Ki a hunyó?

1. fejezet - Micsoda hely ez?

2010 Május 6. 12:30

-Kevin foster, 11-es terem! -olvasta fel a férfi a papírján látottakat.

-Tessék? H-hogy én? -dadogtam, majd a táskámmal a kezemben felálltam a székről amin egészen addig várakoztam.

-Igen, ön! -jelentette ki mosolyogva, látván hogy értetlenkedek.
-Jöjjön velem! -intett.

Elindultunk a terem felé, ahol majd 2 hónapot kell töltenem. A 11-es terem.

-Megérkeztünk! Jelentette ki a férfi, rögtön azután hogy megállt az egyik pszichiátriai kórterem küszöbén, befele bámulva.

Rámnézett.

-Menj csak be, pakolj ki, ismerkedj. -mosolygott.

Beléptem az ajtón.

A teremben 2 velem egykorú tinédzser volt, és 2 idős ember. A tinédzserek egyike lány, a másik fiú, az idősek egyike nő, a másik pedig férfi.

A szoba felosztása:

-Jó beosztás, két csajszi, két srác. -nevettem halkan.

-Na ugye. -helyeselt a fiú mosolyogva.

Az aranyos mosolya ellenére, látszott rajta, hogy valami nem stimmel vele.

-Igen, szerintem megleszünk. -viszonoztam a mosolyt.

-Nos, ennek örülök. -csatlakozott a lány is.

Elkezdtem kipakolni.

-Egyébként Lenora Harris! -mutatkozott be félénken a lány.

-Kevin Foster! -vágtam rá válaszul.

-Én pedig Daniel Horan, ha érdekel. -forgatta szemeit a fiú.

-Persze hogy érdekel, pont most akartam kérdezni. -nevettem, miközben az utolsó ruhámat is az ágyamra pakoltam ami a bőröndben volt.

-Na azért. -kacsintott, majd felvilágosított:

-A nagy osztott szekrénybe kellene tenned a dolgaid.

-Köszi. -mosolyogtam segítőkészsége hallatán.

Odakísértek az ágyamtól egészen a felosztott szekrényig.
Habár a kettő nem volt messze egymástól, jól esett a törődésük.

-Na és, ti mióta ismeritek egymást? -mosolyogtam rájuk, remélve, hogy annyira ők sem régi tagok, és nem lesz kínos hogy én új vagyok, mégha csak 2 hónapra is.

-2 éve! -meresztette ki szemeit a fiú, saját szavai hatására.

-Ó, akkor ti nem itt ismerkedtetek meg.
-állapítottam meg, miközben szép sorjában rendeztem a szekrénybe a cuccaim.