A N A E L

VII. Eltitkolt történelem

Miriam nagy érdeklődéssel tekintett Anael szemébe, várva a következő kérdését, de mintha ő egy másik világban lett volna.

Anael túl el volt gondolkodva mindenen, amik azóta történtek, amióta a földre érkezett. Visszaemlékezett Helenre, az ő őszinte érzelmeire és arra, hogy mekkora szeretettel törődött vele. Forróság öntötte el, ami nem volt más mint a hiányérzet, Helennel szemben, a testvéreivel szemben, az Egésszel, a Teremtőjével, az otthonával és az isteni szeretettel szemben.

- Hé! Elaludtál a lábadon?
- Nem, csak gondolkodtam. Elnézést kérek.
- Miért jöttél hozzám? Azt mondtad, hogy fontos volt számodra, hogy megtalálj.
- Igen, így igaz. Szerettelek volna megismerni és a segítségedet kérni.
- Mégis én milyen segítséget tudnék nyújtani neked?
- Hosszú ideje már az emberek között élsz, itt a földön. Hogy is tudnék nekik segíteni? Nem szeretnék itt maradni egy örökkévalóságig, haza kell jutnom valahogy.
- Miért kerültél ide? Miben hibáztál?
- Elmesélem ...

- Miután az ember meg lett teremtve, az angyalok új csoportokat alkottak. Azok akik fejet hajtottak és elfogadták a isteni tervet, akik ellenszegültek és azok akik egy másik dontést hoztak.

- Az első két csoport között, egy nagyon hosszú ideig tartó csata vette kezdetét.
Én is részt vettem ebben a csatában, egy hatalmas légiót vezettem a testvéreim ellen, de a támadások sorozatát leállítottam. Arra ítéltek, hogy segítsem az embereket, köztük éljek és szolgálatot tegyek nekik. De nem tudom mennyi ideig.

- Az angyalok harmadik csoportja, nem akart választani, így saját döntést hoztak. Semlegesek maradtak és elhagyták az Égi királyságot, hogy majd testetõltött angyalokkent élhessenek az emberek között, itt a földön. Gyönyörű asszonyokat választottak maguknak, velük éltek és velük háltak, kiélvezve a testi gyönyöröket és minden vágyukat. Ezekből az együttlétekből születtetek meg ti, nephilimek.

- Egyesek szerint veszélyt jelentettetek, nagy veszélyt, mert direkt és indirekt módon befolyásoltátok az emberiséget és az emberek döntéseit, ezért tervbe lépett, hogy el legydtek törölve a földfelszínről, minden tőletek származó bűnnel együtt. Aztán jött az özönvíz, de tovább már te is ismered a történetet, hiszen te vagy az utolsó túlélője ennek.

- Édesanyád azért hunyt el, mert halandó volt, apád pedig testetöltött anygyal. Ez volt az oka annak, hogy belehalt a szülésbe. Fontosabb voltál neki, mint a saját élete.
- És apám? Róla mit tudsz Anael?
- Apád, Iahmel és Chantall között minddíg egy szoros kötelék volt. Mikor apád úgy döntött, hogy elhagyja az Eget, Chantall neki adta a saját pecsétjét, barátsága jeléül és ez a pecsét védelmezte is őt, amíg hozzád nem került.
- Vigyázni fogok rá, ígérem Anael.
- Tedd ezt Miriam! Egy végtelen erő lakozik benne, egy mennyei és tiszta erő. Biztos vagyok abban, hogy eddig is sokszor segített rajtad.
- Köszönöm Anael. De most lassan haladnunk kéne, a házikóm pár lépésnyire található. Fáradtnak érzem magam, sok energiát vesztettem miközben harcoltunk.