A védelmező//Sherlock Holmes-ff//

7.rész

Lihegve ültem fel az ágyamon, egy újabb rémálom keserítette meg az éjszakámat. Hirtelen, egy kezet éreztem meg, amely a hátamra simult. Jobbra pillantottam, majd Sherlockkal találtam szembe magam. El is felejtettem, hogy velem volt egész éjszaka. Aggódva fürkészte az arcomat, mintha bennem is kutatni próbálna. Mintha egy bűntény lennék számára.
Nem terveztem elmondani neki hogy mi zajlik bennem, részben miatta, részben pedig Moriarty játéka miatt. Kikeltem az ágyból, majd szinte menekülve léptem ki a szobámból, ott hagyva őt a kételyeivel.
Reggelit kihagyva mentem el a városba, ugyanis Dora emberei szóltak hogy van valami vele.
Felkapva egy pisztolyt, léptem ki a lakásból. Egy kórházba hívattak, ahol egy folyosón vártak. Mire észrevettem őket a helység végén, felálltak, majd minden szó nélkül intettek hogy menjek be a szobába ami mellettük volt. Beléptem az ajtón, majd Dorat láttam ahogy elgyengülve fekszik az ágyán. Oda léptem mellé, és megfogtam a jobbján lévő kezét, mire rám emelte tekintetét. Pillantása fáradt volt, fájdalommal teli. Szemei megteltek könnyel, majd szólásra nyitotta száját. Lejjebb pillantottam, mikor is észrevettem hogy bal keze alatt egy lőtt seb van. Abban a percben mintha minden erő, és remény elhagyta volna a testemet.
-Dora...ki tette?-néztem vissza rá.
-Még nem érted hogy mindez miért történt, de nem ölheted meg bosszúból...!-szorította meg enyhén a kezem, majd végleg itt hagyott. Rongybabaként estem össze az ágya mellett, még mindig kezét szorongatva. A levegő kegyetlenül hagyta el tüdőmet, kezeim remegve próbáltak megkapaszkodni a mellettem lévő tárgyakban. Könnyeim patakokban folytak, nem láttam tőlük semmit. Szaporán vettem a levegőt, próbálva erőt nyerni belőle. Nem tudtam ki tette ezt vele, de ha bármi módon is meglelem, legalább annyira fog szenvedni, mint én most.
Az elmém elhomályosult, csak az járt a fejemben hogy mégis hogyan állahatnék bosszút azon akinek ehhez köze volt.

Erőt véve magamon, felkeltem a földről, majd egy pisztolyt vettem észre az ágy mellett lévő éjjeliszekrényen. Megfagyott bennem minden, majd bevágtam a fegyvert a táskámba, és Sherlock egyik ismerőséhez, Molly Hooper-hez mentem hogy beengedjen abba a helységbe, ahol a férfi is szokott dolgozni pár ügyön, mikor ujjlenyomatok, és ilyesmi dolgokra van szüksége. Kisebb-nagyobb sikerrel sikerült megtalálnom, majd megmutatta hogy merre menjek.
-Miért jött ide? Csak mert Sherlock is itt van?
-Itt van Sherlock?-kérdeztem figyelmen kívül hagyva kérdését. Ő csak lassan bólintott, majd gyanakvóan nézett rám.
-Az még jobb!-majd be is rontottam a helységbe, egyenes a férfi felé menve.
-Megtudná ezen nézni az ujjlenyomatokat?-néztem rá kérlelően. Bólintott, majd félbe hagyta azt amit épp csinált. Már félórája dolgozott rajta, mikor is Molly lépett egy idegen férfival. Rájuk pillantottam, majd legszívesebben kirohantam volna a világból is. Molly, Jim Moriarty-val lépett be. Nyilván a lány nem tudja hogy ki Ő, és miket tett. Csak szimplán boldog szeretne lenni, amivel nincs is semmi gond.
Végig követtem a tekintetemmel minden mozdulatát, a pisztolyom pedig a biztonság kedvéért fel volt húzva.
-Elnézést, valami gond van?-kérdezte frusztráló hangján Molly.
-Ugyan, dehogy.-pillantottam rá, majd Sherlock-ra. Jim csak a pisztolyt vizslatta amivel Sherlock dolgozott.
-Kész van!-Fordította felém a férfi a monitort. Bárhol felismerem, kié az lenyomat. Jim-re vezettem a tekintetem, aki az eredményeket látva indulni szeretett volna. Fegyveremmel a kezemben, és némi fájdalommal vegyített haraggal indultam meg felé. Megálltam az ajtóban, hogy még véletlenül se tudjon elmenekülni.
Sherlock tudta hogy a velem szemben lévő férfi kicsoda, és hogy egyáltalán nem jó ember, viszont az neki sem volt világos hogy mi történik.
-Miért tetted?-tértem egyből a lényegre.
-Mégis mit?-értetlenkedett Moriarty.
-Megölted, a saját kezeddel, te ilyet soha nem teszel, miért pont őt?-folytattam tettetett magabiztossággal. Ő csak fejét rázta, sunyi mosolyával. Egyszer csak egy piros pötty jelent meg a mellkasomon, tehát nincs egyedül.
-Mit akarsz tőlem?-tette fel a kérdést, a velem szemben álló férfi.
-Bosszút.
Majd kiléptem a mögöttem lévő ajtón, mivel Dorara hallgatva, megpróbálom megérteni mindazt ami történt. Ez hosszú folyamat lesz, lehet hogy nem is akarom eléggé. Csak azt szeretném ha még mindig itt lenne velem, mivel olyan volt mintha az anyám lenne, sőt sokkal jobb. És egyre csak felemészt a halála. Kiértem London utcáira, majd John-ék lakása felé vettem az irányt, mivel most szükségem volt valaki olyanra, aki szeret és még életben is van. beértem a kis utcába, aztán a házukhoz is eltaláltam, két kopogás után John ajtót nyitott, majd könnyeimmel küszködve karjaiba vetettem magam.