Bérgyilkosba szeretve

🩸13🩸

Luna:
Már vagy egy jó egy órája csak beszélgetett a két férfi, mire Kara megszólal.

-Azt hiszem kimegyek a mosdóba ha nem gond!-hadarja el majd azzal a lendülettel fel is áll Dani mellől.

-Csatlakozom!-vágom rá habozás nélkül.

A fiúk biccentenek egyet, majd mintha mi sem történt volna, folytatták a témájukat. Kiléptünk a boxból és egy-egy testőr kísért minket a mosdóig. Az ajtónál megálltak, majd beléptünk. Szerencsére senki nem volt bent, és az örök is biztosítják már.

-Mégis mi a faszt kerestek itt?!-fordulok egyből felé. Nem válaszol. Látom, hogy a maszk, ami takarja érzéseit szépen lassan lehull. Egyre több fájdalmat látok a szemeiben. De nem csak azt. Szomorúságot, csalódottságot, örömöt, de a leginkább a mérhetetlen dühöt és fájdalmat. Pillanatok múlva a karjaiba zárt, és olyan erősen szorított, hogy azt hittem megfulladok. Nekem sem kellett több, szorítottam mintha az életem múlna rajta.

Vagy két percen keresztül csak úgy álltunk. Majd egyszer csak gyengéden eltoltam magamtól. Akkor láttam a fátyolos tekintetét ami most engem fürkész.

-Nem önszántából vagy vele igaz.

Aprót ráz a fején és látom, hogy minden erejével azon van, hogy ne törjön ki belőle a keserves zokogás. Soha nem láttam még ennyire megtörve. Sőt, egyik Lenkovat sem.

-Mi járatban erre?-tereli egyből a témát, amit én sem bánok, habár megöl a kíváncsiság.

-Haza költöztem...-Ja igen. Az ikrek tudták még egyedül az igazi család nevemről. Ennek ellenére sohasem ítéltek el, vagy bántottak volna. Elfogadták és ott voltak mellettem. Már 12 éves korom óta. Amikor meghaltak a szüleik nem lehettem ott mellettük. Emiatt sokat veszekedtem Noelel. Én minden tőlem telhetőt megtettem, de Noel sosem díjazta, hogy az orosz-britt maffia örökösökkel barátkozom.

-Annyira sajnálom!...hogy nem lehettem ott amikor szükségetek lett volna rám.-én is engedtem az érzelmeimnek utat törni és hagytam, hogy meg lássa ami az álarc mögött van. Nem mintha eddig nem látta volna már számtalanszor.

-Luna!-fogja meg mindkét vállam és egyenesen a szemembe néz.-Nem te tehettél róla! Érted? Nem a te hibád!-a szavakat rettentő lassan mondta, hogy még véletlen se értsem félre.

Hevesen bólogattam, majd öleltem volna meg ha valami nem zavar meg minket.

Első lövés.

Dermedten állunk egymás előtt.

Második lövés.

Mind a ketten az ajtó felé kaptuk a fejünket, majd egy pillanat alatt a fegyverünk után nyúlunk.

Harmadik lövés.

Egyszerre rontunk ki a mosdóból és néztünk körül. Az ajtó mellett az egyik őr halottam fekszik. Pontosabban Kara testőre. A másik pedig céloz és lő. Reagálni sem volt időnk, mert Daren és Dani rángattak minket ki a hátsó ajtón néhány emberünk kíséretében.

-Gyerünk, gyerünk, gyerünk!-tol előre minket Daren miközben vissza-vissza fordul lőni egyet.

Beszálltunk egy fekete SUV autóba és már padló gázzal tűntünk el a helyszínről. Daren a Volán mögött, én mellette, mögöttünk pedig Dani és Kara.

-Mi a faszom volt ez?!-csattan fel legelőször Kara.

Egyikük sem szólal meg. Ránézek Darenre.

-Daren.

Csak megfeszül az álla és egy lopott pillantást vet rám. Nagyon ideges.

-Daren az isten szerelmére!-kiabálok rá.

Élesen beszívja a levegőt.

-Noel.

Mintha valamit elvágtak volna bennem. Csak üres tekintettel bámultam őt. Talán percekig. Egyre aggódó tekintettel nézett rám közbe-közbe. Csak akkor tértem vissza a bambulásomból, amikor megéreztem Kara gyenge szorítását a karomon.

Ezek után senki nem szólalt meg egészen a birtokunkig.

...

Sziasztok!
Tudom nagyon rég volt már rész és sajnálom, de egyszerűen nem volt ötleten sem kedvem. De most csak úgy jönnek az ötletek úgyhogy mostanában több részt is hozok valószínűleg.
Valamint amit még akartam, ez az egész Kara Lenkova rész. Karaéknak van egy külön sorozatuk is; A maffia kincsei
(@_emma_im)című könyvem amit még egy barátnőmmel kezdtünk el írni, de sajna amikor töröltük az appot a telefonjáról nem tudtunk vissza jelentkezni abba a fiókba, így arra gondoltam ebben a sorozatban lesz folytatása.