🩸9🩸

350 13 0
                                    

Luna:
Daren elültetett egy székre, a kezemből kivette a pisztolyt és elém gugolt. Nem néztem a szemébe.

-Hogy történt?-csak ennyit kérdezek elcsukló hangon.-Őszintén!-még mindig nem nézek senkire.

-Amikor megszülettél kitéptek a karjaim közül. Fel mutattak egy papírt arról, hogy mi lemondtunk rólad. De ez nem igaz! Soha, érted? SOHA nem mondtunk volna le rólad! Valaki hamisított. És elvittek.-meséli el anyám összetörten.

-Miért nem kerestetek?!-emelem meg a hangom.

-Kerestünk!-anya is felemeli a hangját.-Azt hittük meghaltál. De amikor Daren mesélt rólad egyből tudtam, hogy nem. Ezért utánad mentünk Moszkvába. Apád nem tudott erről. Ne hibáztasd ezért.

Nem tudom mit tegyek. Nem merek megbízni bennük. 17 éven át hazugságban éltem.

-Hogy kerültél Noel-hez?-kérdezi Daren.

-Azt mondta a szüleim a nyakába varrtak. Még egy éves sem voltam.-kezd újra könnyes lenni a szemem.

-Minden rendben lesz oké?-nyugtat a bátyám.

Felállt és kiszabadította a szüleim. Köztük Erik-et is. Lassan. Én végig néztem, de nem csináltam semmit. Őszintén féltem, hogy most mi fog történni.

-Sajnálom.-csak ennyit mondok lehajtom újra a fejem.

Apa elém lépdel sérült lábával majd megáll előttem. Nem akarok a szemébe nézni. Fogalmam sincs mit tegyek. Hagyjam magam? Vagy öljem meg őket?
Felemeli az államnál fogva a fejem és egy puszit nyom a homlokomra.

-El sem tudod képzelni mennyire szeretünk és mennyire hiányoztál!-gugol le elém nehezen. Higgyek neki?

Nem tudom mi ütött belém, de hirtelen a nyakába csimpaszkodok és szipogok. Ő is átölel. Miért ilyenek? Azt hittem utálnak. Vagy mégis? Csak meg játszák magukat?
Anya is oda lép hozzám és átölel. Látom, hogy Erik a háttérben nem tudja mit csináljon. Oda lépek hozzá és óvatosan megölelem. Viszonozza.

-Ne haragudj!-súgom neki.

-Nem haragszom, de ilyet többet ne csinálj!-tol el magától egy kicsit és látom, hogy ott bujkál a szája szélén egy mosoly. Én is elmosolyodom.

-Menjünk!-szólal meg mögöttem Daren.

-Hova?-nézek rá értetlenül.

-Vissza kell mennünk Madridba.

-Nem.-mondom ki. Mindenki furcsán néz rám.-Nem hagyhatom itt a lányokat!

-Akkor ők is jönnek.-mondja anya.

Kételkedve de bólintottam.

...

Apa kocsijában ülök és az autópályán száguldozunk. Mellettem Daren. Anyós ülésen pedig anya. Épp Zoe számát keresem ki a telefonomon. Megtalálom, majd gondolkozom. Végül rá nyomok a számára. Kicsöng, majd felveszi. Este fél tíz van, így álmos hangját hallom meg.

-Sziaaa, valami baj van?-kérdezi egyből.

-Zoe...-csuklik el a hangom.-elmegyek.

-Mi?-értetlenül kérdez vissza.

-Pakol össze a cuccod és szólj Camila-nak is. Fél óra múlva ott lesz egy kocsi az utca végén, hogy felszedjen titeket. Noel ne tudjon róla! Senki ne tudja meg!

-Luna..mi folyik itt?-kezd aggódni ahogy hallom.

-A reptéren találkozunk. Szeretlek!-ki is nyomom gyorsan, nehogy vissza tudjon szólni.

-Ketten jönnek csak?-szólal meg apa a kormány mögül. Csak bólintok.

...

Reptéren a magán gép mellett állunk a bátyámmal. A többiek már a repülőn vannak. Megcsörren a telefonom.

-Itt vagyunk.-szól bele Zoe.

-Oké. Gyertek a magán géphez. Küldök oda pár embert, hogy tudjátok hova kell jönnötök.-mondom én.

-Rendben.-le is rakta.

10 perc múlva itt is voltak bőrönddel a kezükben és táskával. Amint meglátják mellettem Daren-t össze húzott szemekkel néznek.

-Nincs sok időnk, gyertek!

Fel szálltunk, a csomagokat elrendezték.

-Elmondanád mi folyik itt?-elég ingerülten fordul felém Zoe mikor meglátja a Santiago házaspárt.

-Madridba megyünk. Egész eddig hazugságban éltem.-könnyezik be megint a szemem. Zoe és Cam átölel.

...

Mindent elmondtam nekik az út során.

Bérgyilkosba szeretveWhere stories live. Discover now