Hater {+18} (✔️)

✿*:･ﾟ33ﾟ･:*✿

Daenerys:
Az őszi, tavaszi és téli szünet mindig egy keserédes dolog, mert az ember azt hiszi, hogy végre pihenhet, hiszen szünet van, de a vége mindig az, hogy beszervez egy csomó dolgot magának-szintén "hiszen szünet van" felfogással-és mire visszakerül a suliba, addigra rájön, hogy marhára nem pihent semmit. Anya és apa mindig azt mondta, hogy a szünetek és szabadságok után mindig adni kéne az embereknek plusz egy-két napot, hogy kipihenjék a pihenést és ebben tényleg van valami.
Most mi is megtapasztaljuk, hogy mekkora igazság is van ebben, ugyanis kettőt pislogtam és rájöttem, hogy már nekünk is szinte minden be van tervezve. Ma ezerrel takarítunk, mert délután jön haza Flynn és Adriana, holnap Faye is átjön a családjával és Jared is csatlakozik hozzánk, hogy a nagy családdal megünnepeljük Hardyn szülinapját és ők is megismerjék Flynn várva várt barátnőjét, aztán kábé fújni sincs időnk egyet, mert utazunk el a barátainkkal a megbeszélt kis kiruccanásra Hardyn szülinapja alkalmából és a mi szórakozásunk érdekében. Ja és Jared még egy darabig fűzte Hardynt, hogy tartsunk egy sulis bulit is az ottaniakkal, de Hardyn egészen határozottan közölte a legjobb barátjával, hogy ha bulit mer velük rendezni, akkor biztos, hogy kicsinálja, mert nem vágyik olyan emberek társaságára, akik alapból tojnak a fejére. Jared egy darabig csalódott volt, de aztán igazából belátta, hogy teljesen jogos, amit Hardyn mond és sokkal jobban fogja magát érezni a mi szűkebb körünkben a több napos összezártságban, mint az egész sulival bármikor. Ennek én magam is örülök, de realizálódott bennem, hogy gyakorlatilag mi sem fogunk pihenni, hiszen pár napja még Bostonban voltunk és kábé egy szabad percünk sem volt-a srácok gondoskodtak arról, hogy még véletlenül se unatkozzunk-, a szünet nagyobbik részében nem leszünk itthon és amikor igen, akkor is lesz valami program, vagy próbálnom kell a Julliard miatt és amint vége a szünetnek, már mehetek is az álom iskolám meghallgatására. Vagyis teljesen helytálló anyáék állítása, miszerint kellene plusz pár nap, hogy kipihenjük a pihenést, ami azért, ha jobban belegondolunk, kérdéses, hogy van-e egyáltalán.
Persze nem panaszkodom, mert a szeretteimmel lehetek és talán jobb is, ha nem itthon gubbasztok és agyalok a felvételiken, a jövőn, vagy a múlton, de azért tagadhatatlan, hogy nem bánnám, ha lenne legalább egy nap, amikor nem kell semmit sem csinálni és csak feküdhetek nyugiban a szobámban, teljes csendben. Nekem mindig is szükségem volt olykor ilyen napokra és ez a fajta igényem nem változott meg, sőt, szerintem soha nem is fog.
-Ugye tudod, hogy néha megállhatsz és nem kell mindent egyben megcsinálnod?-lép mögém Hardyn és hátulról átölelve megtámasztja az állát a vállamon.
-Tudom, de a mosogatást csak nem hagyom félbe. Amúgy is kikapcsolja az agyam egy kicsit-döntöm a fejem az övének, miközben elmosom az egyik nagyobb tálat, ami két napja vár erre a mosogatásra.
A keresztszüleim nem sokat voltak itthon a napokban és mivel mi is távol voltunk, ezért felhalmozódott pár dolog, amit igenis rendbe kell tenni, mielőtt Adriana megérkezik. Már nem mintha ő ne tudná, hogy milyen, amikor az embernek nincs ideje takarítani, de Lilyék ragaszkodnak ahhoz, minden sínen menjen ma és holnap is. Már alig várják, hogy Flynn megérkezzen és nagyon pörögnek a holnap miatt is, hogy Hardyn szülinapja tökéletes legyen, pedig a barátom nem egyszer elmondta, hogy nem kell nagy felhajtás és már attól is minden jó, hogy a szerettei itt lesznek. Utóbbi érve után egész este arról beszélt nekem, hogy a szüleim mennyire fognak hiányozni neki, de egymásban tartva a lelket igyekeztünk úgy hozzáállni, hogy lélekben velünk lesznek. Nekem is piszkosul fognak hiányozni a holnapi összejövetelről, de nem akarom, hogy Hardyn egész idő alatt azon agyaljon, hogy anyáék nincsenek jelen. Azt meg még annyira sem, hogy miattam aggódjon.
-Miért, mi a baj? Most épp min pörögsz?-kezdi az arcomat fürkészni, nekem viszont halványan felfelé görbülnek az ajkaim.
-Igazából most semmi komolyon. Pont az járt a fejemben, hogy apáék mindig azt mondogatták, hogy a pihenés után mindig kell pár nap, amikor kipihenjük a pihenést. És ahogy belegondolok abba, hogy mennyire tele van a mi szünetünk is mindenféle programmal, igazuk volt. Lefogadom, hogy visszamegyünk a suliba és úgy fogom érezni magam, hogy semmit nem pihentem.
-Nos, ezen könnyen segíthetünk-kezdi puszilgatni a nyakam, amitől libabőr fut végig a testemen.-Mit szólnál, ha most félbehagynád a mosogatást és feljönnél velem, hogy megmasszírozzalak egy kicsit és csináljak egy forró fürdőt, hogy kikapcsolhassunk?
Bármilyen csábító is az ajánlat, nem tudom nem tudomásul venni a tényt, hogy Flynnék úgy három órán belül itt lesznek és megígértük a keresztszüleimnek, hogy amíg elmennek bevásárolni, addig mi rendet teszünk itthon.
-Nagy a szád úgy, hogy a szüleid nincsenek itthon-nézek rá a vállam fölött.
-Gondoltam, hogy jobb, ha nem hallják, amit csinálunk-mosolyodik el csibészesen, mire lefröcskölöm.
-Ja, szóval nincsenek itthon az őseid és azonnal a szobádba invitálsz? Na szép! Valld be, hogy csak erre kellek neked, Hardyn Hayes!
Látom rajta, hogy nehezére esik nem elnevetnie magát, de igyekszik a lehető legkomolyabb maradni.
-Basszus, lebuktam! Bocs, bébi, de csak azért vagyok veled, mert jó vagy az ágyban.
-Mondj olyat, amit nem tudok-forgatom meg a szemem egy magabiztos mosoly mellett, amitől Hardyn szeme még jobban csillogni kezd.
Baromira jól szórakozik, ez virít róla, s a tény melengeti a mellkasom.
-Akkor feljössz, vagy csak a szád nagy?-vonja fel a szemöldökét.-De jobb, ha szólok, hogy ne számíts romantikus gesztusokra, az csak azoknak a csajoknak jár, akiknek többet akarok a bugyijuknál.
Elkerekedik a szemem és leesik az állam a szavaitól, még úgy is, hogy tudom, hogy csak szívat. Rögtön bevizezem újra a kezem és arcon locsolom.
-Bunkó!
A barátom pontosan eddig a pontig bírta. Hardynból ebben a pillanatban kirobban a nevetés és előre görnyedve kezd rázkódni.
-Bocs, de ezt nem hagyhattam ki. Jesszus, látnod kellett volna a fejed!-nevet ezerrel még mindig.-Nehogy komolyan vedd, rohadtul nem hittem el, amit mondok-egyenesedik ki, de még mindig rázkódik valamennyire, viszont igyekszik uralkodni magán.
Elém lép és a csípőmre téve a kezeit, összeakasztja a tekintetünket.
-Tudod, hogy szeretlek, nehogy elhidd, amit mondtam-ad puszit a homlokomra.
-Vagyis szokásod kamuzni?-vonom fel az egyik szemöldököm, amitől a szája sarka megint megremeg.
-Csak az ilyen viccekben, az érzelmeimmel kapcsolatban soha-rázza meg a fejét, s a hangjában olyan őszinteség hallatszik, amitől olvadozni kezd a szívem.-Bár az tény, hogy most gyertyákat és rózsaszirmokat nem tudok ígérni, de szeretlek és nem csak a bugyidba bejutás érdekel.
-Jó, mert ezek után, nem is fogsz bejutni oda egy darabig-fordítok neki hátat és folytatom a mosogatást.
Vagyis csak folytatnám, de mire felfogom, hogy mi történik, már Hardyn vállán vagyok, aki becipel a nappaliba, majd a kanapéra fektet.
-Hardyn, a mosogatás!-kezdek felülni, de elkapja a kezeim és azokat lefogva, finoman visszanyom a kanapéra.
-Azok ott lesznek tíz perc múlva is-mászik fölém, majd rám fekszik, ügyelve, hogy ne nyomjon össze.
-Ezért palacsintát csinálsz belőlem azok után, hogy beismerted, hogy csak a bugyimba akarsz bejutni?-húzom az agyát, de természetesen őt nem olyan egyszerű megingatni.
-Nem, ezért elérem, hogy legalább egy kicsit pihenj. Maradj itt velem, szülinapom van-néz rám kiskutya szemekkel, de belőlem csak egy kacaj szakad ki.
-Ez bárkinél bejött előttem? Tudod mit?-szólok közbe, amikor válaszra nyitja az ajkait.-Erre inkább ne válaszolj. Vagyis... de, mégis. A csajok bedőltek ennek a pillantásnak?
-Rendszeresen-vágja rá vigyorogva, amitől hatalmasat sóhajtok.
-Mégis milyen csajokkal voltál te előttem?-ingatom a fejem tettetett csalódottsággal.
-Olyanokkal, akik hozzád képest labdába sem rúghattak-kacsint rám, ami újabb nevetést vált ki belőlem.
-Szép mentés!
-Akkor, maradsz velem itt?
Alaposan végignézek magunkon: Hardyn teljesen elterül rajtam és fogja a kezeimet.
-Nem igazán van más választásom, tekintve, hogy teljesen fogva tartasz.
-Mert azt akarom szülinapomra, hogy maradj itt-érkezik a gyors válasza megint.
Most legszívesebben összeborzolnám a haját, ha nem lennének az ujjai rákulcsolva az enyémekre.
-Még nincs szülinapod-segítem ki készségesen.-Csak holnap lesz és már megvan az ajándékod.
-Te egy szexi fehérneműben, ahogy táncolsz nekem?
-Perverz!-forgatom meg a szemem, de nem tudok nem mosolyogni.
-Csak mocskos. Nagyon, nagyon mocskos. Javíts meg valahogy, hercegnőm.
-Ez meg baromi nyálas volt-csókolom meg kuncogva.-De csak mondom, hogy nem tudod meg, hogy mit kaptál, amíg én úgy nem döntök, hogy odaadom.
-Akkor most felcsapsz a kapcsolatunk dominánsának, aki irányít engem?
-Jaj, drágám, eddig is én irányítottam-kulcsolom a lábaim a derekára és újra megcsókolom.
Hardyn belemosolyog a csókba, ahogy viszonozza azt és az egyik kezével az arcomra simítva mélyíti el a csókunkat. A testem pillanatok alatt forrósodik fel és a pulzusom azonnal hevesebb lesz.
-Mit mondtál, hogy most egy darabig nem juthatok be a bugyidba?-kérdezi, miközben elkezdi a nyakamat csókolgatni.
A csípőm ösztönösen mozdul meg, amitől Hardyn ágyékának simul.
-Talán meggondolom magam-suttogom a vállába kapaszkodva.
-A te döntésed, hercegnő-suttogja a fülembe, s közben a kezével finoman simogatja a testem.-Csak egy szavadba kerül és leállok.
Eszemben sincs leállítani, ahhoz túlságosan vágyom rá úgy a nap minden percében. Ha tehetném, soha nem hagynám abba a forró párnáinak a csókolását.
-Azt hiszem, hogy egy kis pihenés tényleg belefér, igazad volt-fonom a karjaim a nyakára, amitől kiszakad belőle egy kis kacaj és újra összeforrasztja a szánkat.