Amnesia |Bucky Barnes Ff.|

5. Medence

Az, hogy vidéken élsz néhány dologban előnyt jelent. Nyugalom, csend, tiszta levegő, és a természethez való közelség.

Mint minden reggel, ma is madárcsicsergésre ébredtem. Egyedül feküdtem az ágyban, szóval ebből arra következtettem, hogy már reggel kilenc bőven elmúlt.

-Jó reggelt! - léptem a konyhába. Egyszerre köszöntek, amin nevetve összenéztek, majd mindketten elhalkultak. - Gyanúsak vagytok nekem. Miben sántikáltok? - kapcsoltam a kávéfőzőt be.

-Semmi, semmi - legyintett Lilo.

Bucky szemeit figyeltem, hátha megtöröm őt, és elmondja. Mivel egy szót sem szólt, megfordultam, és a poharamért nyúltam.

-Éhesek vagytok? - néztem hátra a szekrénybe nyúlva. Nem értem el a bögrét, én soha nem rakom olyan magasra.

-Segítek - lépett mögém James, a pult és a csípője közé szorítva. Könnyen leemelte a tárgyat, a pultra helyezte. Nem lépett el mögülem, hanem még jobban nekem nyomta a csípőjét, amire majdnem felnyögtem hangosan.

Te kis szemét - szólaltam meg a fejében.

Ezt még mindig tudod? - hallottam gondolatát.

Drágám, el sem hiszed mennyi mindent tudok - válaszoltam, és egy morgással a helyére ült.

-Mi történik mögöttem? Közösültök? - kérdezte felháborodva.

-Igen, ikreket csináltunk - nevettem.

-Egyből kettőt? - emeli fel két ujját.

-Dehogy is, tízes ikrek. Majd Bucky kihordja őket - mutatok a férfire, aki felemeli a szemöldökét.

-Ne nézz így, van ilyen - bólogat barátnőm. - Figyeld - fodrítja a telefont felénk.

-Ne, nem akarom! - visítottam. Az egyik legundorítóbb dolog, amit valaha láttam.

-Emmy-memmy, majd jön Lorenzo, ha nem baj - halndzsázik Lilly.

-Most ezt magyarul is, ha lehet.

-Egy pár perc, és megyek, úgyhogy csinálhattok amit akartok - kacsintgatott perverzen.

-Ja, jó - szürcsölök a kávémba. Hangosan megszólal a csengő, Lil felpattan, elköszönve kiviharzik a házból, és eltűnik.

-Ez a fiú a barátja? - kérdezi egy perccel később.

-Nem, ők is kiskorúak óta ismerik egymást. A gyerek máshol lakik, és ezért csak nyáron találkoznak.

-Mi is régóta ismerjük egymást, és nézd meg hol vagyunk - mosolyog.

-Hát ez az, hogy sehol. Na gyere, tízig lehet pihenni, utána csinálunk valami jót - vonulok a nappaliba.

10 óra után, pontosan két perccel

-Alszol? - túrok hajába.

-Nem - dörmög, és megfordulva a hasamba nyomja a fejét. A kanapén ülünk újfent, én ülök, ő pedig az ölemben fekszik.

-Van nálad fürdőruha?

-Nincs, miért? - néz rám.

-Tudok adni bikinit, vagy elmehetünk egyért.

-Hova?

-Hozzád. Még mindig ott laksz New Yorkban, nem? - simítom meg borostás arcát.

-De hogy? Csettintesz és ott vagyunk?

-Hát majdnem.

Nehezen feltápászkodva kimegyünk a melegbe, majd egy kis ajtóhoz kísérem őt. Lehet, hogy nem is fér be, hihi.