Egy maffiózó szeretője - ShiIta

Vásárlás

Amint beértek Itachi körbe nézett és a hideg is kirázta mennyi ember volt bent. Shisui elindult ő pedig csak követte. Próbált úgy sétálni, hogy egy embernek se menjen neki mivel nagyon nem szerette más emberek érintését. Ezért is gyűlölt metróval járni iskolába, mindig rettentő nagy tömeg volt rajta.

- Min gondolkodsz zseni? -kérdezte Shisui mire felkapta rá a fejét.

- Csak...az embereken. -mondta csendben.

- Például?

- Nem szeretem a tömeget és fusztrált, hogy ennyien vannak. -mondta, Shisui pedig ránézett.

- Szociális fóbiád van?

- Nem pontosan. Csak olyasmi. -válaszolta.

- Nyugi csak itt vannak sokan, mi a Tescoba megyünk ott nincsenek ennyien. -mondta nyugtatás képpen mire Itachi csak bólintott és csendben sétáltak tovább.
Amit a bolt elé értek Shisui a bevásárlókocsikhoz ment, egy ideig csak nézte őket majd elkezdte rángatni a lácot amivel össze voltak kapcsolva a kocsik. Itachi értetlenül nézte az idősebbiket és alig bírta vissza tartani a nevetését.

- Ugye tudod, hogy egy százas kell bele? -kérdezte mire Shisui mérgesen felé fordult.

- Igen tudom de, nem tartok magamnál készpénzt. Aprót meg főleg nem. -fordult ismét a kocsik felé.

- Tudod én is itt vagyok és nálam mindig van apró szóval.... -sétált oda mellé majd a táskájából kivette a pénztárcáját és elkezdett keresni egy száz forintost.

- Akkora egy faszság ez a szar, minek bele százas ha a vásárlás után vissza adja? -morogta Shisui Itachi pedig felé fordult és ekkor vette észre, hogy milyen közel vannak egymáshoz.

A válla hozzá simult Shisui mellkasához, ismét felnézett rá és találkozott az idősebbik tekintetével. Shisui alaposan szemügyre vette Itachi arcát, csodálkozott azon, hogy mennyire dúsak a szempillái és, hogy milyen gyönyörű bőre van, az arcát is tök különlegesnek vélte, sőt különleges is volt. Gyönyörű volt. Az ajkai csillogtak és enyhén elvoltak egymástól nyílva eléggé kívánatos volt számára, főleg, hogy a színe a cseresznyének egy kicsit világosabb árnyalatára hasonlított. Imádta a cseresznyét.

- Vegyünk cseresznyét. -mondta és kihúzta a kocsit a többi közül ezzel megszakítva a szemkontaktust. Elindult a Tescoba Itachi pedig ismét csak követte.

- Miért pont cseresznyét? -kérdezte mellette sétálva.

- Mert kívánom.

- Értem, viszont a cseresznyét csak nyáron árulják és már Október van. Szóval max fagyasztott cserkót tudsz venni. -mondta Itachi Shisuit nézve, viszont ő egy pillanatra sem nézett a fiatalabbikra.

- Az is jó. -Itachi erre már semmit nem válaszolt csak elfordult a másik felől.

A kissebik csak nézelődött amíg megnem találta a jégkrém sort.
Azonnal odament a hűtőhöz amiben voltak és csak nézte őket.
Amint meglátta a kedvencét kivett belőle vagy három dobozzal és vissza ment Shisuihoz.

- Ezeket addig beteszem ide, mindjárt jövök.-mondta és indult volna el, de Shisui megragadta a vállát és visszahúzta.

- Hova mész? -kérdezte.

- Csak hozok magamnak egy kosarat. -mondatára Shisui egyből értetlen arcot vágott.

- Mégis minek?

- Igaz, majd ha a kasszához érünk akkor kiveszem a sajátjaim.

- Jézusom ne idegesíts. Én fizetek, te pedig azokat hozd amik kellenek és amikből majd főzni fogsz.-mondta és rátámaszkodott a bevásárlókocsira majd elkezdte tolni.