Amnesia |Bucky Barnes Ff.|

2. Átkattanás

[Emma]
7:47

Reggel simogatásra ébredtem.

-Jó reggelt! - nyújtózkodtam.

-Jó reggelt! - simította ki a hajam az arcomból.

-Nem akarok még felkelni - bújtam a mellkasába.

-Kéne?

-Igen. Soook dolgom van ma - húztam el az "o" betűt.

-És mik azok?

-Le kellene festeni a kerítést és el kell menni valami alkatrészért Joe-nak - öleltem át a derekát.

-Akkor tényleg fel kellene ébredni - cirógatta a kezem. - Lassan nyolc óra - nyomott puszit a hajamba.

-Az sok. Na, talpra fel! - veregettem meg a hasát, majd felálltam. Elmentem a fürdőszobába, megmostam az arcom, majd a fogam és utána visszamentem felöltözni.

Egy fekete térdnadrágot vettem fel és egy szürke atlétát. A hajam, ami vállamig ért, csupán kifésültem.

-Te kérsz valamit reggelire? - léptem be a konyhába.

-Nem kérek, köszönöm - jött be utánam ő is.

-Kávé? - mutattam a gépre.

-Azt elfogadom - ült le az egyik székre.

-Tessék - tettem le elé a csészét, amit megköszönt, majd megivott.

-Finom volt - nyalta meg a száját, mint valami kismacska.

-Egészségedre. Akkor festünk? Persze csak ha akarsz segíteni, mert nem muszá...

-Segítek, ez a legkevesebb, ha már elszállásoltál - szakított félbe.

Megkerestem a fehér festéket, és az ecseteket.

-Tessék - húztam el a szót miközben arra koncentráltam, hogy ne ejtsem el a dobozt.

-Hol kell lefesteni? - mutatott körbe.

-Ott az előkertnél - indultam el a ház előtt lévő kis kert felé, ahol pár szál virág volt és egy kis zöld növény. Pár perc múlva már nyugodtan beszélgetve festegettünk, a földön ülve.

-Oh, várj egy pillanatot - kaptam fel a fejem a telefonom csengésére..

Beszaladtam a házba, majd felkaptam a konyha asztalról a készüléket.

-Haló? - szóltam bele.

-Szia! csak azt szerettem volna kérdezni, hogy egy kicsit tudnál előbb jönni? Mert anyáék mennek valahova, én pedig nem szeretnék egyedül lenni itthon.

-Ohm.. rendben. Mikorra?

-Két óra? - kérdezte.

-Az jó lesz, rendben. Szia kicsim - szóltam nevetve a telefonba.

-Szia! - búcsúzott el ő is, majd bontotta a vonalat.

-Ki volt az? - kérdezte Bucky, miután kiértem.

-Csak egy barát.

-Hallottam, hogy úgy köszöntél el tőle, hogy "Szia Kicsim" - kapart az idézőjeleket a levegőbe fintorogva. - A barátod?

-Mi? Nem dehogy is! - nevettem el magam. - Joenak van három fia. A legnagyobb fiának három lánya van, a legnagyobb Lilly, aki tizenhat éves lesz most a nyáron. Vele beszéltem. Mindig ezzel viccelődünk egymással - tettem kezem az övére. Elfordította a fejét, és csak nézett a telekkel szemben lévő erdőbe.

-Mennyi az idő? - nézett hirtelen rám.

-9 óra múlt pár perccel - pillantottam telefonom képernyőjére.