A múlt cover-jei

9. Tégy úgy és az leszel!

Amin utolsónak megakadt a szemem, az egy név volt, amit ezer közül kiszúrok.

"Jihun0213"

Emlékszik rám.

Szívem hevesebben kezdett el verni. A gyomrom összeszorult, és mint egy mese figura felett, ezernyi kérdőjel jelent meg a fejem felett. Hogyan lehet, hogy akkor nem emlékezett, most mégis ezt az élő adást nézi? Ezernyi videó közül az enyémet, vagyis azt az egyet, amiben én szerepelek találta meg. Lehet ilyen véletlen az életben?

Nem voltam benne biztos, hogy szeretném látni a véleményét. Sose sincs szükségem, hogy megsebezzen, főleg most. Én megtettem, és ismerem, visszaadná. Mindig is kedvelte, ha életem útján vezethetett. Akkor is, ha ilyen drasztikus módszerekkel.

Amíg én tétováztam, aközben a komment lepörgött, mégis visszahajtottam. Ez a nagy esélyem. Talán bepótolhatom, amit akkor nem tudtam megtenni. Ha nem is menthetem meg most már, de talán van esélyem megbocsátást nyerni tőle vagy bárkitől. Ha belepusztulok a szégyenbe, se fogom elengedni ezt az sanszot. Átadom a szívem, zúzza darabjaira.

Nem kellett sokat keresnem, meg is találtam. A mámor viszont, mint a gyertya lángja egy fújással elaludt bennem. Gyenge pontomra tapintott, hisz ő maga gyenge pontom. Ezt akartam, megkaptam. Darabjaimra hullottam.

"Szabad-e egy barátot cserben hagyni?"

Pechemre, a szám előbb olvasta fel ezt a gondolatot, mint az agyamat gondolkodásra késztethettem volna. Éreztem, hogy mindenki engem bámul.

-Szóval én úgy gondolom, hogy... mármint nem, nem szabadna.

Zavarom vörös porfelhőként szállt az arcomra, úgy nézhettem ki, mint akit elrontott a sminkes. Ám ezt tudtam, nem foghatom a két bunkó lányra, ők vér profik csak én vagyok ilyen szerencsétlen.

Ám szerencsétlenségemre egy újabb komment ugrott fel tőle. Akár el is bagatellizálhattam volna, választhattam volna valaki mást, de mellettem a lányok már felolvasták a folytatást.

-Jihun0213 reakciója - lelkesen kezdte, de aztán szépen lassan elhalt beszéde - egy hazug vagy, akkor is mindig csak magadat mentetted - amikor rám nézett Donna, tudtam, hogy érzi valamit nem mondtam el.

A helyzetet a legkisebb mentette meg, amikor elkezdte énekelni Sistar So cool című számát. Donna azonnal csatlakozott hozzá, én viszont, mint egy szobor csak álltam.

Csak a komment szekciót tudtam nézni, amikor egy újabb hozzászólás érkezett, ám ez nem tőle, hanem Ha Eun unnie-tól.

"A múlton csak az rágódik, aki bukni akar. A jövőn, pedig az változtat, aki úgy dönt, nem akar bukni. A jelen viszont nehéz, de gondolj arra, a jövő lehet akár a következő perc is."

Szememet könny lepte el, ám egy mozdulattal letöröltem. Végtelenül hálás voltam neki. Ő volt mindig is a példaképem és megmentőm a szüleim helyett. Ha kellett velem sírt, ha kellett együtt örült, ha úgy volt megszidott. Embert faragott belőlem, mert erre volt szükségem. Egy gyenge, kissé önző, megtört lányból olyan egészséges nőt teremtett, ami azt hittem sose leszek. Idol-ság komoly, bonyolult dolog, de az élet nem csak ennyi. Nem idol vagyok, nem Sea, hanem Sae Jin. Sae Jin akar idol lenni és nem Sea Sae Jin.

Sose tudtam jól kezelni a helyzetet, mert rossz végéről fogtam meg mindig. Gondolatban fejbe csaptam magam. A múlt nem való a jövőbe.

Megráztam magam, a gondolataimat kizártam, és inkább erre a fantasztikus és utánozhatatlan pillanatra koncentráltam. Belekezdtem Tiffany I just wanna dance zenéjébe. Először halkabban, de közeledve a refrénhez szinte el is felejtettem miért búsultam, hisz életem legjobb évei ezek. Neki kezdtem koreográfiának, lelazultam teljesen. Nem fogok bukni, csak szárnyalni.