Újra itt vagyok

Part 1

A 2 hétig tartó mély depresszióm után végre erőt vettem magamon. Felöltöztem, de mindenek előtt jó hosszan letusoltam, majd a polcról felvettem a féltve őrzött jeggyűrűmet. Leültem a tv elé és bekapcsoltam a Gyűrűk ura trilógia első részét. Vártam a csodát, amely pár hete ugyanitt történt velem, s a Hobbit világába kerültem. Újra ott akartam lenni, mert az az otthonom.

A csoda, amire vártam, nem maradt el. Minden elsötétült és egy gyönyörű helyen ébredtem. A padló márványból volt kirakva, a lépcső korlátja aranyból van. Ismertem ezt a helyet, hiszen a törpökkel jártam itt. Völgyzugolyba kerültem ez alkalommal. Feltápászkodtam a földről, és megindultam a gyűrűről folyó tárgyalás helyszínéhez.

Megérkeztem, egy bokor takarásában figyeltem a történéseket, amíg valakik nekem nem rohantak.
-Durin szakállára- szidkozódtam halkan- Figyeljetek már oda- mondtam, majd a tettesek felé fordultam- Úristen- mondtam egy cseppet túl hangosan, mivel Elrond felém kapta a fejét.
-Lépjen elő, aki ott van- utasított.
Lassan felemelkedtem és elő léptem. Minden szempár rám szegeződött. Körbe néztem, láttam, hogy Elrond vonásai megenyhültek, Gandalf szeme felcsillant, Legolas pedig elmosolyodott. A szemeim megteltek könnyekkel és odarohantam Legolashoz.
-Szia- ugrottam a nyakába boldogan.
-Hannah- mondta, miközben viszonozta az ölelésemet- Semmit nem változtál- vizslatta az arcomat- 60 év telt el, mióta utoljára láttak téged Középföldén.
-Tudom- mondtam sóhajtva- De én csak pár hetet érzékeltem.
-Kedves Hannah- lépett hozzám Gandalf- Gondolom, mint mindig, most is remek ötleteid vannak.
-Mint mindig- bólogattam a szememet törölgetve- Bilbo merre van?- kérdeztem végül.
-Honnan tudod, hogy itt van?- kérdezte Frodó.
-Sok mindent tudok, arról, ami történni fog- feleltem.

Elmentem megkeresni Bilbót, aki egy gyönyörű szobában pihent. Óvatosan bekopogtam a fenyő ajtón, mire Bilbó megszólalt.

-Frodó? Te vagy az?- kérdezte.

-Nem éppen- mondtam miközben beléptem a szobába. A szoba hobbitnak megfelelő méret volt, de egy nagyobb illetőnek szűkösnek tűnhet első ránézésre. Bilbó az ágyán ült, de érkezésemre felállt és szorosan átölelt.
-Boldog születésnapot- toltam el magamtól, hogy a szemébe nézhessek- szülinapi ajándékot sajnos nem hoztam- kezdtem magyarázkodni.
-Épp elég nagy ajándék, hogy visszatértél- mondta, miközben megindult egy hatalmas terasz felé, amely a szobából nyílt.

-Egy napot sem öregedtél- mondtam, szomorú mosolyra húzva a számat.
-Ahogy te sem- mosolygott rám, majd egy kis hatás szünet után így szólt- Kerestek.
-Kik?- kérdeztem, félve a választól.
-Kili, Fili, Bofur, Thorin- mondta- Sőt az egész csapat. Mindenki téged keresett. Egész Középföldét bejárták.
-Meddig kerestek?- kérdeztem összeszorult torokkal.
-Pár hónapja volt hajlandó Kili temetést szervezni neked..- mondta elhalkulva, mire kitört belőlem a zokogás- Keresd meg- mondta végül.
-Megkeresem, mindenképp. De előbb segítenem kell Frodónak. Szüksége van ràm, ahogy neked is volt- öleltem át, majd visszaléptem a szobába és intettem régi barátomnak- nekem jelenésem van, remélem még találkozunk.

Lerohantam a lépcsőn, egészen a teremig rohantam, ahol már ott sorakozott a Gyűrű Szövetsége.
-Nélkülem sehova nem mentek-kiabáltam oda a megalakult csapatnak, miközben feléjük szaladtam.

Amint melléjük értem, szorosan Legolas mellé álltam és boldogan néztem a minket figyelő törpökre, tündékre és emberekre. Boldog voltam, végre újra boldog. Azok vettek körül, akiket szeretek, akiket igazán szeretek. Csak úgy ittam Elrond szavait arról, hogy mit hogyan tegyünk, hogy mire vigyázzunk utunk során. A szemem sarkából láttam, hogy Boromir néz, mire felé fordultam és egy szomorkás mosolyt küldtem felé. Nem menthetem meg, nem menthetem meg, ismételgettem magamban, hátha sikerül magammal elhitetni, hogy nem fogom megkedvelni ezt az embert. Ha megmentem, Pippin és Trufa soha nem találkoznak Szilszakállal, s kitudja talán az Ő halála kell ahhoz, hogy Szarumán hatalmát megtörjük.

-Talán vehettél volna kicsit alkalomhoz illőbb ruhát- mosolygott rám Legolas, mire felnevettem és végig néztem magamon. Egy nike pro, egy Harwardos póló és egy piros-fehér nike cipőt viseltem.

-Van jobb ötleted?- néztem a tündére, mire ő csak megvonta a vállát és elkísért egy szobához. 

Beléptem a szobába, belül fehér falak voltak, gyönyörű növényekkel díszítve, egy fenyőből készült fésülködő asztal, azzal szemben pedig egy hatalmas ágy, rajta kiterítve egy csomó ruha. Egy barna, lenge ing, egy acél fűző, egy tünde nadrág és egy pár tünde cipő. Mindemellett egy apró, színben tökéletesen passzoló, barna tarisznya. Amikor megláttam a lélegzetem is elakadt, nem hittem el, hogy kaptam egy sajátos középföldi ruhát.

-De hisz- kezdtem az ajtóban álló Legolasra nézve- Nem is tudtátok, hogy itt leszek- értetlenkedtem.

-Ugyan kérlek- nézett rám lesajnálóan- Tudtuk Hannah, vagy legalábbis reméltük, hogy egy ilyen alkalmat nem hagysz ki a csapattal- mosolygott rám, majd mielőtt bármit mondhattam volna kilépett a helyiségből. Egy ideig csak ültem az ágyon és némán bámultam magam elé, majd elkezdtem felvenni a ruhákat. 

Miután sikeresen felöltöztem kiléptem a szobából és a többiek keresésére indultam. Elsőnek Frodót akartam megtalálni, hiszen tudnia kellett, hogy bízhat bennem és azért vagyok, hogy segítsem őt az útján, ellátom tanácsokkal meg minden. Lesiettem a márványból kirakott lépcsőn, a nagy tanácskozó mellett befordultam és egy sokkal csendesebb, eldugott lépcsőn szaladtam fel újra. Azonnal megláttam a hobbitot, aki magányosan ücsörgött egy fapadon, a kilátást kémlelve, miközben a mithrilt szorongatta, mellette pedig fullánk pihent.

-Üdv- köszöntem neki, miközben odébb raktam a kardocskát és helyet foglaltam mellette- Hannah vagyok, nem hiszem, hogy ismersz- mosolyogtam rá.

-Hallottam rólad- jegyezte meg, miközben felém fordult- Bilbó régen sokat mesélt rólad és a kalandjairól. Sosem hagyta ki a mesékből azt, hogy "és Hannah ismét előállt egy remek ötlettel"- mosolyodott el ő is.

-Tudod- kezdtem bele a mondanivalómba- Én egy olyan helyről, olyan világból jöttem, ahol ez az egész- mutattam magam köré, ezzel nyomatékosítva, hogy mire gondolok- ez az egész csak mese, kitaláció. Szóval én mindent tudok arról, hogy mi fog történni ezen az úton- mondtam, majd várakozóan ránéztem, hátha kérdezne valamit, ez nem történt meg, ezért folytattam- Azért jöttem vissza, vélhetőleg, hogy neked segítsek, szóval bíznod kell bennem, ha bármi kérdésed van, és módomban áll elmondani, vagyis nem változtat a végkimenetelen túl sokat, akkor kérdezz és válaszolok- simítottam óvatosan meg a karját.

-Mi lesz ha nem sikerül?- kérdezte pánikolva.

-Nézd Frodó, őszinte leszek. Ha nem sikerül, annak komoly következményei lennének, de mi csak azt tudjuk megtenni, hogy csináljuk, amit muszáj, akkor is ha ezzel valakit megbántunk- néztem szomorúan a szemébe- De aggodalomra semmi ok, ott segít a csapatod, ahol tud- mosolyogtam rá- Na gyere, keressük meg a többieket- indultam meg- Ja és még valami. az ott- böktem a mithrilre- mindig legyen rajtad. 

Lassan indulásra készen álltunk. A kis csapat közepén és Trufával, illetve Pippinnel beszélgettem, akikkel azonnal megtaláltuk a közös hangot.

Sziasztok! Ez a Most én is itt vagyok című könyvem folytatása. Érdemes lesz ezt is elolvasni. Puszi mindenkinek, jó olvasást és szép estét<3