Ignorance (ZoSan)

4.rész

- Zorooo! Saaanji! Gyertek ti is játszani - ordít Luffy.
Mert mégis mi a fenét kéne csinálni éjek évadján, ha nem üvegezni. Egyikőjüknek sem volt kedve hozzá, de mivel tudják, hogy a kapitány nem fogadja el a nemleges választ, inkább beszálltak. Egy nagy körbe ültek le a füves fedélzet közepén. A szabályok senkinek sem voltak ismeretlenek, ezért nem magyaráztak feleslegesen, el is kezdték.

Semmi érdemleges nem történt, mígnem Robin végre-valahára kipörgette Zorot.

- Kardforgató-san...Felelsz vagy mersz?

- Merek.

Két emberen kívül mindenki tudta mi fog történni. Vagyis inkább három. Luffy még mindig reménytelen.

- Akkor...csókold meg közülünk a számodra legvonzóbb személyt!

Zoro egy pillanatig meg sem mozdult, aztán elmosolyodott - mostanság szokásává vált -, és Sanji felé mászott.

- Na kukta, gyere közelebb egy kicsit...

A szakács csak nézett, majd mikor felfogta mi folyik itt, hátrálni kezdett.

- Meg ne próbáld! - kiabált rá.

- Miért? Nem tetszene?

Erre Sanji megint lefagyott. A kardforgató kihasználta döbbenetét, és ráhajolt ajkaira. Levenni már nem volt kedve róla száját, ezért még ha nem is mozgatta, rajta hagyta. Viszont az meg őt lepte meg, hogy néhány másodperc múlva a szakács beszállt a csókba. Most már mindketten nagy élvezettel "dolgoztak". De persze a kellemes pillanatokat meg kell szakítani. Ebben segített egy másik hajóról rikoltozó kalózbanda. (í.m. Ez olyan, mint a mi világunkban a telefoncsörgés, vagy a kopogás)

- Életemben nem láttam még ilyen ünneprontó társaságot. Pedig már halott vagyok yohohoho - röhög Brook. - Ehhez elég leszek egyedül is Luffy-san. Folytassátok csak a játékot.

Természetesen ezek után már nem volt kedvük folytatni. Legalábbis az előző feladat végrehajtóinak biztos nem. (Még aztán ágyban kötnek ki.)

Brook néhány kardvonással kiirtotta az ellenséget, és vissza is tért. Mint a villám, úgy szóródott szét az egész csapat. Voltak akik már mentek aludni, voltak akik csak csendben ültek a sarokban, és volt az a két illető, aki ma óriási előrelépést tett. Ők most az árbockosárban álldogálnak szivarozva. Legalábbis az egyik, a másik fekszik, és szorongatja a nélkülözhetetlen sakés üvegét. Jódarabig hallgattak, majd a marimo szólal meg először:

- Figyelj Sanji - talán életében először hívta a rendes nevén, ezért a másik minden késlekedés nélkül rátekint.

- Azt ami történt...

- Felejtsük el rendben? - vág szavába a szakács.

- Hallgassál már végig! Egyáltalán nem ezt akartam mondani. Hanem, hogy... esetleg máskor is csinálhatjuk? - néz fel Sanjira, tőle nem megszokott bizonytalansággal.

Most Sanji kezében van a döntés, hogy él a lehetőséggel, és behódol vágyainak, vagy elhalasztja ezt a nagyszerű esélyt. Sokáig gondolkodott, de persze ő sem lehet akkora idióta, hogy ezt visszautasítsa. Nem válaszolt, csak odalépett Zoro mellé, és megcsókolta. Roronoa meghökkent, de nem tartott sokáig és már viszonozta is.

Aztán éj leple alatt a két férfi egymást ölelve, és a csillagokat figyelve aludt el az árboc tetején.

Ez még rövidebb lett, mint a többi, de most nem volt többre időm. Tudom, hogy kb minden 5.yaoiban üvegezés van, és, hogy nem valami egyedi, de ezt most nem volt szívem kihagyni. Mert hát...maguktól úgysem közelednek egymáshoz, az meg, hogy mindig alszanak, nem megoldás.