Tanárok 1

27 5 1
                                    

Sziasztok!
Igen, még élek. És nem, nem azért jöttem, hogy kiálljak a tanárok mellett. Na jó, előfordulhat, hogy ez egy kicsit sántít. Szerintem tudjátok, hogy ma van a tanárok világnapja. Egy világ hálás a mai napon az oktatóknak. Történetekkel szeretném bebizonyítani, hogy hálásak lehetünk nekik, mindent megtesznek értünk.

Ma az iskolámban volt egy nagy ünnepség. Bővítették az iskolánkat (gyakorlatilag kétszer akkora lett), és ma adták át. Amúgy már három hete benne tanulunk, de nem baj. Erre az ünnepségre nekem is mennem kellett, mint osztályképviselő (ez egybe van? Kérlek segítsetek, holnap helyesírás versenyre megyek.). Az ünneplő ruhánkat matrózblúznak hívjuk (ugyan olyan mint a sima blúz, csak rondább és kényelmetlenebb). Na, ez a blúz vol rajtam, egy fekete farmer, és egy körömcipő. Se zokni, se harisnya. Bent nem fáztam, de amikor kimentünk, hogy átvágják a szalagot és megáldják az épületet, igencsak fázni kezdtem. Kicsit távolabb, velem szemben állt a magyartanárnőm. Tátogva megkérdi tőlem, hogy fázok-e. Nyílván szerencsétlen voltam, és nem értettem, így odajött és megkérdezte. Mondtam neki, hogy de, egy kicsit, de a kabátom a suli másik felén van, két emelettel feljebb, de mindegy annyira nem fázom. Elkezdte mondani, hogy ha megfázok, én meg bizonygattam neki, hogy nem. Szó nélkül levette a kabátját, és a hátamra terítette. Ugyanez a tanárnő adott nekem két könyvet a sajátjai közül, mert tudta, hogy érdekel a téma. Ráadásul az egyik az egyik kedvence volt. Ugyanez a tanárnő minden pénteken hetedik órában, amikor akár haza is mehetne korán, irodalom szakkört tart. Vezeti a suli nagy hírű színjátszóit. Csak hogy példákat mondjak. Ezekért a tanárokért hálásnak kell lennünk!

Ennek még legalább egy részt szentelek, egy másik tanárral kapcsolatban.

Randomságok Panna módraΌπου ζουν οι ιστορίες. Ανακάλυψε τώρα