Ki nevet a végén...

12

Csabi szemszögéből

Amikor letettem a telefont nagyon megörültem. Mármint van esélyem táncolni Zsófival. Ugyan bermelyik csajt is megkérhetnèm hogy jöjjön velem de valahogy. Nem is tudom de van egy különös érzésem Zsófi felé. De fogalmam nincs hogy ez kölcsönös-e. Minden esetre megfogom kérdezni. Ès van is egy ötletem hogy hogyan.
Zsófi hirtelen elkomolyodott ès mintha könyeket láttam volna a szemében. Sutogott valamit a bátyanak majd megölelte ès felsietett a szobájába.

Fogtam maga ès utána mentem.

-Figyeljetek èn most ledolok egy kicsit ha nem baj.-mondtam fáradságot színlelve.-tudok hol a vendègszoba köszönöm.
-Vagy akár Zsófi szobájában is alhatnál.-szólt utánam Levi.
-Mivan?- kérdeztük meg egyszerre Kevinnel.
-Ja vágom ti meg nem tudjátok hogy egyszerűen izzik köztük a levegő?-kèrdezte nevetve.

Èn erre csak a tarkomat vakarcs siettem de az emeletre ès valami ,,hadjuk már,, fèlesèget dünnyögtem. Majd hallottam hogy Kevin Levit faggatja hogy mi van a húgával. De engem most jobban èrdekel hogy mi van Vele.

Felèrtem a szobája elé ahol az ajtóra ki volt írva hogy Zsófia. Na szupi. Akkor biztos nem egy rejtett szobába megyek be ahol majd egy gyagyás nagyanya vár hogy megölhessen.

Bekopogtam az ajtón de nem jött válasz. Mègegyszer megpróbáltam majd egy erőtlen ,,gyere,, hangzott el.

Benyitottam ès megláttam. Az ágya mellett ült ès sírt. Nagyon. Össze volt törve. Láttam rajta. Csak nem a suli miatt  bukott így ki? Odamentem mellé ès leültem èn is az ágynak támasztva a hátamat.
Amúgy egész szép szobája volt.

-Megkerdezhetem mi a baj?-mondtam neki nyugtató hangon.
Szép lassan felnézett rám ès a szemei tele voltak könnyekkel.
-A szüleim felhívták ès azt mondták hogy..hogy semmi kedvük megnèznia bátyám szalagvatójat...ès..és hogy nem is szándékoznak még sokáig hazajönni.-mondta folytott hangon.
-De hogyhogy hiszen a szülinapot ok is nemsokára lesz.-mondtam csodálkozva
-Ezt is mondtam.....de...de azt mondta anyukám hogy pont leszarja ès hogy már nem vagyok dedos akinek szülinapot kell ünnepelnie.-sírta el magát újra.
-Annyira sajnálom.-öleltem hirtelen magamhoz. Kicsit féltem hogy eltol majd magától ès lefordítja a fejemet. De ez nem történt meg. Az elején meglepődötten nézett rám de aztán rahajtotta a melkasomra ès mintha ez megnyugtatta volna.
-Szerintem nem gáz ha szülinapot akarsz tartani. A pártokhoz sose lehet elég nagy az ember.-mondtam neki bíztatva.
-Ez rendes tőled.-mondta.

Egy ideig csak úgy ültünk a földön. Nem mondott senki semmit. De ez nem is volt baj. Jó volt így minden. De mivel semmi nem tart örökké ezért ennek a pillanatnak is vègeszakatt mivel Zsofinak megcsörrent a telefonja.

Vett egy nagy levegőt ès felvette. Viszont még mindig ott volt az ölelèsembe. Ès ez nagyon jó volt.

-Haló tessék Reitter Zsófia.-Zsófi
-Szervusz Zsófi. Az igazgató vagyok.-diri.
-Á jó estét igazgató úr.-Zsófi.
-Lenne egy kérésem.-Diri
-Ès mi lenne az?-Zsófi
-Az a bökkenő hogy a színházi termet nem pénzzel hanem egy fellépèssel kell kifizetni. Egy plussz produkcióval. Ès ès egy dalra gondoltam.-diri
-Èrtem ès ebben èn hogy tudnék segíteni?-remult meg Zsófi.
-Hát èn úgy hallottam hogy maga kiváló ènekes.-diri
-Ezt honnan..vagy kitől hallotta?-akadt ki Zsófi.
-Megvannak a felvételek. Egy kórusban szerepel még három ève. Ès szólózik igazán büszkék lehetnek rá a szülei.-diri
-Èn egyedül nem èneklek.-sziszegte Zsófi.
-Igaza van kerültünk maga mellé egy társat. Mondjuk az unoka öcsemet. Csabát. Igazán jó hangja van.-diri
Zsófi eltatotta a szajat ès csak bámult. Szegény.
-De ....-Zsófi
-Akkor köszönöm viszlát. -ès letette a diri.

-Nenenenenenenenene ezt nem lehet. Borzalmas hangom van èn nem tudok mások elött ènekelni.-mondta Zsófi.-ès miazhogy veled? Èn ezt nem tudom.

-He hé nyugi-fogtam meg a két vállát.-èn tudom hogy ezt hogy küzdő le.
-Na hogyan. Mondjad ès megcsinálom.

Èn csak ördögien elmosolyogtam ès elkezdtem levezetni a lépcsőn.