Szabobalint19087 x reader

A megismerés

Későn délután keltem fel. A redőnyön már átszűrődött a fény és belesütött a szemembe. Már megint egyedül töltöm a szombatomat, mert senki sem ért meg. Felveszem az oversized puloveremet es egy messzi bunba kötöm a platinaszőke hajamat. Édesanyám ordibál, hogy menjek le ebédelni, de még nincs kedvem ezért fellépek Robloxra hogy elüssem az időmet.

Egy squid games játékot kezdek el játszani. Nem tudom mi lelt, de egyszerűen akartam egy idejétmúlt játékot játszani. Beléptem a rózsaszín ködbe, és megláttam. A leghotabb fiú akire valaha rávetettem a szememet. A zöld sapkája olyan volt, mintha az ő fejéhez tervezték volna, és kiemelte legjobb vonását: a gyönyörű kék szemét. A szeme olyan kék volt mint az óceán, és úgy éreztem, hogy úszni tudnék bennük.

Annyira bámultam, hogy észre sem vettem de már a red light green light játékot játszottuk. Régen akartam ennyire továbbjutni ennyire ebben egy játékban, mert ez volt az első és utolsó esélyem megismerni ezt a titokzatos fiút. Annyira koncentráltam, hogy izzadság folyt le az arcomon. Amikor beértem, végre lenyugodtam annyira, hogy megnézzem mi a neve: szabobalint19087. Hihetetlen, mennyire szép neve van! Közel futottam hozzá, és megszólaltam:

-S-s-szia!🥺👉👈- mondtam dadogva

Eltelt egy pár másodperc, amíg csak a ő karakterére szegeződött a szemem. Már egy percet várhattam, de még mindig nem válaszolt, és a következő játék már kezdődött is. Nagyon féltem attól, hogy valamilyen nehéz formát kell kivágnom a sütiből. Szerencsére egy háromszöget kellett, de megnéztem hogy Bálintnak mit kellett: egy esernyőt. Ekkor már tudtam, hogy szerelmünk itt véget fog érni.

Amilyen gyorsan csak tudtam kivágtam a háromszöget, és odafutottam hozzá. Megint köszöntem neki, de ismét nem érkezett válasz. Pár másodpercre rá pedig bekövetkezett az, amitől féltem: elrontotta a kivágást. Valami eltört bennem. Éreztem ahogy brocken leszek. Láttam, ahogyan a piros ruhás őrők rászegezik fegyverüket, de még mielőtt meghalt volna bejelöltem barátnak, annak a reményében hogy újra megismerhessem. Egy szempillantás alatt elfogadta a baráti kérelmemet.

-Most már aztán tényleg gyere le Y/N!!- szólt édesanyám.

Tudtam, hogy már esélytelen tovább halogatnom az ebédet, és már kezdtem elég éhes is lenni. Felvettem a koszos conversemet, megigazítottam a messzi bunomat és lementem a lépcsőn. Amikor a lépcső aljához értem, nem hittem el mit látok.