Ignorance (ZoSan)

1.rész

Csend és békesség. Ez van most a kis kalózhajón, mely zavartalanul ringatózik a vízen. Rég elhagyták az ellenséges területet, és most mindenki gondtalanul alszik, szétszóródva a fedélzeten.

Csak egy ember nem pihen, a szakács, kinek feladata ezen az éjszakán a kormány felügyelete. Négy méterre tőle a zöld hajú kardforgató fekszik, katanáit szorongatva. Ha mindketten ébren lennének, biztos nem lenne ekkora nyugalom. Elviselni egymást, körülbelül lehetetlen számukra. De most egyikük akaratlanul is, szunnyadó társát nézi, anélkül, hogy odamenne hozzá és megfojtaná. Soha nem mondaná ki, de nem utálta a másikat, nincs is oka haragudni rá, hanem egyszerűen gyűlölte, hogy a mohafej túl tudatlan ahhoz, hogy megértse viselkedését.
Épp ezen elmélkedett, mikor felkelt a nap, és vele együtt barátai is. A kapitány üvöltése rázta vissza gondolataiból. Már a konyhában is termett, hogy elkészítse a reggelit. Evés után kikötöttek egy tél szigetre, majd egytől egyig leléptek valami szórakozást keresni. Nem törődtek a hajó őrzésével, hisz senki emberfia nem járt erre.

Kisebb csoportokban indulnak el. Sanji, a szakács megy Luffyval, a kapitánnyal; Usoppal, a lövésszel és Frankyval, az áccsal. Zoro, a kardforgató; Robin, a történész és Jinbei, a kormányos alkotja a második csoportot, és végül a megmaradtak: Nami, a navigátor; Chopper, az orvos és Brook, a zenész lesz az utolsó csapat.

Elválnak útjaik, a három turnus különféle ösvényeken halad. Néhány óra múlva, mikor a szakács csapata jócskán bent jár az erdőben, nagy robajjal kettéhasad az előttük lévő fa, és ezt követi a többi is. Mindenki tudja ki műve volt.

- Az a hülye Marimo... biztos eltévedt már megint. Eszetlenül vagdos, még egyszer kinyír minket - morog Sanji a bajsza alatt.

- Folyton Roronoat szidod. Miért rühelled ennyire? - kérdi Franky.
- Igen, miért? - kíváncsiskodik Luffy is.

- Nem rühellem, csak annyira vak, hogy az már fáj - válaszolja.

- Attól még, hogy az egyik szemén seb van, attól még nem vak - röhögi el magát a szalmakalapos.

- Te sem vagy valami lángész Luffy. Nem is értem, hogy lehetsz kapitány, és én miért nem hagytalak még itt - morgolódik a szakács.

- Erős vagyok, és bárkinek szétrúgom a seggét. Ez bőven elég ahhoz, hogy kapitány legyek - feleli.

- Oi, oi, oi. Ne vitatkozzatok, ez nem szuupeeer - vág közbe Franky.

Elhallgattak. Usopp szólal meg először, aki eddig csendben figyelte a történéseket:

- Akkor végül is elmagyarázod, Sanji?

A kérdezett mély levegőt vett, majd belekezdett:

-Nem kell ezen mit magyarázni. Én szeretem őt, ő meg észre sem vesz ebből semmit. Ahhoz meg nem elég vastag a bőr a képemen, hogy ezzel eléálljak. Ilyen egyszerű. Inkább foglalkozom a gyönyörű hölgyekkel. Ők sokkal érthetőbbek, mint ez a hülye spenót. És szebbek is. Sokkal de sokkal szebbek.

- Na állj... Spenót? Új név? Rohadt jó. Volt már marimo, moha és alga is, most meg spenót. Mi jön még? Saláta? -viccelődik a kapitány.

- Komolyan ennyi maradt meg belőle neked Luffy?
- Reménytelen vagy - rázzák a fejüket a többiek.

- Sanji kiönti itt nekünk a szívét, te meg ezt is elhülyéskeded. Hihetetlen - mondja Usopp.

- Én egyáltalán nem öntöttem ki a szívem. Csak válaszoltam. Inkább menjünk tovább. Már fázom is. Sohasem fogjuk elérni a One Piece-t, ha ennyit tökölünk az összes szigeten.

- Ilyet ne is mondj! Megszerezzük a kincset, én leszek a Kalózkirály, és akkor annyit ehetek, amennyit akarok - kiabálja Luffy.

- Oké, oké. Megértettük. Akkor viszont nyomás vissza a Sunny-ra, mert így semmi nem lesz a nagy tervedből - mondja unottan Sanji.

Mikor a hajóhoz értek, Den Den Mushival felhívták a másik két csapatot, majd rövid időn belül indulásra készen álltak. Elhagyták a partot, és immár sokkal nagyobb zűrzavarban folytatják útjukat.