Bérgyilkosba szeretve

🩸15🩸

Luna:
Reggel egy egyenletes szuszogásra keltem. Oldalra néztem és Dario feküdt mellettem. Először elgondolkodtam, hogy mégis mi az istent keresek én itt mellette. Aztán beugrott a tegnapi nap. Hüledezve, magamat szidva másztam ki mellőle és kaptam magamra egy pólót. Vagyis ami a legközelebb volt hozzám az az övé volt de most ez érdekelt a legkevésbé. Kézbe fogtam a cuccaimat és amilyen halkan csak tudtam kiosontam a szobából. Már majdnem megörültem, és az ajtó előtt álltam, de valaki a nevemen szólított.

-Luna?!

Lassan megfordultam és a legbájosabb mosolyomat élővé e néztem rá az előttem állóra.

-Ezzz, nem az aminek látszik!-tiltakoztam egyből.

-Aha, persze! Azért nézel ki így!-húzta mindent tudó mosolyra a száját.-Lefeküdtél a bátyámmal igaaaa?-lépkedett közelebb Carmen.

Sóhajtottam egy nagyot és ledobtam a cuccomat a legközelebbi puffra. Innen úgy sem szabadulok egyhamar. Így beletörődve ebbe Carmen karjaiba vetettem magam. Szorosan ölelt.

-Olyan rég láttalak te lány!

-Nekem mondod?-nevettem fel kínosan.

-Na szóval drága Lunam, mégis hogy van ez most?-húzogatta a szemöldökét.

-Mármiiiint?-húztam el a szám, és imádkoztam, hogy ne térjünk a témára.

Közben a konyhában kötöttünk ki és mindkettőnknek töltött egy bögre kávét.

-Jó reggelt!-szorosan lehunytam a szemem és magamban vagy 100x elátkoztam a mögöttem álló személyt.

-Neked is báttyus!

Elmotyogtam egy „neked is" -t és próbáltam szabadulni a helyiségből.

Nem jártam sok sikerrel, mert Dario egyből utánam jött és a nappaliban elém állt.

-Még egy jóreggelt puszit sem kapok?-játssza a kisfiút, amitől más körülmények között biztosan elolvadtam volna.

-Nagyon vicces vagy Dario!-forgatom meg a szemem.

Csak felkuncog és annyiban hagyja a dolgot. Már örültem volna és mentem volna haza, amikor megcsörren a telefonom és látom, hogy apa hív.

-Igen?

-Szia kicsim! Lenne egy feladatod. Szeretném ha ma este te és Dario elmennétek a szállítmányért. Tudom, hogy nem szeretnéd de bánatodra Dario-t is érinti ez a szállítmány.-hadarta el nekem gyorsan.

-Ugye csak szivatsz apa?-sziszegtem ki a fogaim között.-Mégis mi az a szállítmány, hogy ennyire fontos, hogy ott legyen?

-Fegyverek. Este 10-kor érkezik a kikötőbe a hajó, többit majd délután elmondom.-meg sem várta míg válaszolok, lerakta.

-Hát ez szuper..-morgom az orrom alatt.

-Mi az?-Carmen felvont szemöldökkel fordul felém.

Dario felé sandítottam aki fél mosolyra húzta száját. Nyilván ő tudott róla.

-Este 9-kor kikötő. Ne késs!-ezzel sarkon fordultam és haza mentem.

...

-Hol jártál báránykám?-sunyi mosollyal a száján fordul felém egyetlen szeretett bátyám.

-Darionál!-mosolyogtam ártatlanul és úgy döntöttem bele megyek a játékába.

Az arca egyből komorrá vált és csak pislogott rám. Nem akartam bele menni a témába, így otthagytam és felmentem a szobámba.