A N A E L

VI. Utolsó nephilim

A következő napok csendesen teltek el, anélkül hogy bármi is történt volna. Anael nem tudta feledni azt a csókot és érzéseit, amiket Helen jelenlétében érzett. Elhatározta, hogy álmában felkeresi őt. El szeretett volna még egyszer búcsúzni tőle.

Éjjel megjelent Helen sátrában, amikor ő már aludt. Nyugtalan volt szegénynek az álma, szinte minden este rémálmok gyötörték.

Anael gyengéden megsimogatja és megcsókolja a homlokát, s Helen azonnal mély álomba esett.

- Helen, itt vagyok. Megígérem neked, hogy nem lesz már több rossz álmod. Azért jöttem, hogy elbúcsúzzak tőled. Hosszú útra indulok, az igazság nyomába. Azt is megígérem, hogy még találkozni fogunk. De addig, még álmodban is óvni foglak. Most aludj kedves Helen! Viszlát.

Anael újból megcsókolja Helen homlokát, aki elmosolyodik és álmában így szól:
- Szeretlek Anael, én égi védelmezőm.

Pár percet még az ágya melett maradt, de Helen szemei lassan nyílni kezdtek, a jelenés felé tekintve, mely pont akkor tünt el, s csak egy halk visszhang maradt a háttérben, mint egy suttogás:
- Én is szer...

*****

Anael hallott egy legendáról még a faluban, egy varázslónőről, aki messze délen él, egy erdő közepén, valahol egy maggas vízesés mellett. A legenda és a pletyka, azt állítja róla, hogy nem csak varázsol, de gyógyítani is tud. Azt is beszélik még, hogy nagyon öreg már. Anael meg szerette volna találni őt, mert nagyon kíváncsi volt a történetére. Érzett valamit, de nem volt benne biztos, hogy pontosan mit is, de minden esetre nem volt félelem és negatív érzés sem.

Egy ugrás és máris a felhők felett volt, olyan gyorsan, mint egy pontosan kilőtt nyílvessző, majd a szárnyait kitárva, nagyon figyelmesen, pásztázni kezdi a területet. Valahol a távolban, észrevett egy hasonló helyet, mint amiről a legenda beszél. Pár másodperc alatt oda is ért, ahol egy tavat talált, egy hatalmas vízesés tövében.

Valaki épp a tó közepén fürdőzött. Anael megbújik egy fa mögött, és figyelmes szemekkel tekinti az illető minden mozdulatát.

Egy nagyon fiatal lányt látott, szőke- aranyhajszálakkal, pont éleg hosszú, ahhoz, hogy eltakarja a kebleit, szemeinek színe pedig olyan volt, mint a legtisztább óceánok kékje.
A lány egész testên, celestiâl jelek voltak. Egy nyakláncot viselt, pontosabban egy amulettet, mellyet hasonló szimbólumok ékesítettek, mint Anael gyűrűjét.

Egy pillanatnyi figyelmetlenség után, Anael egy ágra lépet véletlenül és annak zaja megijeszti a fiatal lányt.
Megérinti az amulettjét, amely egy energiakört bocsátott ki és ez az energiakör minden akadályt ledöntött a hatósugarában, mintha csak egy robbanás lett volna. Anael a földre kerül, de talpra is állt.

- Na mi az, csak ennyit tudsz? - kiáltja el magát Anael.
- Ez csak a bemelegítő - kiált vissza a lány.

Anael kezében egy tűzkard jelenik meg, majd határozott és sietős léptekkel elindul a lány felé.

- Miért támadtál rám? - kérdezi ő.
- Mert te is egy vadász vagy, egy végrehajtó, mint ők. Mert meg akarsz ölni és mert leskelődtél.
- Nem ezt terveztem.
- Nem hiszek neked!

Ahogyan közelebb került a lányhoz, sikerült jobban szemügyre vennie az amulettet.

- Chantall? Ez az ő amuletje! Honnan van meg neked?!
- Nem a te dolgod!
- Add ide azonnal!
- Próbáld csak megérinteni, visszaküldlek ahonnan jöttél.

Anael lassan de biztosan közeledni kezdett hozzá még jobban, amíg azt érezte hogy köztük mintha egy fal keletkezett volna, ami nem engedi, hogy tovabbhaladjon. Egy megmagyarázhatatlan fájdalom lett urrá rajta, majd rögvest térdre is esett a lány elött.

Egy őz haladt el mellettük nagyon közel és suttogva hozzájuk szólt:
- Lassítsatok! Nincs itt semmi veszély.

Anael a lányra nézet, a lány pedíg Anaelre:
- Te is értetted, igaz?
- Igen, ha az őzre érted - válaszol Anael.
- Miriam vagyok, ennek az erdônek a szelleme.
- Én pedig Anael, de van egy olyan sejtésem, hogy te már tudtad mi és ki vagyok.
- Igen, tudtam. Csak a szándékaidat nem ismertem.
- Honnan van az amulett amit viselsz?
- Édesanyámtól. Az egyetlen emlékem ami tôle maradt. Meghalt miután világrahozott.
- Sajnálom, hogy elvesztetted őt. Nem tudod véletlenül, hogy neki honnan volt meg?
- Apámtól volt neki. Ő is bukott volt. És én pedíg ..
- Te pedíg nephilim vagy, tudom.
- Mikor jöttél rá erre?
- Amint előszőr megláttalak.