Könyvek
Kora reggeltől délig könyvekben,
Viszont onnan hajnalig könnyekben.
Hirtelen nem emlékszem,
Ki vagyok? Nem hallom elégszer.
'Senki vagy, Semmiből!'
S kegyfosztottan asztalra dől
az, ki segíteni akart,
De nem tett mást, csak port kavart.
,, Mint nyitott könyv a zárt széfben,
Olyan vagyok egészen "
Megtennék én mindent, többet is,
De Társaságod nem érdemeltem ki,
Látom a bajt, nekem is fáj,
De inkább engem százszor, mint magadat egyszer is bántsd!
Adatok
Az embereknek nem vagyok más, csak adat,
Senki sem vette észre, hogy meghaltam.
Talán szegényen, éhezve,
Vagy harctéren országomért vérezve,
Gazdagon, s pökhendin,
Vagy alázatosan odakint?
Nem tettem semmit, ami maradandó,
Nem lettem hős, orvos vagy feltaláló,
Válaszra sem lehetek méltó,
De ezért más vajon okolható?
Így van írva a Nagy Könyvben,
Vagy mit tettem, az épp ellentéte?
Szégyen mártírja vagyok,
Inkább kimászok az ablakon,
Elhagyom otthonom, s Hazám szolgálatában
mondom nektek, a lélek vagyon.
Ha segítsek segíteni
Tudom, hogy egyedül érzed magad,
De ha szemedbe nézek, szád tagad,
Üssön tizenkettőt az óra,
Lehet éjfél, már vártam hajnal óta,
Én tüstént indulnék hívásodra,
És füstként sosem tűnnék el,
Ha kéred, kedvvel betakarlak,
Oh, pihenj csak kedvesem.
Ahogy kopog cipellőd a kövön,
Érzem én, nincs benned most öröm,
Ámbátor vagyunk sok millióan,
A Kárpát-medence szíve alatt,
Míg téged látlak, szóból nem fogyom ki,
Semmit nem érzek jobbnak, mint szememet rajtad pihentetni,
Bár szavaim elszállnak majd,
Te is tovább léphetsz,
Nincsenek szavak,
Olvass, szeress, nekem is úgy jobb, ha jó kedved lesz...
Tisztán tartott tisztás
Itt, ott, amott
Csúf negativitás csorog,
Felemészt, kiéget,
Mindenki rajtam nevet.
A valóság görbe tükör,
Nincs is tükröm, csak ökör,
De ökör sincs, csak én.
De hogy is létezek én?
Hisz álarcom fent van,
Köpönyegem eltakar.
Hogy látsz engem?
Mit tettél velem?
Kedves? Szórakoztató? Jó lélek?
Nem is értem, miről beszélhetsz...
Lehet süket vagyok?
Nagyot hallok?
Szellemet látok,
Fejen állok?
Kábultan, bájoltan,
Picit ijedten az erdő felé tántorogtam.
Az ösvény mentén
Utamat csoda növények keresztezték,
Juniperus, pipacs, meg ibolya,
S mintha felém egy hajadon hajladozna.
Nekem integet, rám mosolyog,
De nem értem, ő is hogy láthatott?
Méz folyt ajkamon,
Pír futott az arcomon.
Szemembe nézett,
Kacsintott egyet,
Átölelt, s fülembe suttogta:
,,Nyugi, együtt túl leszünk rajta! "
Nézd csak mi van felírva, az égre!
,, Köszönöm drága segítséged! "
Elképzellek
Új szelek fújnak,
De régiségek is dúlnak,
Csak elmém játéka maradandó,
Felejtésre nem hajlandó.
Istenem kértem, Küldjön Nekem Egy Angyalt,
S megjelentél nekem,
Megajándékoztál mosolyoddal,
És itt maradtál velem.
Itt maradtál, lelkemhez ragadtál,
Álmaim táncosává váltál.
Elképzeltelek, mosolyogtam,
Gyógyszereket kaptam.
Felkértelek egy táncra,
Együtt pördültünk a parkettra,
Tombolt tüzünk,
Együtt jó időt ütünk.
Ugyancsak képzeletben,
Magamhoz húztalak csöndben;
Átéreztem forró karjaid katlanát,
Mely vezethet tűzön-vizen át.
Utána csókoltalak.
Soha abba nem hagytam.
Lelkemet harapdáltad,
Mikor hagytad, hogy elmúljak.
