- Alfred! Ki az a Superman, akiről Bruce gyűjtött adatokat a gépén?- kérdeztem Alfredet a Batman barlang számítógépe előtt ülve. Mindent átnéztem Bruce halála után, ami segítheti a bűnüldözést
- Dick úrfi! Nem kéne még ezt csinálnia, maga még fiatal
- Ki kell derítenem, hogy ki tehet Bruce haláláról!
- És ha meg lesz a gyilkos börtönbe viszi vagy az Arkhamba?
- Sehova! Megölöm!
- Bruce úrfinak volt egy szabály: soha nem ölt!
- Lehet. De Bruce már... Ez meg mi? A Joker!?
- Őt akarta elkapni Wayne úrfi aznap- lábadtak könnybe Alfred szemei
- Úgy tűnik együtt dolgozik valakivel. Ismeri a kopaszt a képen?
- Sajnos nem. Most hova megy Dick úrfi?
Hallottam Alfred kérdését, de nem válaszoltam, úgy tettem mintha meg sem hallottam volna. Túl dühös voltam, hogy beszélgessek vele az erkölcsiességről és arról, hogy mennyire nem lesz jobb a bosszútól. Baromság! Nem megbocsájtani akarok Jokernek, hanem bosszút állni Brucért! Járőrözés közben találkoztam a Pingvinnel. Eszembe jutott, hogy sokat láttam őt Jokerrel a hírekben, gondoltam van valami információja róla. Leszálltam a motoromról és a sötét piros, fekete köpenyes és maszkos szerelésemben elé ugrottam a háztetőről.
- Heló, Pingvin! Azt csiripelték a madarak, hogy tudod hol találom Jokert!
- Oswald vagyok! Senki sem hívhat Pingvinnek!- kiáltotta, majd elő vett egy fegyvert a kabátja alól és rám fogta. Mielőtt lőhetett volna kicsavartam a kezéből, megragadtam a kabátjától fogva és felvittem a háztetőre. Alfred tanított nekem egy-két dolgot, amivel Bruce is üldözte a bűnt. A harcon kívül a megfélemlítést is megtanította, szóval azt használtam. A ház szélére löktem Pingvint, a nyaka köré kötöttem egy kötelet és óvatosan engedni kezdtem lefelé.
- Halljam! Hol van Joker?
- Esküszöm... Argh... Nem tudom- mondta fuldokló hangon
- Nem hiszek neked!- mondtam, majd elengedtem a kötelet. Egy rohadékkal több vagy kevesebb, nem mindegy? Vártam a teste csattanását a vizes betonon, de nem hallottam. Láttam egy piros köpenyt, amin egy "S" betű volt.
- Te vagy Superman?- kérdeztem még mindig komor hanglejtéssel. Nem lepett meg a megjelenése, nem érdekelt.
- Nem. A nevem Supergirl- mondta miközben megfordult. Egy lány volt, velem egykorú lehetett, szőke haja volt, szép az arca.- Ugye tudod, hogy ha nem vagyok itt, akkor meghal?
- Szerinted érdekelt volna?
- Ez kissé komor volt, nem gondolod Grayson?- a kérdéstől meglepődtem. Vajon honnan tudja a nevem? Brucet is ismerte?
- Honnan tudod a nevem?
- Batman és Superman jó barátok voltak, mesélt rólad neki
- Ismered Supermant?
- Vele laktam
- Csak laktál?
- Meghalt... Ő is- mondta szomorú hanggal, miközben az eszméletlen Pingvint tartotta a kezében.
- Lenne kedved megnézni a Batbarlangot?- kérdeztem től egy félmosolyt elejtve.
- Ilyen hamar randira hívsz- mosolyodott el ő is- Persze, hogy lenne!- válaszolt, majd a barlangba mentünk. Mikor beértünk eszembe jutott, hogy még nem is tudom hogy hívják.
- Szóval, Supergirl? Van más neved is? Rendes neved?
- Kara, Kara Danvers
- Dick Grayson. De ezek szerint már tudod- mondtam, majd Alfred lépett be a barlangba
- Miss Danvers?
- Alfred! Már hiányzott- majd megölelték egymást. Alfred sosem mesélte, hogy ismeri Supergirlt, sőt még azt sem, hogy létezik egy női Superman
YOU ARE READING
Az utód
Fanfiction"- Biztos vagy benne, hogy ezt szeretnéd?- kérdeztem tőle - Nem vagy szörny, Dick!" Vajon a Batmantől kapott tanítás és a Robin identitás felvétele utan Dick Grayson élhet normális életet?
