Tudjátok van az a mondás, mond azt a fiúnak, hogy várod, hogy a vezetékneve a tiéd legyen és erre hozzá mész a bátyához!
Na ez pont az a szítuáció fogjuk rá csak nem a bátyhoz mentem hozzá hanem az öcshöz.
Az életem csodálatos volt. Meg volt minden...
Ültem órán ez az Alan gyerek mellett. Elégé hasonlítót Sean bácsikámra. Vagy is olyan volt mintha a klónja volna.
-Szia én Steve vagyok! Nyújtottam felé a kezem.
-Nem érdekel! Mondta majd lehajtotta a fejét a padra szerintem be aludt. Hagytam is addig a tanárnő szép hátsóját néztem. Milyen sexi, mint meg nem adnék azért, hogy meg érinthessem.
Fogalmam sincs, hogy fogom ki bírni a munka alatt, hogy nem mehetek hozzá közzel.
Petra szemszöge:
Egyfolytában magamon éreztem az új diák tekintetét. De nem jó értelembe kellemetlenül éreztem magam. Amikor ki csengetek óta is jött hozzám.
-Elnézés kérek! -De kérem szépen nem korrepetálna? Kérdezett rá, simán rá akartam vágni, hogy nem. De sajna a diákom.
-De szívesen holnap jó iskola után? Próbáltam egy mosolyt húzni a számra.
-Tökéletes köszönöm! Egy nagy mosollyal el is ment. Ijesztő nagyon és gyanús is a srác.
Jane szemszöge:
2037.04.04(Kalifornia, Los Angeles)
*18:00*
Ültem épp a szobámba és ruha terveket rajzoltam a be mutatóra, majd hirtelen az órámra és rá eszméletem, hogy késésben vagyok. Gyorsan le zuhanyoztam sminkeltem és felöltöztem:
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Majd felkaptam a táskám és elindultam az ajtó fele Keith épp a kanapén feküt olyan fejel, mint aki meg akar halni.
-Elmentem kicsim! Mentem oda hozzá és egy puszit nyomtam a homlokára. Majd elindultam az apám háza felé.
Eden szemszöge:
*18:20*
Épp Palmerék-nél ültünk vacsorán ott voltak Parkerék is ott voltak meg még pár szomszéd. És hallgathattam a bátyám sztorijait. Ekkor Mr. Palmer felállt épp telefonon hívták. Egy kis idő után vissza is jött.
-Mindjárt Jane is csatlakozik hozzánk!
Én épp a vizet majd nem ki köptem. Most mit csináljak? Mit mondjak neki? Meg is mert majd? A bátyámon nagyon is látszót az öröm. Majd meg halottam, hogy kattan a bejárati ajtó. Meg jött! Én rögtön felálltam.
-Elnézést kérek, de ki kell mennyek a mosdóba! Siettem ki még mielőtt találkoznánk. Igazából félek ettől a találkozástól.
Jane szemszöge:
*19:00*
Meg ékeztem a házhoz és be is mentem majd az étkezőbe léptem a családom nekem is rontót és jó szorosan át öleltek. Majd meg láttam Terry képén a nagy vigyort. Mrs. Cooper meg ki ment telefonálni mikor épp leültem.
-Sajnos Eden-ek más dolga akadt és elkellet mennie. Mondta mondjuk kicsit örültem, hogy nem kell vele találkozzak.
Majd vacsora után jöhetett a kínos beszélgetések a nappaliba. Lizett mellett egy olyan 15-16 év körüli fiú ült Alan-ak hívták és a fia volt. Nagyon nem szólt senkihez se. Vajon Terry gyereke? Mondjuk belőle ki is nézem, hogy az övé.
Majd elkezdet csörögni a telefonom.
*Sean*
-Elnézést kérek ez fontos! Álltam fel majd ki mentem a folyosóra.
-Mit akarsz? Kérdeztem bele nem túl kedvesen.
-Jól vagytok? Kérdezett rá ijedten.
-Igen miért ne lennénk jól? Nem értetem miért kérdi.
-Az a rohadék orosz rám küldte az embereit! -Vigyázz fáj! Szisszent fel fájdalmába.
-És nem eset bajod? Kérdeztem rá elég ilyet lehetett a hangom.
-Nyugi csak vállon lőttek. -De az orvos barátom megoldotta! Jelentette ki.
-Jó most le kell tennem itt vagyok apunál!
Mondtam majd elköszöntem tőle. És mikor visszaindultam valaki elkapta a kezem és a falnak tolt.
-Mit akarsz Terry? Kérdeztem rá. Elég dühösen.
-Téged! Mondta azzal a szokásos perverz mosolyával.
-Na azt lesheted! Rántottam ki a kezem szorításából.
-Ó, majd meglássuk kinek van igaza. Mire ki mondta én már el is tűntem.
Hogy ez mit nem képzel már magáról. Kedvem tovább nem volt már ott maradni és ezért elköszöntem és haza indultam.
