Allie Cullen

5

Edward

Iskola után egyből hazajöttünk, hogy segítsünk Esmenek. Vagyis Alice nem, ő elment vásárolni. Azt mondta szeretne venni valamit Allienek. Délután én is besegítettem a lányoknak a sütésben, hogy azért én is csináljak valamit. Azt hiszem egy kicsit túlzásba estek. Annyi étel volt már az asztalon így is, hogy egy hadseregnek elég lett volna.

- Edward! Szerinted csokoládé vagy citrom ízű fagylalt legyen desszertre? - Kérdezte Rosalie.
- Amm... - Fogalmam sem volt, hogy Allie melyiket szereti. Könyörgöm vámpír vagyok.
- Teljesen mindegy. Nem vagyok finnyás és amúgy sem érzem teljesen az ételek ízét. - Szólalt meg hirtelen mellettem Allie.
- Hogy kerültél ide? - Kérdeztem döbbenten. - Nem is hallottalak.
- Majd megszokod. - Válaszolta egy halvány mosoly kíséretében.

Olyan édes volt ezzel mosollyal. Amolyan kis féloldalas volt, nagyon jól állt neki. Csak most vettem észre, hogy milyen csinosan van fölöltözve. Egy vastag, barna kötött pulóvert viselt, egy világos krém színű, skót kockás teniszszoknyával. A lábán egy fekete bakancs volt. A haja ki volt engedve, de most lágy hullámokban volt. Eközben eszembe jutott, hogy még csak nem is köszöntem.

- Bocsánat, olyan modortalan vagyok. Üdv nálunk. - Mosolyogtam rá.
- Köszönöm a meghívást. - Mondta ő is mosolyogva.
- Akkor bemutatom a többieket is. - Ajánlottam.
- Ugyan, nem szükséges. Ismerek mindenkit. Legalábbis arcról. - Mosolygott és Rose felé fordult. - Rosalie.
- Üdv a családban Allie. - Ölelte át Rose. Amit Allie egy széles mosollyal hálált meg majd Esmehez fordult.
- Nagyi. - Mosolygott rá. Esme nagyon meglepődött a megszólítástól, de egyben nagyon meg is hatódott. El sem tudom mondani mennyire boldog volt.
- Ó! Drágám. Úgy örülök, hogy megismerhetlek. - Mondta miközben átölelte.
- Én szintén. - Mondta boldogan majd átsétált a nappaliba Alicehez. - Alice nénikém.
Alice azonnal szorosan átölelte unokahúgát.
- El sem tudod képzelni mióta várok már erre a pillanatra. - Mondta Alice boldogan.
- Egy napja? - Kérdezte Allie összezavarodva.
- Alicenek az rengeteg idő. - Mondta Jasper mosolyogva.
- Jasper bácsikám. - Mosolygott rá Allie.
Jasper boldogan széttárta a karját Allie pedig boldogan ölelte át őt is. Azután pedig Carlaisehoz fordult. - Nagyapa. - Tárta szét a karjait. Carlaise örömmel ölelte át unokáját. Esmehez hasonlóan ő is nagyon meghatódott.
- Kis unokám. - Mondta boldogan.
Ezután pedig Emet következett.
- Emet bácsi. - Mondta mosolyogva.
- Na gyere ide kölyök! - Tárta szét a karját Em is boldogan. Allie pedig boldogan ölelte át bácsikáját. - A szemed Belláé. - Mosolygott rá.
- Allie drágám éhes vagy? - Kérdezte Esme.
- Még nem, de köszönöm. - Válaszolta kedvesen.

Most, hogy mindenki megismerte Alliet gondoltam itt az én időm. Csak nem tudtam, hogy is kezdjek hozzá. Elég fura bemutatkozni a saját lányodnak.

- Gyere Allie! Szeretnék mutatni valamit. - Mondtam.

Ő pedig odasétált hozzám. Nagyon édes volt ahogy mindent megvizsgált és részletesen megnézett, olyan volt, mint amikor Bella először járt itt. Közben felsétáltunk a lépcsőn.

- Köszönöm, hogy ilyen kedvesen fogadtál minket.
- Ez természetes. Bocsánat, hogy tegnap olyan goromba voltam veled csak... - Itt egy pillanatra megállt és mélylevegőt vett.
- Semmi baj. Megértem. - Tettem a vállára a kezemet.

Közben felértünk az emeletre, odasétáltunk a szobámhoz és kinyitottam az ajtót Allienek.

Köszönöm. - Mondta miközben belépett. - Ez a te szobád? - Kérdezte miközben körbe nézett.
- Igen. - Válaszoltam.
- Nagyon szép. - Mondta a zongorára nézve.