Everything is alright! (Changbin ff.) [Szünetel]

3.rész

Changbin szemszöge

Megérkezve a szokásos pillanatra vártam mikor benyitok, hangzavar, Felix és Jisung a tv előtti kanapén ugrálnak és énekelnek valami lányos zenét, Hyunjin meg táncol rá. A végén meg visítozva ugrálnak mint a tini lányok, akik meglátnak egy helyes és aranyos srácot, azaz engem. (És ez nem egoizmus, csak egészséges önbizalom.) Seungmin és Jeongin a szobájukban mindig valami érthetetlen dologról beszélnek. Minho táncokat gyakorol a Hyunjin-nal és Felix-el közös szobájukban. Chan pedig vagy nem volt még itthon, vagy a kis egérlyukában zeneszövegeket ír. Most viszont minden más volt, óriási csend uralkodott. Felix, Seungmin és Jeongin a konyhában valamijen sütit csináltak. Hyunjin csendben ült az asztalnál és nézte hogy mit csinálnak a többiek, pontosabban csak egy embert nézett, méghozzá Seungmin-t. Minho-t és Jisung-ot nem láttam. Bár lehet jobb is,  nem látom mit csinálnak. Még a hülye is látja, hogy csak úgy forr köztük  a levegő.

-Sziasztok!- köszöntünk egyszerre Chan-nal. Seungmin gyanúsan méregetve minket felkapta a fejét, Hyunjin eme mozdulatra elkuncogta magát.

-Azt hittem eltévedtetek! Már este 11 van ti idióták!- tolt le minket igazán stílusosan. -Holnap MV felvétel és...- itt viszont közbe szóltam.

-Még ti is fent vagytok!- mondtam félvállról, majd felindultam a szobámba. A szobámból beszélgetés foszlányok szűrődtek ki. Szóval itt van a két eltűnt bárányka. Nem szokásom hallgatózni, de egész érdekes mondatok hallatszottak ki.

-Egyáltalán nem értelek!- Jisung. -A tegnapi nap lesmároltál... aztán közölted velem, hogy felejtsem el, és hogy neked ez nem jelentett semmit... most meg ismét itt vagy azzal, hogy igen is sokat jelentett...- hallatszott hangján mennyire is össze van zavarodva. Azt hiszem jobb ha elhúzom a csíkot, mielőtt valami olyat hallanák vagy látnák amit nem kéne. Lebattyogtam a lépcsőn.

-Hogy-hogy vissza tértél köreinkbe?- kérdezte meg Bang úr. Az asztalnál ült már ő is. Oda sétáltam mellé, kihúztam a széket és leültem rá.

-A szobámat befoglalták.- suttogtam úgy hogy csak ő hallja. Furcsállva nézett rám. -A Minsung páros éppen beszélgetnek.- mosolyodtam el. -Talán végre történik köztük valami és nem csak kerülgetik egymást, néha egymásnak ütközve.- Gondolkodtam el egy röpke pillanatra.- Te is kezdhetnél már valamit magaddal, ha tovább bámulod, még a vak szomszédunk is látni fogja mennyire belé vagy esve.- célzok a kis Maknae-nkre és arra, hogy mióta megjöttünk szerintem egyszer sem vette le a szemét róla.

Csak egy mérges nézést és egy sóhajt kaptam válaszul. Hirtelen jött a felismerés miszerint este 11 már elmúlt, de ők még sütit csinálnak. Ma nagyon sokat beszéltem már szóval inkább nem kérdezem meg. Meg hát lusta is vagyok megkérdezni.

Jisung szemszöge

A napokban elég furcsán viselkedett Minho. Aztán tegnap megcsókolt. Egy szó nélkül ott hagyott, majd mikor vettem annyi bátorságot és erőt arra hogy megkérdezzem mégis mit akart azzal a csókkal, közölte velem "csak ki akartam próbálni milyen, nekem nem jelentett semmit sem." Eme kijelentése után én hagytam ott őt, magamra zártam az ajtót és mindennek is elátkoztam. Azóta sem jöttem ki a szobából, Felix hozott nekem kaját, és ennyi volt a másokkal való találkozásom a mai napra. Szerény elmélkedésemet egy halk kopogás zavarta meg. Lassan oda battyogtam, kinyitottam résnyire az ajtót. Minho állt az ajtóban. Már éppen rácsuktam volna az ajtót, de megállította a kezével.

-Beszélni szeretnék veled!- miközben mondta, enyhén megremegett hangja.

-Nem vagyok rád kíváncsi!- morogtam oda neki. Mint aki meg sem hallotta, úgy lökte be az ajtót és sétált be rajta.

-Csak hallgass végig kérlek.- könyörgött tovább. Lassan oda ballagott az ágyamhoz és leült rá. Meg ütögette maga mellett a helyet jelezve, hogy üljek le oda. Enyhén duzzogva ballagtam, majd ültem le mellé. -Tegnap nem éppen az igazat mondtam neked.- miközben mondta, bűnbánóan lehajtotta a fejét. -Igenis sokat jelentett nekem, csak össze voltam zavarodva, és saját magamnak sem hittem el. Én... én... azt hiszem...  úgy érzem...- nem tudta elmondani, ugyanis közbe szóltam.

-Egyáltalán nem értelek! A tegnapi nap lesmároltál...- itt egy kicsit elhallgattam, mert hát eszembe jutott, valójában milyen jól is csókol. Viszont mérgesen folytattam. -aztán közölted velem, hogy felejtsem el, és hogy neked ez nem jelentett semmit... Most meg ismét itt vagy azzal, hogy igen is sokat jelentett...- mérges szemekkel méregettem őt, lehajtott fejjel ült továbbra is. -Az előbb meg úgy nyögdécselted ki a szavakat, mint a terhes nő szülés közben. Semmi értelmeset.- erre bűnbánóan rám kapta a tekintetét. Talán meg kéne hallgatnom... -Döntsd el végre légy szíves mit szeretnél, mert ezzel csak engem bántasz.- Néztem rá komolyan.

-Jisung, én kedvellek téged, túlságosan is...- Szólalt meg halkan, hosszas hallgatás után. -És sajnálom, ha megbántottalak, nem akartalak... és... és.. ha te nem érzel így akkor azt is...- itt tartott egy kis szünetet majd csak halkan mondta ki utolsó szavát. -Megértem...

-Óhh.. Isten áldjon meg nyolc nyanyával! Szerinted ha nem jönnél be, akkor miért lennék ennyire kiakadva?- Kérdeztem meg a számomra teljesen nyilvánvalót. 

-Tényleg?

-Igen, te nagy macska!- Mosolyodtam el. -Na gyere inkább aludjunk.- Tártam ki karjaimat, hogy aztán vele együtt dőljek el az ágyon. Mint a kis koala maci a mamáját, úgy öleltem Minho-t magamhoz, majd így is aludtunk el.  

2022.01.13.

Átjavítva:2022.12.22.