Twisted wonderland oneshots

2. Riddle És A Varázstükör

Riddle a Szívrezidencia egyik eldugott folyosóját fedezte fel, mikor megpillantotta a vörös falak egyhangúságát megtörő egészalakos tükröt. Meseszép volt. Aranyból készült keretén rubin rózsák díszelegtek.
Azonnal megtorpant a csodálatos tárgy előtt. Hiú mosollyal mérte végig magát a tükörben. Arcát ide-oda forgatta, hogy a lehető legjobb irányból essen rá a gyertyák halovány fénye.
-Egyszerűen tökéletes vagy-mondta önelégülten.
-Hát igen, mindketten gyönyörűek vagyunk -helyeselt a Tükörkép.
-Természetesen-vágta rá Riddle habozás nélkül.
-Mi vagyunk a tökéletesség minta szobrai-folytatta az áradozást. A másik már éppen válaszolt volna, mikor hirtelen megdermedt. Szemei a meglepettségtől tágra nyíltak, ahogy a Tükörképe teljesen önnálóan gyönyörködött magában, mintha a másik lett volna tükörkép. Riddle hátrált néhány lépést. Megint Ace szórakozna vele?
Körülnézett a folyosón, rajta kívül senki sem tartózkodott a közelben. Továbbra is gyanakvó tekintettel fordult vissza Álriddlehöz.
-Ki vagy te?-kérdezte számonkérően. Félelmét szokásosan fennhéjázás mögé rejtette.
-Én te vagyok-felelte egy könnyed vállrándítással Álriddle.
-Ilyen jóképű lennék?-kérdezte, vigyorogva. A gyanakvás teljesen eltűnt, helyét ismét átvette a hatalmas egója.
-Na ná! -helyeselt a másik. A két Riddle egymásra vigyorgott.
-Jól ki fogunk jönni, egymással.
Egész nap egymást dícsérték vagy hízelegtek a másiknak. Már javában éjfél felé járhatott mikor Riddle felállt és színpadias mozdulatokkal búcsúzott a Tükörképétől.
-Ígérem holnap is jövök szerelmem-dobott egy utolsó csókot a másiknak és végleg távozott.

Ace vigyorogva lépett elő a búvóhelyéről, lassú komótos léptekkel haladt a tükör előtt.
-Azt hiszem jobb lesz, ha visszaviszem Sam boltjába, mielőtt Crowley rájön, hogy elhoztam a hiúság tükrét-ezzel lekapta a falról és gyorsan elrobogott vele a másik irányba.