Breakaway - A Szabadság előtt

1. Szabadulás a börtönből

A B431-es laborban a feje tetejére álltak a dolgok, amikor éjfél körül 4 furcsa, feketeruhás alak jelentmeg a földalatti bázis bejáratánál. A tudósok nem nagyon foglalkoztak velük, mert épp egy fontos kísérlet végét ünnepelték. A biztonsági őrök, akik tehettek volna ellenük valamit pedig nem vették őket figyelembe. ekkor szabadult el a pokol. A négy furcsa alak öt perc alatt bejutott az épületbe, úgy, hogy senki nem vett észre semmit. Akkor vették észre őket, amikor már majdnem eljutottak a B14-es terembe. Ott várt rájuk amit kerestek. Minden túl könnyen ment ahoz, hogy a végénél ne történjen semmi. Három felfegyverzett őr sajnos észrevette őket, és riadót fújtak. A betörők ekkor gyorsan előkapták pisztolyaikat, és céloztak. Az őrök nem úszták meg, de már hallatszott az erősítés érkezése. A négy támadónak gyorsan kellett cselekednie. Odarohantak a B14-es ajtóhoz, és az egyikük a Nexussal kirobbantotta a zárat. A biztonsági őrök már vészesen közel voltak. Az ajtó egy halk durranással kinyílt, és a 4 betörő gyorsan beszaladt, és becsukták az ajtót. A teremben nem sokat lehetett látni, mert a lámpák furcsa lilás derengésbe vonták a szobát. Egyedül egy lámpa égett normális színekben. Az, amelyik egy furcsa tartály felett volt. Az volt a különleges a B14-esben, hogy a Saturn Industries ide rejtette el a világpusztító szuperfegyverét. Senki nem tudja, hogy mi lehet az a cégigazgatón kívül. Mindenhol csak legendák szólnak róla, de ha valódi, akkor sokat segíthet az Ellenállásnak. Az alakok ekkor gyorsan eldobták a fekete köpenyeiket,és elkezdtek a szobában kutakodni. Végigtúrtak minden szekrényt, minden fiókot, de a fegyvert nem találták sehol.

- Talán rosszul állunk hozzá. Mi van ha nem valami pisztolyt vagy kristályt keresünk? - lépett oda az egyik a furcsa tartályhoz. -Talán ez az amit keresünk. - Gyorsan lerántotta a takarót róla, és kissé csalódottan, de csodálkozva nézte, hogy mi van alatta.

- Mi az?- jöttek közelebb a többiek is. A tartályban egy gyönyörű huszon éves nő feküdt eszméletlenül. Nem valamiféle veszélyes űrlény vagy gépezet, hanem egy átlagosnak tűnő lány. A haja lefelé haladva szőkéből sötétkékbe váltott. Az arca kedvesnek tűnt, de egy sebhelytől amely a homlokán volt mégis erősnek tűnt. Egy furcsa kacifántos tetoválás is végigfutott a kezén egészen a nyakáig. A teste pedig kecses volt, de mégis minden porcikája kitartást és erőt sugárzott. Ruha nem sok volt rajta, csak annyi, hogy a kellemetlen részek el legyenek takarva. A négy fiú rögtön hős lovagként viselkedve odamentek, és a tartály kinyitásán próbálkoztak. Nem maradt sok idejük. A biztonsági őrök már egy teljes hadsereggel közeledtek. A legidősebb ember a biztonsággal mit sem törődve betörte a tartály üvegét. Amiről nem tudott, hogy a tartály tele volt egy átlátszó savval. A keze egészen csontig égett. Abban a pillanatban, hogy betört az üveg, talán még korábban, a nő magához tért, és a szoba lámpái normális színűre váltottak. A nő a tartályban gyorsan felült, és levegőért kapkodott. A tetoválás a karján mintha egyre kisebb lett volna. Addig zsugorodott, ameddig egy furcsa galaxis formát nem adott ki. Amikor végre sikerült kiszállnia a tartályból nem szólt semmit, csak odament az egyik szekrényhez, és kivett belőle néhány törölközőt magának, és ruhát.

- Most végig szeretnétek nézni ahogy átöltözöm?- Mondta elég rekedten. A fiúk persze azon nyomban elfordultak. -Köszönöm, hogy kiszabadítottatok, de nem áll szándékomban segíteni Dylannak és az ellenállásnak. - ment végül oda a fiúkhoz.

- Te honnan tudsz erről, és amúgy meg ki vagy?- értetlenkedett az egyik betörő.

- Tudjátok, nem szeretnélek lelombozni titeket, de többet tudok a világ dolgairól, mint ti négyen összesen. Ha a cél az, hogy legyőzzük a Saturnt akkor hajlandó vagyok segíteni, de ne várjátok, hogy ez mindig így maradjon.- mondta, és közben odament az egyik számítógéphez, és megnézett valamit.