Cseppet sem átlagos nyaralás // Kempf Zozo

12.

Este fél hétkor ültünk ki a törülközőkre egy-egy lángossal a kezünkben, és ott beszélgettünk. Én Petra és Zozo közé fészkeltem be magam, és folyamatosan a Bogi-Imi párost figyeltem, akik tök aranyos módon egy lángoson osztoztak. Ahhhw milyen aranyosak lennének! 🥺 Épp eszelősen bámultam a gerlepárt, amikor is Zozo megbökött a térdével. Kérdőn pillantottam fel rá, ő pedig halvány mosollyal az arcán Imiék felé intett.

-Te is látod? - kérdezte suttogva, mire furán össze ráncoltam a szemöldököm.

-Nem. Ez csak illúzió - feleltem póker arccal, és elég szarkasztikusan. Mentségemre, elég hülye kérdés volt. Zozo csak vágott egy gyors grimaszt, majd... Majd beleharapott a lángosomba!!! Gyilkos tekintettel néztem, ahogy szépen, lassan megrágja a lángosomat, csak hogy engem idegesítsen, majd mikor lenyelte, ártatlanul rám pislogott. Pedig tudja, hogy nem szoktam semmiért begurulni, kivéve ha valaki beleeszik/megeszi a kajámat. Erre ő beleharap, sőt, még ártatlanul is néz, ami baromi aranyosan állt neki! Állj, mi? Ahhh hagyjuk!

-Ezt. Miért. Csináltad? - kérdeztem dühösen, mire a többiek felénk kapták a fejüket. Petra még a hátamra is tette a kezét, hogy megnyugtasson, de nem is figyeltem rá.

-Azt hittem, nem kéred már! Nem ettél! - mentegetőzött, én pedig olyan 2 perce tuti hogy nem pislogtam. Ez nem normális!

-Mert beszéltem hozzád! - akadtam ki teljesen, majd a maradék két falatnyi lángost eldobtam, és rá vetettem magam Zozóra. Tuti, hogy kinyírom!

A fűben elterülve igyekeztem a lehető legközelebb kerülni Zozo torkához, de nem is tudom, hogy hihettem, hogy csak úgy hagyni fogja magát. Konkrétan egy másodperc alatt fölém kerekedett, és baromi közelről nézett a szemembe, amitől úgy megdöbbentem, hogy kapálózni is elfelejtettem, csak pislogtam döbbenten.

-Jól van, kiscica, nyugi - fogta le a karom a fejem két oldalára, amitől csak még jobban zavarba jöttem. Ő pedig csak vigyorgott.

-Engedj el! - suttogtam, és fogadni mertem volna, hogy vérvörös az arcom.

-Most már könyörögsz? De hát te vetetted rám magad! - szívatott.

-Zozo, elég. Nem vicces - suttogtam az arcába teljesen kétségbe esve. Zavart, hogy lefogja a kezem és nem tudom le lökni. Zavart, hogy Zozo a képembe vigyorog. Zavart, hogy a többiek nem segítettek. És zavart, hogy egyáltalán nem izgatott, hogy Zozo ilyen közel van hozzám. Ezzel az érzéssel nem tudtam semmit sem kezdeni, és ez teljesen kiborított. Sőt, talán jobban, mint számítottam rá, ugyanis a következő pillanatban éreztem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Zozo ezt látva egyből elengedett, felült, és aggódva figyelte, ahogy a könnyeimet törölgetve én is felülök.

-Flo, figyelj... - kezdte volna, de én meg sem vártam, mit akar mondani, csak felpattantam, és berohantam a közeli mosdóba.

A több fülkés WC-be berontva bezárkóztam az egyik fülkébe, és bevágtam magam mögött az ajtót. A tetejét lehajtva ráültem a kagylóra, fel húztam a lábam, és a tenyerembe temettem az arcom. Nem értem mi volt ez az érzelem kitörés. Ez nem volt jellemző rám eddig, főleg nem Zozo és a hülyeségei miatt. Épp hogy le játszódott bennem a gondolat, kintről lábdobogásokat hallottam, amihez Petra aggódó hangja is csatlakozott.

-Flo, szívem, minden oké? - kérdezte az ajtó túloldaláról, mire vettem egy mély levegőt, és kiléptem az ajtón. Petra és Bogi csodálkozással vegyes aggodalommal néztek rám, majd szorosan az ölelésükbe vontak.

-Jól van, elég lesz, nem kapok levegőt - toltam el magamtól őket, mire halvány mosollyal nézték vissza rám.

-Jól vagy? - kérdezte Bogi kedvesen.

-Persze, csak... Szerintem ideje lenne haza indulni - vontam meg a vállam, mire a további két lány társam átkaroltak, és együtt léptünk ki az ajtón. Az ajtó előtt ott állt a kis csapatunk, és mikor meglátott, Zozo egyből oda furakodott hozzám, és mélyen a szemembe nézett.

-Ne haragudj, Flo, tudom hogy utálod ha csesztetik a kajád. Bocsánat - pislogott boci szemekkel.

-Nyugi, semmi gond - biztosítottam, majd Petra felé fordultam, aki gyanúsan "gondolkodó fejet" vágott.

-Nem megyünk el diszkóba? - szólalt meg hirtelen, mire először döbbenten meredtünk rá, aztán át gondoltuk. 10 perc múlva már a cím és az idő is (este 8) megvolt, úgyhogy mindenki elindult haza készülődni.

//ÚRISTEN MILYEN DRÁMÁKAT ÍRTAM 14/15 ÉVESEN JÉZUS GYERE LE😭