Nem Mindennapos Hadnagyok

Talán tévedés volt az egész...

*kedd reggel, 9. osztag*

-Szia Mizuki!

-Sz-szia! Ma kedd?

-Ma kedd...

-Nekem-haza?

-Neked-haza...

-Most?

-1 óra

-2?

-1 óra!

-Jó...

-Mindig ilyen agyhalott vagy reggelente?

-Igen...

-Mizuki? Élsz még?

-Ha hétfő van akkor ma banán a reggeli és fagyi a vacsora.

-Mivan?

-Kensei kapitány!

-Igen?

-Te meleg vagy?

-Ha nem tűnt volna fel szerelmes vagyok beléd.

-Attól még lehetsz az.

-Nem.

-Oh! Este van?

-Mizuki...

-Az ki?

-Mizuki!

-Mivan?

-SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD!!!

-MIÉRT?!

-Ma haza kell menned sőt már most főleg hogy Gin a kapitányod.

-És?

-És, haza kell menned.

-De nem akarok.

-De igen! Tessék itt a cuccod! Sela vie!

-Most kiraksz a szobádból?

-Igen.

-Ke-kensei...

-Édes istenem. Najó gyere be!

-Ezaaaz!
*ráugrik Kenseijre és eldőlnek*

-Mizuki! Fel kell öltözzek!

-Mi?! Ismerem ezt a mondatot! És-és nem az lehetetlen hisz meghalt az a buzi! De ez a hangszín... ez a perverz arckifejezés! Mostmár mindent értek... Nem is halt meg? Kensei lenne az aki megerőszakolt!
Pusztulj! Én tudom mostmár hogy kivagy! Kihasználtál! Újra szeretkeztem veled! És te megjátszottad!!!

-Mizuki! Nyugalom!

-Nem nincs nyugi te pedofil faszfej!!!

-Mizuki! Mond el mi a baj és tudok segíteni!

-nem... nem... én ezt nem akartam újra átélni. mégis... EKKORA IDIÓTÁNAK NÉZEL?!

-Mizuki! Nyugalom!

-Én nem tudok itt lenni egyszerűen fojt a szégyen, a gyalázat és a bizalmatlanság. Nem bírok itt lenni még a levegő is nehéz. El kell menjek innen!

-Várj! Ne menj! Mond el mi a baj!

-Ne merj többé hozzám szólni! Ne is nézz rám! Egyszerűen felejts el mint egy második egy éjszakás kalandot!!!

-De én szeretlek téged teljes szívemből!

-Már nem hiszek neked! Isten veled!

-Ne hagyj csak úgy itt! Mizuki!
*ezzel a mondattal Mizuki már a 2. osztagnál találta magát*