REQUEST - OPEN
Egy tucat novella híres emberekről akik nem is ismernek minket. Egy tucat novella a képzelgéseimről. Egy tucat novella nektek a ti kéréseitek szerint. Végül pedig egy tucat novella a rajongóknak.
2022-2023-2024
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝓛𝒶𝓊𝓇𝒶 𝓜𝒶𝓇𝓉𝑜𝓃
𝔁
𝓜𝒾𝒸𝒽𝒶𝑒𝓁 𝓖𝑜𝓇𝒹𝑜𝓃 𝓒𝓁𝒾𝒻𝒻𝑜𝓇𝒹
‧₊˚ ☁️⋅♡𓂃 ࣪ ִֶָ☾.‧₊˚ ☁️⋅♡𓂃 ࣪ ִֶָ☾.
𝓾𝓃𝑒𝓍𝓅𝑒𝒸𝓉𝑒𝒹 𝓶𝑜𝓋𝑒𝓈 - 𝓿𝒶𝓇𝒶𝓉𝓁𝒶𝓃 𝓵𝑒𝓅𝑒𝓈
-𝓛aura kérlek! Ideje lenne már pihenned! Legalább erre az egy koncertre gyere el velem! -Ahj nem is tudom Iza... -Kérlek. Könyörgöm neked! -Agh rendeben van! -Ezaz!
És ez volt az a pillanat amikor életemben először beleegyeztem abba, hogy a legjobb barátnőmel elmenjünk együtt egy olyan koncertre, amit én szerveztem. Nem Szokásom általában eljárni ezekre a fajta rendezvényekre, de úgy érzem most először kivételt tehetek. A Budapest parkban dolgozom már lassan kettő kerek éve, mint program és koncertszervező. Álltalában én szoktam tárgyalni egy bizonyos banda vagy éppen énekes menedzserével, hogy az adott személynek vagy éppen személyeknek mennyibe kerülne az, hogy fellépjenek itt és a fellépés, ha jó kereteken belül van akkor milyen időpontban eshet meg. Nem mondanám egy leányálomnak ezt a munkát, de úgy érzem minél jobban törekszem annál közelebb vagyok az álmai megvalósításához. Ami pedig az, hogy egy külföldi cég valamelyik nap észreveszi a munkásságomat és fel fognak karolni. S ugyanilyen fajta munkát fogok tudni végezni csak éppen nem Magyarországon. Az este pedig megint kapkodtam. Eléggé késében értem oda, de mivel mindenki ismert engem így a bejutásnál nem akadt semmi féle probléma. Iza mellé érve a lány átölelt majd maga elé állított és végig mért.
-Azta kisanyám! Ahhoz képest, hogy nem volt kedved eljönni eléggé kirityentetted magad. -Annyira azért nem. -Dehogy is nem! Dögös vagy csajszi!
A fekete bőr ruhámat megigazítottam és a csizmáimat, amit ugyan ilyen színben és anyagban pompáztak is megigazítottam. A kiengedett fekete hajamba beletúrtam és a fények kialudtak. A gitár szó pedig felcsendült mire a reflektorok a fiúkra világítottak. A dallistáról talán három zenét ismertem összesen, de ez nem akadályozott meg abban, hogy jól érezzem magam. Mosolyogva néztem a legjobb barátnőmet, aki boldogan énekel és ugrál mellettem. Hátul álltunk a színpad mögött amikor vége lett a koncertnek és csakis azért, mert Izi találkozni akar velük. Amit persze meg tudok érteni hiszen a kedvenc bandájáról van szó, de másrészt én nekem már fájnak a lábaim ebben a cipőben. Barátnőmnek szóltam oda, hogy hátra megyek és leülök egy keveset. A kivetítő mögé belépve levetettem magam egy szőke fajú férfi mellé és teljes mértékben megkönnyebbültem amikor végre letehettem magamat és nem kell a lábaimnak elbírni a testsúlyomat. A férfi egy pillanatra sem nézett rám. A telefonja sokkal érdekesebb volt így én is elővettem a készülékemet és felléptem instagramra. A mellettem ülő férfi viszont túlságosan is ismerős volt nekem ahhoz, hogy ne nézzek rá. Egyszer pedig rám pillantott én pedig elnéztem róla.
-Nyugodtan megszólíthatsz nem harapok!
Nagy szemekkel néztem rá. Sokkal lenézőbb hangnemet vártam ennél. Amikor rá pillantottam egy aranyos mosollyal nézett rám vissza. Eszembe jutott ki is ő. A banda, aki az előbb fellépett a gitárosuk. Mick, Mack vagy valami ilyesmi lehet a neve. Őszintén eléggé gáz, de ötletem sincsen. Ha banda lép fel nem nagyon ismerem a tagokat. Sőt néha az is csoda, ha megjegyzem az egy személyes fellépőim nevét.
-Sajnálom. Khm. Csak azért néztelek mert elég ismerős vagy nekem. Csak a neved nem éppen jut eszembe. -Michael. Michael Clifford. -Felém nyújtotta a karját és egy érdeklődő tekintettel nézett rám. -Laura. Márton Laura. Ha már ilyen James Bond szinten mutatkozunk be.
Mind ketten elnevettük magunkat s, ez után elbeszélgettünk, sőt még elég régies módra telefonszámot is cseréltünk. Másnap reggel elmeséltem ezt az egészet Izának, aki majdnem kiugrott a bőréből. Éppen el akarta venni a telefonom egy kávézó közepén amikor felvisított, hogy „Írt!". A telefonomat kikaptam a kezéből és elolvastam a rövid ám tömör üzenetet mi szerint szeretne velem találkozni még mielőtt elmegy, sőt, ha lehetséges a mai délután folyamán. Természetesen igennel feleétem a férfinak majd meg is beszéltük, hogy délután négykor fogunk találkozni az óriáskeréknél. Nem szerettem volna túl öltözni. Pontosabban nem szerettem volna túlbuzgóságot mutatni. Mivel imádom a bőr ruhákat ezért egy sötét barna bőr, trapéz nadrágot vettem fele egy barna felsővel és barna zakóval. Ezekhez pedig egy barna bokacsizmát húztam fel. A hajamt pedig behullámosítottam és a tegnapi fekete kissé rockkos sminkel ellentétben ma egy natúrra esett a választásom alig látható barna tusvonallal párosítva. Amikor leszálltam a metróról és felértem megcsapott a hűvös nyár végi szél. Amint megláttam a férfit már egy két darab kürtös kaláccsal. A délután folyamán pedig még megittunk egy-egy kávét. Mint kiderült holnap reggel fog menni a gépe így úgy váltunk el, hogy majd talán valamikor ismét találkozunk.
Másnap reggel pedig úgy éreztem én ezt így nem fogom tudni lezárni. Felszálltam az első buszra, ami egyenes a reptérre visz és rohantam. Nem érdekelt, hogy melegítőben vagyok vagy éppen nincsen rajtam smink és az sem, hogy a hajam egy madárfészek. Amit megpillantottam a férfit utána kiáltottam.
-Michael!
Erre a férfi felém nézett majd meglepődötten nézett rám. Meg sem szólalt. Csak nézett engem, mint aki nem hiszi el, hogy ott vagyok. Amikor elé értem pedig nem álltam meg. Összetapasztottam ajkainkat, amit a férfi azonnal viszonzott. Így történt, hogy a reptér közepén elcsattant életem negyedik csókja Michael Cliffordal. Azóta pedig tartjuk a kapcsolatot. Ebben a pillanatban pedig őt várom a reptéren Belgiumban hiszen neki ott lesz koncertje én pedig meglepem.
••• Just_like_Lou ITT IS LENNE!!! Picit megcsúsztam a kérésekkel! Tudom, tudom és sajnálom de kezdem beérni magam!❤️ minden estre remélem tetszik🫣
