, és berántott a liftbe, magunk mögött hagyva a döbbent tekinteteket.