A védelmező//Sherlock Holmes-ff//

2.rész

Lassan lépdelek kifelé a ház takarásából, és hirtelen Sherlock rám kapja a tekintetét. Ez, csak egy kezdő löket volt ahhoz hogy mindenki rám nézzen. John szemében minden féle érzelem kavarog, és nem érti hogy én miért vagyok itt. Nem tudom meddig álltunk még így, de hirtelen három rendőr jött rám. Én oda dobtam a táskámat Johnnak, annak jeléül hogy vigyázzon rá.

Mivel már rutinosan verekszem, és ezek a zsaruk nem voltak valami kemények, így egyszerűen leütöttem őket.
-Szóval, mit kerestek ott fent?-néztem körbe, viszont a háttérben-Sherlock válla fölött meg láttam egy ismerős arcot.-Moriarty....-mondom magamban és döbbenek le. De ő csak mosolyog rám, és a többiek pedig értetlenül néznek merednek felém.

Oda megyek John elé, és kiveszem a kezéből a motyómat, aztán pedig lassan battyogok haza felé. Még érzem a hátamon, a kémlelő pillantásokat. Tudom hogy Moriarty is figyel. És hogy készül valamire, de az új bábuja Sherlock lett, szóval nem az én dolgom őt megállítani.

______________

Miután haza értem ki sem léptem John szobájából,-amúgy ő már Maryvel lakik-hiába szóltak vagy százszor.
Most, hogy újra láttam azt az arcot, ami egykor megkeserítette az életem, magamba fordultam. Eddig a legutolsó találkozásunk óta csak az elmém börtönében láttám a férfit. Mindenhol szörnyű. És az még szörnyűbb, hogy ő tett gyilkossá.-igen a dorgdílerkedés mellett még gyilkolok is. Szuper, nemde?-

___________

Már 3 napja tart ez a téboly állapot nálam. Nincs se eleje, se vége. A fiúk többször is próbálkoztak nálam, de sikertelenül menntek vissza a nappaliba. Igen jól hallottad, többesszámban beszéltem. Még Sherlock is próbált kiszedni belőlem valamit.
A negyedik napon már kijöttem. John olyan gyorsasággal ölelt meg, hogy reagálni sem volt időm. Miután szét váltunk Sherlock csak biccentett egyet. Az is valami. Nem? A konyhában mindenféle kísérleti maradványt találtam. Csinálok gyorsan egy zöld teát, és oda megyek Johnhoz,-mivel megy Maryhez-elköszönni. Ketten maradtunk a göndör fürtös férfival. Én a padlót Sherlock pedig engem bámul.
-Nem kéne enned?-még mindig engem vizslat.
-Az éves a legkisebb gondom.-nézek rá már én is. Még egy-két percig csak néztük egymást, majd Sherlock felkelt, elment a konyhába,és hozott nekem egy lekváros kenyeret. Én csak elmosolyodtam gesztusán, és enni kezdtem. Ő pedig végig figyelt.

Ezután egész jól elvoltunk együtt. De mégsem olyan volt mint egy átlagos emberrel lenni több órát. Sherlockkal sokkal másabb. Vele minden különleges. Mint maga a személy.
Nem is olyan seggfej.

Szóval, hali! Bocsi hogy ilyen rövid részek vannak, ráadásul még ritkán is. Viszont mostanában kezdtem egyre többet ezzel az ff-el foglalkozni, ezért már többet tudok írni remélhetőleg. BTW eperlekvár volt a kenyéren.<3