LURK - milcob.

Hetedik fejezet

A reggelit nem sok, talán negyed óra várakozás után teszi le eléjük egy másik pincér, egy magas, vékony testalkatú férfi, akire ugyanúgy feszül az egyenruha, mint a női tagokra, s Hyunjae akkor fogja fel, miért jár oda minden egyes nap Mane. A feleségének azt mondja, elmegy kicsit ütögetni, amit tényleg meg is tesz, de előtte ejt egy kis kedvcsináló reggelit; valami könnyedet, ami éppen annyira fényezi az egóját, mint azok a golflabdák, amik után figyelmeztetést kell kiáltani és valaki más veti magát utánuk a tóba, ami felé mosolyogva céloz mikor unatkozik.

És valóban, Adam Manet tökéletesen jellemzi a játék amit űz. Tökéletes mindent vagy semmit személyiség, annyi kivételével, hogy az ő szótárában nem szerepel a 'semmit' kifejezés.

Eddig.

Hyunjae kezében úgy áll a kés meg a villa, mintha még a zabkekszet is így ette volna azokban a kis három perces idősíkokban, amíg az új ruhát adták éppen rá mielőtt ismét a kifutón vonult volna. Mellette Jacob nem úgy néz ki, mint aki élvezi a Blue crab and shrimp benedictet, s Hyunjaet valamiért rettentően szórakoztatja a látvány a szemsarkából, ahogy a férfi néha a villájára vesz egy falatot, leteszi mikor beszél, majd ismét felveszi mikor csendben van. Hyunjae lassú, megfontolt mozdulatokkal húzza a felkarikázott banán szeleteket villájára késével, s egyesével eszi őket, miközben továbbra is csendes megfigyelője az egész szituációnak. Jacob tisztán érthetővé tette, hogy éppen elég annyit tennie, hogy néha Mane-re mosolyog, mozgolódik a helyén, elmosolyodik azon amit mond, s ha úgy érzi, közbeszúr egy-egy szót, de nem veszi kezébe a beszélgetést. Ha hozzá is szól, csak rövid válaszokat ad neki. Tetteti a háttérből támogató, kedves, szép sznobot.

"Gyakran fontolgatom, hogy veszek még egyet, hiszen az embernek soha nem lehet elég jachtja, nem igaz?" nevet fel, de időt sem hagyva a válasznak, azonnal folytatja. "Valójában mindig is kíváncsi voltam, hogy a maga fajta üzletemberek, Mr. Bae, mégis miért törődnek bele, hogy fele annyit keresnek, mint amennyire képesek lennének?"

Túl jól elszórakozik kérdésén, s Hyunjaenek vissza kell tartania a hangos felnevetést, ahogyan Jacob megszólal.

"Nos, Mr. Mane, az olyan fajta üzletemberek, mint én, nem számolják a fizetésüket. Csak befektetik."

"Okos válasz."

"Köszönöm. Na és ön? Ha szabad megkérdeznem, hogyan tudta, hogy ekkora sikerre tesz majd szert?"

"Valójában meglehetősen kihagyhatatlan lehetőség volt. Úgy értem a karrierem kezdetén voltam még, de már tudtam, hogy hogyan lehetek sikeres," egy falat bacont töm a szájába villájával, majd felemeli egyik karját, amolyan 'itt vagyok most, látják?' féle mozdulattal. "A közemberek olyan vezetőket igényelnek politikailag, akik egykor köztük voltak."

Igen. Mert ha az embernek van egy kiadott száma amiben nőket szól le, majd elkezd politizálni Twitteren, végül pedig indul a választásokon, az hatalmas sikerrel ajándékozza meg — már pedig így van, ha azt az említett embert olyannyira felkapja a sajtó, hogy legalább a világ fele szembe találkozott már például azzal a bizonyos képpel, amin éppen egy Amerika zászlajába csavart meztelen nőt tetováltat a hátára. És ez a siker. Máris egyenlő penthouse-okkal, golfpályákkal és helikopterekkel. Meg persze nőkkel.

"Kétségen kívül, ha ennyi dologban tehetséges az ember, mint ön, Mr. Mane, akkor kiérdemli a sikert," hajol előre Hyunjae egy pillanatra, a férfi szemeibe nézve, majd vissza dől, jól láthatóan Jacob térdére téve kezét.

"Ugyan, angyalom. Az tett sikeressé, hogy mindvégig hű voltam önmagamhoz."

Meg a francokat.