Ne szánalomból szeress!! [ Bakugou x OC ]

4. A rejtélyes alak

Írói megjegyzés.

Most találtam egy jó képet, hogy hogyan is kell elképzelni Karmát. Mivel nem vagyok rajzművész ezért a képet Pinterest- ről szedtem.

Íme Karma:

A fekete haja és az ébenkék szeme. És emlékezzetek arra hogy a szeme világít a sötétben, mert még fontos lesz.🤫

∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆

Katsuki szmszg:

Mikor reggel találkoztam ezzel a Takami Karma lánnyal azt be kell vallani hogy nagyon csinos.

És az edzésen mikor eldobta a labdát neki mentem, mert messzebbre dobta. Féltem attól hogy talán erősebb, de mikor a homlokomra tette a kezét és vízzel nyugtatott. A víz ami a kezéből áradt és átjárta testem minden eggyes pontját, mintha segítséget kért volna. A víz ami ott volt a testemen, szomorúságot, gyötrelmet, bánatot, félelmet árasztott magából. Az pedig rátett egy lapáttal hogy a karján rengeteg lila folt és heg volt.

És mikor a sebeket gyógyította a kezemen a víz ugyan ezeket az érzelmeket árasztotta, de volt benne valami plusz. Nyugodtság, mintha megkönnyebült volna.

Minden esetre, nem csak a víz a furcsa, hanem az is hogy még egy apró mosolyt se lehetett látni az arcán. Semminek se örül. Bármelyik barom oda ment ő csak elzavarta, vagy durván, vagy fenyegetően. Nem értem ezt a csajt. Bárhogy próbálom, nem tudok a fejébe látni.

Mikor haza értem köszöntem a banyának és mentem is a szobámba. Amint előkaptam a telefonom utána néztem egy két dolognak, és jól gondoltam ez a csaj tuti hogy depressziós.

Bárhogy is tagadnám nem tudom. Segíteni akarok neki. A víz amit rám tett olyan érzéseket árasztott hogy történt vele valami, és segítséget kér. Ha tagadja ezerrel a tényeket, csak annál jobban a közelében leszek a csajnak. Az biztos hogy ide nem lesz elég ha szemmel tartom, mindenhova vele megyek. Kivéve haza, bár lehet oda is jó lenne. Mi van ha bántják otthon.

Minden esetre holnaptól rá hajtok a barátságára. Ha össze tudnék vele barátkozni akkor nem lenne neki feltűnő hogy követem mindenhova.

Karma szmszg:

Mikor haza értem köszöntöttem az idős bácsit egy kisebb mosollyal. Néha eleresztek egyet kettőt de azt csak ő látja. Ő az egyedüli akiben megbízok. Nagyon sokat segítek neki. Ha hideg van a tüzemet használva melegítem fel a házat. Ha pedig meleg van enyhítem hideg széllel. Se tűzért, se vízért nem kell fizetnie. Én főzök amit mindig meghálál azzal hogy dícsér. És még sorolhatnám, hogy mi mindenért büszke rám.

Amint kifőztem a vacsorát felmentek a szobámba és megnéztem a telefonom értesítéseit.

Ismeretlen feladó:

Szia. Gyere a parkba holnap 18:00-kor.
Nagyon jól ismersz engem, szóval ne félj. Csak le ne robbantsam a fejed! Ne idegesíts fel.

Ott leszek. Csak nehogy felgyújtsalak!

Nem leszel rá képes! Nálam jobb úgysem lehetsz.

Azt majd meglátjuk.

Ennyi volt a beszélgetés, a robbantásból és a beszólásból gondolom a süngeci lesz az. De mit akarhat tőlem. Megmondtam hogy nem tartozik nekem semmivel. Akkor mit akar, kioktatni hogy soha nem leszek jobb nála? Mert így ismerem. Mindegy.

Másnap reggel az ébresztőm rikácsolására ébredtem. Tegnap nagyon hamar lefeküdtem aludni mégis mintha csak egy órát aludtam volna. Elég szarul voltam. Elkészültem és lementem a reggeli kávémért majd el is indultam a UA be.

Mikor beértem a terembe már eléggé sokan voltak.

-Szia Karma drága! Hogy érzed magad?-jött ide a szőlőfejű. Legszívesebben felemelték volna és ledobtam volna a magasból mert a térdemig ér. Néha azt hiszem hogy bejött egy gyerek a terembe, de utána kiderül hogy az a perverz törpe.

-Hogy mivan?-kérdeztem rá mert nem értettem hogy mi a fasznak drágámozik.

-Azt kérdeztem, hogy hogy vagy?-ekkora már az egész osztály minket nézett.

-Azt értettem. De azt nem hogy minek drágámozol. Meg amúgyse lesz barátnőd soha az életben szóval ezt a szót nem sokat fogod használni.-erre az osztály nevetni kezdett.

-Ne csináld már! Te vagy a legszebb lány az osztályban és pont te vagy ilyen bunkó velem.-nyafogott.

-Nem csak veled, mindenkivel. De nekem akkor se mond még egyszer azt a szót hogy drágám.-mondtam majd el akartam indulni a helyemre de......

-Miért? Az anyukád még nem szólított így?- erre megált bennem az ütő. Lehajtottam a felyem, megfordultam és földbe temettem a törpe testét. Csak a felye látszott és nézett körbe hogy mi a franc van.

-NE MERD A SZÁDRA VENNI AZ ANYÁM!!- ordítottam és gyilkos szemmel néztem a szőlőre aki elkezdett remegni, mindenki meglepetten nézte ezt végig. Majd a helyemre mentem és ledobtam magam a székbe. Egy idő után mindenki vissza tért a valóságba és csinálták amit elkezdtek de most olyan csend volt az osztályba, hogy a legnagyobb zaj az volt ha valakinek leesett a ceruzája. Már rögtön mindenki oda nézett a "zajra".

A mai nap csak tanulással telt, nem volt semmi hős óra mert Aizawa tanár úr megbetegedett. Viszont attól függetlenül hogy csak tanultunk, rettentő nagy csend volt. Nem tudom hogy az amit mondtam miért lepte meg őket ennyire, de a csend ami az osztályban volt már már fájt. Pedig én szeretem a csendet.

Ez még nem minden. Egész nap a süngeci tekintetét éreztem magamon és minden szünetben a padomnál mászkát. Rohattul fura volt, de gondolom csak azért viselkedett így mert ma este hatkor találkozok vele a parkban.

Hazamentem átöltöztem és felkészültem lelkileg a süngecire, vagy a fejem akarja leordítani, vagy csak dicsekedni akar hogy ő a jobb. Lassan elindultam a park felé és azon gondolkodtam hogy inkább menjek e haza. Rossz előérzetem volt. De leküzdöttem és tovább mentem.

Mikor odaértem a parkba kicsit beljebb sétáltam mert nem láttam senkit. Bár ne tettem volna. Bár haza mentem volna. Bár vissza fordultam volna a picsába is!

∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆

Fangörcs? Remélem tetszett. Vajon mit látott?
Mit csinált ott Katsuki?
Vagy......
Tényleg Katsuki írta az ismeretlen üzenetet?