New York sötét világa (Seson one)

A gyász

Jack még órákon át ott feküdt a nappali padlóján és vöröshajú George mellet és sírt nem tudta hova tenni az üres kannapé látványát ahol még éjjel ott feküdt Matt és ránézett hogy mentse meg, rátámaszkodott a kannapéra és megpróbált felkeni de nem volt semmi lelki ereje semmi és sírt a térdeit felhúzva.

- Nincs semmi erõm felkelni innen.- Mondta sírva Jack az üres kannapéra nézet aztán a vöröshajú Georgera, George leguggolt hozzá és megsimogatta a haját és próbált lelki erõt emelni Jackbe.

- Gyere! Mi lenne ha átmennék a konyhába?- És felsegítette Jacket és kart karöltve mentek át a konyhába leültette az egyik bárszékre, aki nem tudott Georgera figyelni mert minden gondolatata a gyász körül forgott meg azon hogy amikor Mattel volt milyen boldog volt elkezdte birizgálni a nyakláncát és eszébe jutottak emlékek mikor gyereként együtt futkostak a parkban akkor milyen boldogok voltak, meg amikor titokban elõször lefeküdtek egymással és kimondták azt hogy szertelek vagy az amikor együtt másztak fára Mattéknél nem bírta abbahagyni a sírást, George lehajolt hozzá és a térdét fogta ami reszketett neki.- Jack néz ide föl rám! Én is láttam ahogy meghal! De neked most itt van a családod sõt kettõ is van!- E közben George is sírt leült mellé mert nem tudta hogy mit mondjon neki mert ez az estet õt is megrázta félt ha Zachary visszatér akkor Jack nagy veszélyben lesz.

- Én sem tudok erre mit mondani- Jött a halk válasz Jacktõl aki már remegve sírt a konyhapultnál.- Hányingerem van az egésztõl, de szeretnék itt maradni!- Elment a hûtõhöz és kivet egy kisvért meg egy kis tejet összekevertet és próbálta meginni de nem ment le semmi sem a torkán.

- Na haver! Nekem is volt gyász idõszakom.- Mondta az ajtóban állva Charles.- Amikor vámpír lettem 102 éve azt hittem meghalt a családom és napokig bolyongtam Montreál környékén, de mikor meg tudtam hogy Arthur megszületett megörültem és utánuk szöktem, de ennek az akkori családom nem örült sõt ki is tagadtak, de amikor Arthur haldoklott 90 éve lehetet 13 éves én haraptam meg és azt hittem mind végig hogy meghalt életem legnagyobb gyásza volt hidd el.- Ment oda Jackhez és a hátát kezet el simogatni.- De volt olyan hogy ugyan így az egyik legjobb barátom porhat el a szemem látára tíz éve hetekig még versenyezni sem volt kedvem hidd el!- És lenézet maga elé Charles és megpróbált nem sírni.

- Charles ezt eddig nem is tudok!- Mentek oda Max meg Lucy.

- Sokan mondják pláne ha rám néznek aki egész életében a gyorsaság megszállottja.- És a haját birizgálta Charles.- Bocs de mennem kell nem volt ma Arthur és megkeresem.-Felment és a szóbájukban látta hogy az ablakban ül Arthur és néz kifelé aztán lefelé a padlóra.- Te meg mi jó fenét csinálsz itt? Egésznap téged kereslek!

- Csak Auti meg Neilen jár az eszem egésznap meg az õ csókjukon nem tudom a fejembõl kiverni nem megy.- Nézet Charlesra szomorúan Arthur aztán kiment az ablakon.

- Ki az a Neil? Arthur várj meg!- Kiáltott utána Charles de én is hallóttam.

- Az a fiú aki kishián megölt a reptéren de valaki megkérte rá õ mondta.- Mondtam neki a küszöbön ülve a táskámat magam elõtt tartva.

- Hogy hívják aki felbérelte?- Kérdezte Charles miközben a táskámat rugdosta.

- Egy Ian nevû fazonról mesélt többet nem tudok és ha lehetne ne rugdosd a táskámat jó!- Szóltam rá és tettem a hátam mögé.

- Ian Petts? Õ nyírta ki a barátomat tíz éve a szemem láttára!- És beviharzott a házba és becsapta maga mögött az ajtót.

- Charles kérlek nyisd ki!- Kopogtunk az ajtón Arthurral.

- Mi a jó fenét mondott neked????- Szidott le szemtõl szembe Arthur és megcsókolt még hevesebben ahogy csak tudott én meg ellöktem magamtól.

- Ez mi a jó fészkes fene volt tõled???????-Csókoltam vissza hevesen és rohantunk be a szóbájukba mert hát Charles a fentifürdõbe zárkózott be.

- Nem tudom!- És már a ruháink fele a földön volt.- Szerintem mi most szexelni fogunk!- Mire Én Arthur alsóját vettem le õ meg teljes alsónemûmet.- Nem tudom jó lesz?- Nézet rám én rá.

- Nem, neem iis tuudoom- próbáltam normálisan levegõt venni de nem ment nagyon jó volt, valamiért már az ágyat elhagytuk már a falnál csináltuk. Csak tõlem annyit lehetet hallani ,, Arthur áááááá méééég!" õ meg ,, Basz eeeez nagyon jóóó!!!!!" Mikor befejeztük újra meg újra csináltuk még hevesebben utána egy másra néztünk és csókolóztunk és Arthur simogatta a kezemet. Max állt az ajtóba és már a rágóját is kiköpte.

- Ez meg mi volt????- Nézet ránk döbbent pofával.

- Egy jó nagy vámpír szex?- röhögtük el magunkat én meg felcihelödtem és megcsókoltam Arthurt õ meg visszacsókolt.

- Hát nem is tudnám ha nem meztelenül feküdnétek itt!- Nevetett Max ezen és hátba vert.- Máskor ne ilyen hangosan.- Fûzte hozzá halkan de nevetve.- Még hááát a fél szóba szét van barmolva... errõl ne is beszéljek...- Nevetve tette hozzá.

Bemutattam nekik õ meg csak nevetni tudod ezen.

- Hát, mint ha két napja te meg autóversenyzõ George nem lettek volna hangosak barmok! Ugyan azon a szálláson laktatok, mint mi! És hallani lehetet ahogy szexeltetek ti idióták!- Orron vágtam Maxot és ott hagytam had forrjon egymagában.

- Hát veled mi történt?- Nézet az orrára versenyzõ George, félmeztelen volt mivel még mindig lehetetlen volt a bejutás a fenti fürdõbe a síró Charles miatt.

- Auti orron vágott mert szex után megláttam õt meg Arthurt és ezen röhögtem.

- Te abnormális holland idiótám ez nem volt vicces.- És megcsókolta Maxet aztán kiszívta a nyakát. Ezt látta Jack berohant a szóbájba és becsapta az ajtót és az el is tört az erõtõl.

Feküdt az ágyán és az egyik közösképét nézegette a mobilján ahol Matt épp szamárfület mutatott neki õ meg a nyelvét nyújtotta ki, aztán az arcát a párnába temetve sírt tovább, lapozott egyet ott meg egy videó volt ahol õ meg Matt hülyülnek egy parkban még egy hónapos sem volt az a videó, Lolita állt az eltört ajtóban és nézte a nagyon síró Jacket nem bírta tovább oda ment hozzá és simogatni kezdte.

- Tss Jack gyere picim semmi baj! Ez az érzés ami most neked van azt úgy hívják hogy gyász!- Nézet a nagyon síró és a nagyon összetört szívû Jackre. aki nem vette észre de eldobta az egyik tankönyvét amit még rég 1928ban az egyik elsõ keresetébõl vett.

- Elfog múlni ez az égetõ fájdalom amit most belül érzek?- Kérdezte sírva Lolitát Jack.

- El ne aggódj de ez hosszú lesz!- Nézet rá és megpuszilta a feje búbját.

- Ez nála természetes hogy néhány része átmegy már hisztibe?- Kérdezte Nathan Patrickot.

- Igen hisz a szerelmét gyászolja akit nagyon szeretett nem tudja még elereszteni õt tiszta szívbõl szeretett és most is szereti.- Ült le Nathan mellé Patrick és fogta meg a kezét és simogatta meg az ujjat.

- Charles végre kijönnél!!!!!- Szólt már oda a borzashajú versenyzõ George, és tovább dörömbölt a fürdõ ajtaján, ami az egyik ilyennél véletlenül betört.- Whoopsz bocs Charles nem volt akaratos!- Ült a kádszélén és már nyugodtabb volt de Lucy fogta a kezét és csókolóztak.- Hú baszd meg én mentem!- Nézet telt szemekkel George.

- Azt hiszem bukta!- Néztek ki oldalra.

- Charles, Lucy fürdenééék!!!!- Szólt be befogott szemel George.- Kimennétek kérlek!

- Jó vanna!- Grimaszoltak vissza.

- Itt ma komolyan mindenki megbolondult?- Kérdezte Max vöröshajú Georgeot

- Nem tudom mért?

- Auti meg Arthur szexelnek, Lucy és Charles smárolnak a fenti fürdõben ilyet még en nem életem az ötven évem alatt.

- Jézusom Leclerc testvérek, mikor hülyültek meg?

- Nem tudom õket kéne megkérdezni majd hogy mitõl van nekik ilyen szex megvonásuk!

- Majd ki lesznek de ez a vámpír szex ott van a szeren röhögnöm kell ezen ez oltári két ekkora barmot, mint õk!

- Hát igen szét barmolták a szóbát is!

- Nem már!

- De már!

- Azta!