17.

95 9 0
                                    

Teljes döbbenettel meredtem Imire. Hogy én szeretem Zozót???

-Ez hülyeség - nyögtem ki nagy sokára. Persze hogy szeretem Zozót, de csak mint barátot! De ezt ugye Imi nem hitte el. Miért is hitte volna?

-Aha, hogyne - forgatta a szemét, majd nemes egyszerűséggel ott hagyott. Na, köszi. Persze, hagyj csak itt, miután közölted, hogy szerelmes vagyok az egyik legjobb barátomba! - duzzogtam magamban, majd nemes egyszerűséggel bele sétáltam a gerlepár képébe, és elrángattam a legjobb barátnőmet, aki döbbenten pislogott rám. Láttam rajta, hogy teljesen össze van zavarodva. Szupi, rontsunk még egy kicsit a helyzeten.

-Flo, mi...? - kezdte, de félbe szakítottam.

-Azt hiszem, szerelmes vagyok Zozóba - közöltem, mire Petrának leesett az álla. De úgy szó szerint. Fogalmam sincs, meddig bámult tátott szájjal, de akaratlanul is az a jelenet jutott eszembe, mikor a Jóbarátokban Rachel elmondja Rossnak, hogy terhes. Amikor a legjobb barátnőm végre magához tért, csak pislogott rám nagy szemekkel. Mesés.

-Hogy jöttél rá? - kérdezte összezavarodva, mire megvontam a vállam.

-Imi világított rá - feleltem, mire láttam, hogy végképp elvesztettem. Én sem értem már, nem hogy ő.

-Ahh, én már régen tudtam - legyintett, mire elnevettük magunkat, a következő pillanatban pedig Patrik hangja csendült föl.

-Lányok, jöttök bazározni? - kérdezte, mire Petrával halkan sugdolózva elindultunk a fiúk után.

A bazársoron bódító levendula szag volt, amitől nagyon hamar émelyegni kezdtem, így Imi felajánlotta, hogy keres velem egy fagyizót. Viszonylag hamar találtunk egyet, kissé távolabb a levendula ültetvényektől, és vettünk fagyit. Én csokisat és citromosat kértem, Imi pedig bepróbálkozott egy levendulással, amit ő agyba-főbe dicsért, de nekem nem akaródzott megkóstolni. Úgy 5 vagy 10 perce ücsöröghettünk az egyik padon, és az élet nagy dolgairól beszélgettünk, mikor végre befutottak Petráék. Patrik, amikor meglátta a maradék kevés fagyinkat, egyből bepörgött, szóval Petrával elindultak, hogy akkor ők is vesznek, Imi pedig felajánlotta, hogy elkíséri őket, így én ott maradtam kettesben Zozóval. Mesés. Eleinte kínos csendben ültünk a pad két végén, de ezt elég hamar meguntam, így felé fordultam.

-Meddig tervezel még haragudni rám? - kérdeztem, mire ő csak nézett előre. Aha, szóval láthatatlan lettem. Mesés. - Zozo? Meddig akarsz még durcizni? - kérdeztem, mire gyors mozdulattal megrántotta a vállát.

-Nem durcizok - közölte, mire csak a szememet forgattam.

-Aha, nekem is pont úgy tűnik - dőltem hátra a pad támlájának, mire Zozo gyors pillantást vetett rám. Hm. Ez is több mint a semmi. Pár percig még csendben ültünk, de aztán Zozo végre ténylegesen felém fordult.

-Kérdezhetek valamit? - szólalt meg, mire én is felé fordultam, és össze akadt a tekintetünk. Mintha 1000 év telt volna el azóta, hogy úgy néztem a szemébe, hogy ő szólt hozzám. Valljuk be, már azért hiányzott. - Miért csókoltad meg Gerit? - kérdezte. Hm. Ez hosszú lesz. Hosszasan kifújtam a levegőt, majd megráztam a fejemet.

-Nem csókoltam meg - feleltem, mire Zozo tekintete egy pillanat alatt elsötétült.

-Nem igaz, én láttam, hogy csókolóztok! - emelte meg a hangját, mire dühösen össze ráncoltam a szemöldököm. Pár járókelő kíváncsian ránk nézett, majd tovább siettek a dolgukra, míg én farkasszemet néztem Zozóval, akit még sosem láttam ilyennek.

-Tudom hogy láttad. Utána pedig hisztisen elrohantál, mint egy ötéves és reggelig elő sem kerültél - vágtam vissza, mire megsértődött. Még jobban, persze. Mesés.

-Én vagyok a hisztis? Hallod te magadat most??? - kérdezett vissza, mire felpattantam a padról, és úgy néztem a szemébe.

-Nem vagyok hisztis, csak cseszettül felidegesítesz a hülyeségeiddel! - vágtam a fejéhez, mire ő is felpattant a padról, és fölém tornyosult. Jó egy fejjel magasabb nálam.

-Hülyeségeim? Te csókoltál meg egy másik srácot! - üvöltötte az arcomba, mire éreztem, hogy tetőtől talpig átjár a düh.

-Milyen másik srácot? Nincs is barátom! Hadd csináljam már azt amit én akarok, akkor és azzal, amikor akarom! - kiabáltam most már én is. Egy pillanatig láttam Zozón, hogy ez meglepte, de aztán újra kifejezéstelen lett az arca.

-Tudod mit? Elegem van! - kiabálta ismét, mire össze rezzentem. - Csókolgass csak azt, akit akarsz! Tudtam, hogy te is olyan vagy mint a többi! Egy átkozott ri...

-ZOZO! - kiáltott rá az épp megérkező Patrik és Imi egyszerre, de már késő volt. Pontosan tudom, mit akart mondani, és ez fájt. Pokolian. Patrik, Petra és Imi döbbenten meredtek Zozóra, akiben végre tudatosult, hogy egy kicsit messzire ment.

-Flo, én... - nézett rám szomorúan, de én könnyes szemmel megráztam a fejem.

-Nem! Ne szólj hozzám! És rohadtul Geri csókolt meg engem. És még csak vissza sem csókoltam - mondtam, de a végére elcsuklott a hangom. Éreztem, ahogy a szememben gyűlt könnyek egyszerűen lecsorognak az arcomon. Zozo még bűnbánóbban nézett rám, de nem tudott érdekelni. Amit mondott... Vagyis amit majdnem kimondott, az ezer darabra törte össze a szívemet, és ezen már nem fog tudni változtatni.

Petra szorosan át karolta a vállamat, én pedig nagy nehezen kinyögtem, hogy szeretnék haza menni. Ezzel az ötlettel mind egyet értették. A komphoz gyalog sétáltunk le, elöl mentem én Petrával, aki csendben simogatta a hátamat, mögöttünk pedig a két fiú felváltva szidta Zozót, aki párszor megpróbált beszélni hozzám, de én nem figyeltem rá. A szavai mély sebet ejtettek, és még csak nem is tudta. Ahogy azt sem, hogy hogyan érzek iránta. A kompot épphogy csak elértük, és egész úton, mint a kompon, mint a kocsiban (ahol Imivel helyet cseréltem, és hátra ültem), mindenki csendben volt, és a gondolataiba merült. A házba visszaérve nemes egyszerűséggel felrohantam a lépcsőn, és bezárkóztam a szobámba. Senki nem jött be utánam, pedig hallottam, hogy az ajtó előtt tanácskoznak. Petra javasolta, hogy hagyjanak nekem egy kis teret, így tökéletesnek látta az időt, hogy bepakoljak a bőröndömbe.


//ISTENEM, A SOK DRÁMA😭

Cseppet sem átlagos nyaralás // Kempf ZozoWhere stories live. Discover now