1.

211 9 0
                                    

Úristen. Reggel izgatottan keltem, és sikeresen átestem a sporttáskámon, miközben a konyha felé siettem, hogy igyak egy kávét. Hogy én miért hagyom mindig szanaszét a cuccaimat...? A konyhában anya épp a konyhapultra dőlve kevergette a kávéját, és mosolyogva nyugtázta, hogy vigyorgok, mint a tejbetök, bár kávét inni nem volt így szerencsés, ugyanis a felét majdnem kiöntöttem. Az örömöm nem volt hiába, ugyanis két osztálytársammal, akik a legjobb barátaim, Petrával és Patrikkal lemegyünk a Balatonra nyaralni. Persze, ez nem elég, még jön Imi is, a gimis osztálytársunk, és Kempf Zozo, Patrik bátyja, aki baromi jófej, és néha baromi idegesítő.

-Várod, igaz? - kérdezte anya, kirángatva a gondolataimból.

-Naná - mosolyodtam el. Ismét felrémlett előttem Zozóék arca, akik amúgy a második családom lehetnének, olyan jó a kapcsolatunk. Villámgyorsan megittam a kávét, és már épp elindultam volna a fürdőbe, mikor csöngettek, én pedig kinyitottam az ajtót, és szorosan megölelgettem a lakásba berobbanó Petrát. Kiskorom óta ő a legeslegjobb barátnőm a világon, és szinte már itt lakik.

-Úúúristen, annyira várom! - ugrált lelkesen a nyitott ajtóban, majd végignézett a bő fekete felsőmön, a szürke -rózsaszín pizsinacimon és a nyuszis mamuszomon. - Mondd, hogy nem így akarsz jönni - kerekedett el a szeme, mire nevetve megráztam a fejem.

-Csak a pizsim - feleltem, majd beléptem a fürdőbe, hogy elkészüljek.

-Hála a jó égnek - suttogta Petra, mire csak a szememet forgattam. Na, köszi. Best friends forever.

Rekord idő alatt készültem el : fehér, "Joey doesn't share food" feliratú pólót, (a Jóbarátokból), kék rövidnadrágot, és kék tornacipőt vettem fel, majd kiengedtem a hajamat, és feltoltam rá a fekete-rózsaszín napszemüvegemet. Kiléptem a fürdőből, a nappaliban pedig Petra jól szemügyre vett, hogy minden oké legyen a "nagy találkozásra" . Petra és Patrik mindig azt hajtogatták nekünk, hogy mennyire jó lenne már, ha össze jönnék Zozóval, ami hülyeség. Patrik viszont közölte, hogy ő örülne a legjobban, ha össze jönnék a bátyjával, erre viszont Petra rávágta, hogy nem, ő örülne jobban, mire elkezdtek vitatkozni. Mosolyogva gondoltam vissza erre a minimum négy éves emlékre, amíg Petra a hajamat igazgatta. Ők ketten ezután jöttek össze. Én meg Zozóval baromi jóban vagyok, 14 éves korom óta, ugyanis Imivel és Petrával ott bandáztunk náluk minden hétvégén, így ő is a kis bandánkba tartozik. Viszont nem tetszik. Egyszerűen csak szuper a humora, a stílusa, meg persze elég helyes pasi, de ez csak plusz. Mondjuk, eléggé össze zavar, mert néha olyan, mintha bejönnék neki, néha pedig olyan, mintha a pokolba kívánná azt, hogy a közelében vagyok, vagy azt, hogy élek... Csettintettek. A hirtelen mozdulatra összerezzentem, és csodálkozva meredtem az előttem álló, csettintgető Petrára. Basszus, úgy elgondolkodtam, hogy nem is hallottam, mit kérdezett. Na, a példa barátnő, köszönjük. Zavartan pislogtam párat, hogy vissza térjek a valóságba, mire Petra elvigyorodott.

-Zozo? - kérdezte, mire csak a szememet forgattam, de bólintottam. Részben igaz volt. - Flo, öt napig össze lesztek zárva. Én azt mondom, hajts rá - közölte, és szemügyre vett még egyszer.

-Eddig sem hajtottam rá, most sem fogok - közöltem unottan, vissza gondolva az elmúlt évekre. Hála a jó égnek, nem voltak Zozo felé irányuló érzéseim, nem pirultam, meg semmi, csak Petra és Patrik "jujj" - ogtak minden pillanatban, amikor Zozo hozzám ért, rám mosolygott, vagy rám nézett. Ami valljuk be, elég gyakran elő fordult. Ismét sikerült elkalandoznom. Mesés.

-Jajj már, odáig vagytok egymásért! Lásd már be! - tette csípőre a kezét, mire csak a szememet forgattam. - Mikor találkoztatok utoljára? - kérdezte lehuppanva a kanapénkra, én pedig mellé ültem. Komolyan, olyan, mintha itt lakna. Bár nem bánnám, imádom a csajt, valahogy mindig olyan pozitív. És finom palacsintát csinál. Ez is fontos.

-Két hete talán - gondolkodtam. - Az egyetemi nyárköszöntő bulin - vontam meg a vállam. Azon a bulin Zozo is ott volt, Patrik elhívta őt is, hogy "együtt legyen a kis csapat", ugyanis Imit is beengedték. Azon az éjszakán minden olyan volt, mint egy filmben. Elképesztően meleg volt, a fényfüzérek megvilágították az egyetem udvarát... Én pedig táncoltam Zozóval, arra emlékszem. Ő nem volt túl jól, épp szakított a barátnőjével, én pedig minden erőmmel próbáltam megvigasztalni, elég kevés sikerrel. Aztán táncoltunk meg beszélgettünk, és jobban lett, de aztán el kellett jönnünk, mert Patrik, Petra és Imi rosszul lettek, és haza hoztuk őket Gyulára, azóta meg nem beszéltünk. Láthatólag Petrának is ez az emlék jutott eszébe, ugyanis elfintorodott. Viszont mielőtt reagálhatott volna, megszólalt a csengő. Petrával és anyával azonnal össze néztünk, mert tudtuk, ez mit jelent. Itt vannak a fiúk.

//Csak majdnem két évet késtem a feltöltésével :,)))

Cseppet sem átlagos nyaralás // Kempf ZozoWhere stories live. Discover now