A védelmező//Sherlock Holmes-ff//

3.rész

-Még a tegnapi nap-

A férfival töltött idő alatt, megbontottunk két üveg bort, és egy kissé több alkohol került a szervezetünkbe, mint amennyit terveztünk.

Lassan nyitogatni kezdem a szemem, és körül nézek. Sherlock mellettem fekszik, és még mindig a nappaliban vagyunk. Felülök, és érzem hogy iszonyatosan fáj a fejem. Jelenleg olyan hajnali öt óra lehet, de nem vagyok benne biztos. Kicsoszogok a konyhába, és fájdalom csillapító után kezdek kutatni. Mikor végre megtalálom a gyógyszert, töltök egy pohár vizet, és beveszem a kis fehér bogyót.
Mikor vissza fordulok, látom hogy a fekete fürtös és ébredezik. Sikerül a férfinak is összeszednie magát, a kezébe nyomok egy pohár vizet és egy gyógyszert, amit az imént én ettem.
Egy bólintással megköszöni, én pedig egy mosoly után elmegyek a szobába ahol lakom, és öltözni kezdek. Nem vittem túlzásba a dolgot, egy fekete kapucnis pulcsit, és leginkset(?) vettem fel. Miután ezzel megvoltam, a táskámhoz lépek, és kipakolom belőle a cuccaim. A pénzemet elraktam az ágyam alá, a kábítószereket pedig egy zacskóba, aztán a szekrényem legaljára. Elhatároztam, hogy többé nem árulok anyagot. Nem akarok mérgezni senkit. Nem ez a dolgom. Még nem találtam meg a helyem itt ebben az új világban, de tudom hogy majd úgyis kitalálok valamit.

Mikor kiléptem a kis helységből, láttam hogy megérkezett John és itt van még egy másik, idegen férfi is.-valahonnan nagyon ismerős nekem ez a pali...-egy ideig nem vesznek észre, majd miután kijebb mentem, akkor köszöntek a fiúk, az idegen pedig bemutatkozott.

-Mycroft Holmes-nyújtja az egyik kezét-Alice Watson.-fogok vele kezet, majd Johnhoz sétálok.
-Testvér?-pillant ránk az idősebbik Holmes-Igazából, csak unokatestvér..-válaszol John.

A kis beszélgetés után, a két fivér, elkezdenek valamin veszekedni. De gondolom náluk ez természetes. Miután megunom ezt az egészet inkább elmegyek csinálni egy bögre zöld teát. Közben még hallom, ahogy Mycroft elkezd mondani egy kódot, amit csak egyes gyilkosok ismernek. Ismerem....
Megáll a kezem és mondom magamban a férfival együtt. Egyszer csak megszólalok és mondom tovább egyedül.

-find a place and lose it, you can do it, won't you dance with me?
Move your feet and feel it, in the space between, you gotta kill yourself a moment, let your body be.

Hirtelen minden figyelem rám terelődött. De én nem néztem rájuk. Csak azon jár az eszem honnan tudom ezt a kis részletet, ebből a kód izéből...
Mikor végre a fiúkra néztem Mycroft előrántott egy pisztolyt, ezért reflexből én is előkaptam a sajátomat.

-Nem vagyok gyilkos.-néztem hidegvérrel a szemébe.
-Nekem nem úgy tűnik. -lépett közelebb. És valami csoda folytán, eszembe jutott honnan ismerem ezt a dalt.
-Anyám énekelte ezt nekem.-mondom teljes nyugodtsággal.

Ekkor mindketten letettük a fegyvert. Sherlock, és John is, elképedve nézett, egyértelműen nem értik mi történik. Itt az ideje elmondani.....

____________________
A két legjobb barát, a szokásos helyére ült, én abba a székbe, ahol az ügyfeleik szoktak, Mycroft pedig az ablak előtt állt és felénk nézett egész végig.
Egy sóhajjal bele is kezdtem.

-Szóval, amikor 15 éves lettem, a szüleim eldobtak maguktól. De, ez előtt boldogok voltunk. Nem volt semmi olyan nagy gond velem ami okot adott volna erre. Amikor kidobtak, féltek, egy férfitól. Akit amúgy én is ismertem, és most is ismerek.-mondtam, ők pedig csendben figyeltek-Jim Moriarty.
Mielőtt oda költöztem volna ahol eddig éltem, be voltam zárva. Egy olyan helyre, ahol gyilkosokat képeztek, vagy csak bezárták őket. Engem képeztek. Ezelőtt, ugye anyám énekelte nekem mindig ezt a dalt, de ezen a helyen is halottam.-fejeztem be a mesét, mivel az életem többi-és fájdalmasabb-részéről nem kívántam beszélni.

Ezután csak elvonultam a szobámba, és azon gondolkodtam hogy vajon most mit gondolnak rólam. Általában nem érdekel az emberek véleménye, de most kivételesen igen...

________________
Mikor kint már abba maradt a beszélgetés, és a lámpákat is leoltották, tudtam hogy mára nekik ennyi elég volt és valószínűleg mennek aludni.

Egyszer csak, lépteket hallok, hogy valaki jön a szobám felé. Kinyitja az ajtót, beljebb lépked,-én közben meg tettetem az alvást- és lassan mellém fekszik. Érzem ahogy a derekamra csúszik a keze, és hirtelen egy ismerős, de, mégis különleges ember illata csapja meg az orrom. Sherlock.....a szívem hirtelen kihagy egy pár ütemet.
Nem fordultam hátra, hagytam aludni, úgy hogy fél kezével átölel. Így aludtunk el.
Nem tudom, hogy csak azért jött ide mert megsajnált, vagy valami ilyesmi. De jól esett hogy itt van.

Btw a kis szövegrész azaz Oh Wonder-lose it