1. fejezet

4 1 1
                                    

- Mika! Gyere már!- kiáltott Róza.
- Meegyeeek!!!-válaszolt gyorsan vissza.
Az udvart betöltötte vidám gyerekek kacagása.
 

                De nem sokáig
Ugyanis lövés hangja töltötte be a régebben még nevetéssel teli teret.

Nem lehetett tudni honnan jött. Úgy hasította félbe a hangokat, mint valamely mennybeli villám. A kastélyban viszont zajongás tört ki, és egyesek ordibálni kezdtek, félelmet kimutatva. Sokan voltak kik elfutottak a király trónterme felé, s nemsokára a király értetlen és dühös lépteit lehetett hallani. A nép zavarban követte az ország fejét. Sok szó hallatszott a követők tömegből ki, majd őfelsége csöndre intette alattvalóit. De a duruzsolók számát csak minimumra tudta lecsökkenteni. 

- Tudjátok-e ti mi is volt ez a felettébb érdekes robbanás?-kérdezte enyhén a király egy mosolygás árnyékában.

"n-nem" vagy "s-senki sem tudja" voltak ennek kérdésnek válaszai. Nade valaki az árnyak közt még a nagy zsivajra fejét sem emelte fel. Róza és Mika ebben a pillanatban is az új könyvüket bújták a régi korhadt tölgyfa levelei árnyékában. Ők tudták mi történik itt. Míg néhányan csak sejthetik... Megindult a háború...

Mikor éjnek hajnalán,

tölgyfa alatt leborulán, 

boldogok hangja elhallgat,

s örökségig ott is marad

Így szólt a kisebbek könyvének kezdete. Hisz ez csak a kezdet volt. Ezért sem tudta senki hogy mi következik ezután... Vég? Vereség? Halál? Örök fájdalom? Talán egy olyan dolog melyet mindenki megbán. Vagy valami amiben mindenki emelt fővel vonulhat végig az ostromozott romok kopár kövei között. 

Ezt a részt írta : @rebcala

Naabot mo na ang dulo ng mga na-publish na parte.

⏰ Huling update: May 02, 2022 ⏰

Idagdag ang kuwentong ito sa iyong Library para ma-notify tungkol sa mga bagong parte!

Elveszett BirodalmakTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon