Amikor látnak -ahagy csöndben, nagy figyelemmel teszem a dolgom- azt föltételezik hogy jó és boldog ember vagyok
amikor rám köszönnek- és én mosolyogva visszaköszönök- azt gondolják hogy jó és boldog ember vagyok
amikor segítséget kérnek -erre én odaadással segítek majd azt mondom hogy semmiség- meggyőződésük hogy jó és boldog ember vagyok
majd amikor látnak -miközben elrontok valamit vagy kiborulok, mert nekem sem könnyű az életem- becsapva érzik magukat mert eddig úgy tudták hogy jó és boldog ember vagyok
ők nem föltételezték hogy kényszerből teszem a dolgom és kényszerből fogom be a szám
ők nem gondoltak arra hogy csupán illedelmességből mosolygok, még ha belül sírok is éppen
ők nem tudták hogy nem könnyű segítenem, és gyakran fáj ha azt kell hazudnom hogy az egész semmiség
azért teszem mind ezt mert ezt várják el az emberek, a családom, a barátaim és az egész társadalom
ezekér a tetteimért hiszik azt hogy jó és boldog ember vagyok, de ha nem tenném így, rögtön elkönyvelnének rossz és szomorú embernek, pedig az élet nem ilyen egyszerű
akármit teszek, megbántva vagy becsapva érzik magukat, még ha én nem is mondtam semmit.
BINABASA MO ANG
Gondolataim
RandomItt olvashattok komoly témákban verseket és rövid elgondolásokat. Olyan helyzetek kerülnek majd szóba, amik soksok embert érintenk világszerte, de elsősorban a tinédzsereknek és a fiataloknak ajánlom, habár hiszem hogy a műveim az idősebb korosztály...
