Az ex-férjem kis öcse!

•21.fejezet•

Jane szemszöge:

*12:24*

-Keith! Láttam meg bejöni az ajtón őt és a bátyám. Rögtön oda jött hozzám és jó szorosan meg ölelt.

-Most már nem hagylak magadra egy percre se anya!

-Hé, és én itt se vagyok? Ált meg a bátyám keresztbe tett kézzel. Eden is bejött én Keith-re pillantottam majd vissza rá.

-Mikor mondtam meg? Néztem Keith-re.

-Nem rég Sean mondta el. Felelte én pedig a bátyámra kaptam a tekintetem és jó szúrós pillantásokat vettetem felé.

-És ő? Mutattam a kanapén ülő Eden-re, aki maga elé bámult.

-Most! Felette Keith.

-Értem. Felettem röviden és tömören. Beállt a néma csend közénk senki nem szólt egy szót se. Mikor hirtelen nyílt az ajtó és Lizett lépett be rajta.

-Hogy vagy Jane? Jött be. -Eden miért ilyen furcsa ma? Állt meg és Edenre mutatót, aki rá nézte szúrós tekintettel Lizett össze rezzent tőle és felénk lépkedett.

-Jól vagyok! Mondtam egy kis idő után.
Majd mikor Sean mellé ért a bátyám lehajolt hozzá és nyomot egy apró puszit a szájára Lizett-ek. Nem értetem mi történik!

-Na jó valaki magyarázza el! Néztem körbe mindenkire. A bátyám már nyitotta is szóra a száját mikor Eden bele szólt.

-Az orvos azt mondta ne terheljük túl Jane-t sok információval csak szép lassan! Nézet rám kicsit éreztem, hogy a szívem máshogy ver mikor rám néz, de még se emlékszem miért. Szeretem mikor a szemembe néz. Ő volt, de még is olyan volt mintha egy másik férfi volna.

2037.07.04

*8:00*

Eden se Keith nem hagy itt engem egy percre se már szinte levegőt se kapok tőlük. Erre csak annyit tudok mondani látszik, hogy apja fia. Ekkor az orvos lépett be.

-Jól érzi magád Mrs. Cooper?

Mosolyogott rám kedvesen. Szegény orvost sajnáltam mert a kanapén ülő Eden és Keith szúrós szememmel szuggerálták. Mit kettőjükön szemüveg volt olyan cukik voltak benne.

-Köszönöm nagyon is jól! Felettem figyelmen kívül hagyva a fiúkat.

-Akkor, ha minden jól egy ma már távozhat is!

-Köszönöm. Mosolyogtam rá az orvosra majd ki ment.

-Na akkor ma haza viszlek a lakásba! Állt fel Keith majd nyújtózkodót.

-Nem, nem nálam megyünk! Felelte Eden egy könyvet olvasót, fel se nézve ránk.

-Arra a nagy villára gondolsz? Tette fel Keith izgatottan a kérdést, Eden csak egy bólintással jelezte, hogy igen.

-Na és mond mikor veszel a nevedre? Mosolygot Keith a két kezét össze dörzsölve.

-Amikor akarod fiam! -De mi ez hirtelen? Tette le az asztalkára a könyvet Eden majd Keith-re nézet.
-Hát tudod legalább, ha meg halsz enyém lesz fiad ként minden! Mosolygot rá sunyin.

-Na és honnan veszed, hogy hamar meg halok? Ráncolta össze a homlokát Eden.

-Úgy se éred el az öreg kort mert teszek róla! Felelte.

-Keith ez nem volt szép! Szóltam bele végre én is.

-Jó, jó csak vicc volt vicc! -Nem kell le harapni a fejem. Emelte fel kezét védekezés képen.

Én meg nevetést próbáltam vissza tartani.

*15:23*

Na végre „haza" mehetek össze is pakoltam mindent. Majd csak az maradt, hogy felálljak valahogy a székről, amin ültem. Nem ment könnyen mivel a lábam törőt volt.

-Kell segítség? Állt az ajtófélfának neki támaszkodva Eden.

-Nem kell megoldom! Próbálkoztam majd sikerült fel állni, de hirtelen éreztem, hogy elesem de Eden el kapót.

-Akkor segítek! Mondta majd felvett. Éreztem, hogy a fejem olyan piros lesz mit egy paradicsom. Amikor haza értünk Eden felvitt a szobába és leültetett az ágyra.

-Én most magadra hagylak, ha bármire szükséged van szólj itt leszek a dolgozó szobába. Mondta.

-Redben szerintem megyek meg fürdök! Ő csak bólintottot és ki ment. Én pedig a mankók segítségével a fürdőbe vettem az irányt. Letettem a mankókat majd lassan le öltöztem és a szennyes kosárba löktem a ruhám.

Majd mikor be akartam lépni a kádba elvesztettem az egyen sulyom és leestem.

-Áuv! Nagyot estem mikor hirtelen nyílt az ajtó és Eden ált ott.

-Jól vagy? Kérdezte kétségbe esetten, én meg el kezdtem sikítani és takargatni magam, majd felkaptam egy szappant és felé dobtam.

-Menny ki! Kiáltottam rá.

-Segítek! Jött felém én meg próbáltam takarni magam. Ekkor fogót egy törölközőt és rám dobta.

-Nyugi nincs olyan porcikád, amit ne láttam már, szóval nyugi segítek!

Guggolt le elém a fejem már olyan piros mit egy paradicsom. Majd fogta és felvett be tett a kád vízbe és segített meg fürödni.

Majd mikor ki hozót a fürdőből úgy bele bugyolált a törölközőbe, hogy kis gyereknek éreztem magam, letett az ágyra.

-Segítek felöltözni! Mondta és nem tudtam ellenkezni mert nem hagyta. Tényleg kis gyereknek éreztem magam mivel betakart.

-Jó éjszakát szerelmem! Mondta miközben egy lágy puszit nyomot a homlokomra.

-Neked is.

Ez után ki ment.

*00:23*

Csak forgolódtam nem tudok elaludni. Nem jön egyszerűen álom a szememre.

Ekkor egyszer csak halódtam, hogy lassan nyitódik az ajtó gyors az ajtó fele fordultam majd felkapcsoltam az éjjeli szekrényen lévő lámpát.

-Eden mit keresel itt? Néztem rá Eden-re, aki bejött az ajtón fél meztelenül.

-Nem aludhatnék itt veled? -Nélküled olyan üres az ágyam! -Nem tudok nélküled aludni! Zárta be maga mögött az ajtót.

-Jó de akkor az ágy szélén aludj és ne merj közelebb jönni mert akkor nem álok jót magamért! Sóhajtottam fel mert láttam, hogy nem fogom tudni ki tenni.

-Rendben! Jött közelebb majd az ágy másik oldalára lefeküdt. Én meg készültem le kapcsolni a villanyt már mikor megint nyílt az ajtó.

-Itt aludhatnék? Dugta be a fejét az ajtó résén Keith.

-Igen! Sóhajtottam fel.

-Szuper mindig is ki akartam próbálni milyen apa és anya közt aludni! Jött be magával hozva a párnáját nagy vidáman.

Meg fogta meg ált az ágy elött feldobta a párnáját majd fel ált az ágyra és be ugrót közénk és el kezdet el helyezkedni.

-Menj odébb kicsit nincs hely! Ütögette meg Eden vállát, aki csak morgót egyet és odébb húzódót.

-Köszike. Mondta majd lekapcsoltam a villanyt és elaludtam.